Sokszor tesszük fel a kérdést magunknak is, hol siklott ki az idő, mikor és miért kezdődtek azok a rendkívül káros folyamatok, amelyek miatt már rá sem lehet ismerni a korábban mindenki által csodált Nyugatra. A válasz talán Alekszandr Szolzsenyicin 1976-os interjúrészletéből tárul elénk a legplasztikusabban. Az egykori Szovjetunióban, a kommunista rezsim koncentrációs táborát, a gulágot is megjárt Nobel-díjas orosz író három évvel azután, hogy az Egyesült Államokba menekült, a BBC-nek adott interjúban többek között arról beszélt, hogy a Nyugat társadalmaiban ugyanazok a veszélyes folyamatok ismétlődnek meg, amelyek a hazájában már lezajlottak a megelőző hetven évben.
Szolzsenyicin szavai elképesztő élességgel és pontossággal írják le mindazt, aminek a következményeit ma nap mint nap látjuk, halljuk és közvetlenül tapasztaljuk. „Amit látunk, az ugyanaz, mint akkor volt: a felnőtt társadalom behódol gyerekei véleményének; a fiatalabb generációk sekélyes és hitvány eszmék iránt rajonganak; professzorok attól félnek, hogy kimennek a divatból; újságírók dobálóznak felelőtlenül szavakkal; általános rokonszenv övezi a szélsőséges forradalmárokat; azok, akiknek súlyos ellenérvei vannak, képtelenek vagy vonakodnak hangot adni az álláspontjuknak; a többség passzivitásra van kárhoztatva; a kormányok erőtlenek, a társadalom védekező reakciói megbénultak; a szellemi zűrzavar politikai megrázkódtatással fenyeget. Ami történni fog, mindezek eredménye, még előttünk áll. De közeleg az idő, és a keserű emlékeinkből könnyedén megjósolhatjuk, hogy mik lesznek ezek az események.”
Döbbenetes, hogy Szolzsenyicin csaknem ötven évvel ezelőtti mondatai mennyire időtállók, illetve hogy már akkor látta a veszélyeket és figyelmeztette is a Nyugat politikusait, értelmiségét és a széles közvéleményt. Sajnos a prófétai éleslátás nem volt elegendő ahhoz, hogy változtasson a jövőn, mintha valamilyen ördögi sugallat vagy átok alatt lenne a civilizációnk, szisztematikusan haladtunk és haladunk ma is a végzet felé. Irtózatos erők munkálkodnak azon, hogy a nyugati civilizációt és vele az egész emberiséget drasztikusan átformálja egy új embertípus létrehozásával, amit egyébként maga Soros György, a nyílt társadalom elnevezésű destruktív ideológia egyik élharcosa maga is körvonalazott már.
Az utóbbi ötven évben az egyre bővülő anyagi lehetőségek, a jóléti társadalmak felgyorsították a negatív folyamatokat, mivel az emberek természetes lelki-tudati immunrendszere hirtelen meggyengült, sőt egyes helyeken megroppant. Nem véletlen, hogy ma a legsúlyosabb identitásválság, a közösségek széthullása, az egyéni önvédelmi reflex végzetes leépülése éppen azokban az országokban figyelhető meg, ahol az 1970-es évektől soha nem látott jólét, anyagi gyarapodás bontakozott ki.
Az is feltűnő, hogy a Szolzsenyicin által felsorolt veszélyek közül például a fiatal generációk nevelése feletti kontrollvesztés, a sekélyes és szélsőséges eszmék iránti rajongásuk szintén a leggazdagabb nyugati országokban vált divattá. Akkor indult útjára az úgynevezett ’68-as lázadó mozgalom a „szabad szerelem” jelszavával, egyfajta szexuális forradalomként, ami kódoltan vezetett a mai LMBTQ-őrülethez és a genderideológiához.
De ugyancsak a gazdag nyugati államokban erősödtek meg leginkább a szélsőbaloldali csoportok, köztük olyan véres kezű terrorszervezetek, mint a nyugatnémet Rote Armee Fraktion, azaz a Vörös Hadsereg Frakció, illetve az olasz Vörös Brigádok. Manapság az Antifa néven futó, nemzetközi hálózattal rendelkező militáns terrorszervezet játssza a furkósbot szerepét. Céljuk a társadalom megfélemlítése, a jobboldali, konzervatív, nemzeti elkötelezettségű, keresztény tömegek elhallgattatása, hogy az elit minél kisebb ellenállásba ütközve vihesse véghez a társadalmi normák átalakítását.
A másik fontos frontvonal, ahol a globalisták támadnak, a hagyományos erények, a morál, az értékrend fellazítása, a végletekig fokozott relativizálás az élet minden szegmensében. Annak megvilágítására, hogy ez miért és miként szolgálja a társadalommérnökök céljait, érdemes megint visszanyúlni a történelemben, és az Amerikai Egyesült Államok alapító atyáit idézni.
Az USA első alelnöke és második elnöke, John Adams így fogalmazta meg a lényeget: „Alkotmányunk kizárólag egy erkölcsös és vallásos nép számára készült. Bármilyen más kormányzásra teljesen alkalmatlan.” Unokatestvére, Samuel Adams, szintén figyelmeztette az utókort a hazájára leselkedő veszélyekre. „Az elvek és szokások általános felbomlása sokkal biztosabban fogja megdönteni Amerika szabadságát, mint az összes ellenség teljes hadereje. Míg a nép erényes, nem lehet leigázni; de ha egyszer elveszítik erényüket, készek lesznek alávetni szabadságukat az első külső vagy belső betolakodónak.”
Nincs új a nap alatt, tartja a mondás, a mai nyugati társadalmak egyre kevésbé nevezhetők erényeseknek, és itt nem régimódi vaskalapos erkölcsiségre kell gondolni, hiszen már a húsz-harminc évvel ezelőtti állapotokhoz sem hasonlítható a mai világunk. Akár csak öt-tíz évre visszatekintve is elképesztő sebességgel lazul a morál, torzul az értékrend. Tíz éve még elképzelhetetlen volt, hogy egyszer nőimitátor férfiak fognak iskolákban vagy óvodákban szexuális felvilágosítást tartani.
De az is legfeljebb bizarr rémálmainkban fordulhatott elő, hogy irodalmi remekműveket, könyveket tiltanak be, évszázadokon át tisztelt történelmi alakok szobrait döntik le gyakorlatilag faji alapon, fehérellenes rasszista indíttatásból. Azt sem hittük volna tíz éve, hogy eurómilliókkal megkent korrupt uniós tisztviselők vádolhatják meg Magyarországot alaptalanul korrupcióval és ezzel az ürüggyel megvonhatják tőlünk a nekünk járó közös pénzeket. Sőt, miután lebuktak és rendőrségi eljárás indult ellenük, néhány hónap múlva mégis szabadlábon lehetnek, és ismét az Európai Parlamentben nyomogathatják a gombokat.
Ez az abszurditásig fokozott erkölcstelenség a cinizmus, a nihil érzetét közvetíti a társadalmak felé: nincsenek normák és határok, nincs már bűn és bűnhődés sem. Miután a népek elveszítik erényüket, készek lesznek alávetni szabadságukat az első külső vagy belső betolakodónak – ahogy azt Samuel Adamstől már idéztük. Ekkor fognak bekövetkezni azok az események, amelyeket Szolzsenyicin 1976-ban előrevetített, és ami az általa is megszenvedett bolsevik szovjet terrorállamhoz hasonló új rend kialakulása lehet. Mi azonban ismerjük a szabadság megvonását, a nemzetek feloldását és hitnélküliséget hirdető ideológia embertelenségét, amikor totális hatalomra tesz szert. Éltünk már ilyen rendszerben 45 évig, ezért a mi immunrendszerünk még erős, időben jelzi a veszélyt.
Jelenleg a nyugati világban a destruktív erők fölényben vannak és közelítenek a céljukhoz, a nemzetállamokat jelentéktelenségbe süllyesztő globális európai rend kialakításához. A küzdelem azonban nem dőlt el, a jövő nem végleges, és számos jele van annak, hogy tőlünk nyugatabbra is kezdik felismerni a népek a saját érdekeiket, a gazdasági növekedés megtorpanása, a jólét visszaesése, és a tömeges migráció miatt bekövetkezett biztonsági deficit mintha kezdené feléleszteni a természetes védekező ösztöneiket.
Olaszország után Spanyolországban is megerősödött a jobboldal, amely komoly sikert aratott a helyhatósági választásokon, a legfrissebb német közvélemény-kutatások pedig azt mutatják, hogy a CDU–CSU stabil vezetése mögött már második helyen áll a patrióta AfD, holtversenyben a szociáldemokratákkal, miközben a vörös–sárga–zöld kormánykoalícióval a társadalom nyolcvan százaléka elégedetlen. A jövő évi európai parlamenti választáson mi, magyarok ismét példát mutathatunk, és ezúttal talán nem leszünk egyedül, akár egy masszív jobboldali áttörés is elképzelhető Európában.
Sok víz lefolyik addig a Dunán, a Rajnán és a Szajnán, de nekünk ugyanúgy kell készülnünk, mint eddig: meg kell tartanunk az erényeinket, el kell utasítani a hamis prófétákat, bízni kell a Gondviselésben és szárazon kell tartani a puskaport.
