Tisztelt elnök úr! Tisztelt miniszterelnök urak! Tisztelt miniszter asszonyok és urak! Tisztelt hölgyeim és uraim!
Rögtön elnézést is kérek ez utóbbi, „transzfób” megjegyzésért, de hát Magyarország alaptörvénye és a biológia törvényei szerint is csak hölgyek és urak léteznek. Tehát: tisztelt hölgyeim és uraim!
Nincs megállás: büszkeséggel tölt el, hogy immár másodjára köszönthetem önöket itt, a CPAC Hungaryn. És ez egyáltalán nemcsak kiváló partnerünk, az Amerikai Konzervatív Unió és az Alapjogokért Központ érdeme, hanem az egész magyar jobboldali közösség hatalmas sikere. Tudják, száz évvel ezelőtt a kommunisták már arról énekeltek, hogy a történelmet végképp el kell törölni. Pár évtizede a liberálisok arról írtak, hogy a történelemnek vége van, a progresszívek pedig éppen most akarnak kilépni a kultúrából és a történelemből. És mi mégis itt vagyunk: Magyarország a „tündöklő város a hegyen” itt, Európa szívében. És amikor azt mondom, hogy Európa szívében, akkor egyáltalán nemcsak és kizárólag a kontinens mértani középpontjára gondolok, hanem arra is, hogy itt, Közép-Európában, itt, Magyarországon dobog az egykor szebb napokat látott Nyugat szíve. Mert van itt egy ország, amely ezer év alatt sem felejtette el, hogy nemcsak születése, hanem történelme és gondolkodása miatt is minden ízében a Teremtő hatalma alatt áll. Azt is mondhatnám, hogy Magyarország nem woke-nak való vidék.
Isten, haza, család. Igen, mi elismerjük a zsidó–keresztyén hagyomány és kultúra nemzetmegtartó szerepét, és tudjuk, ahogy alkotmányunk is fogalmaz, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet, összetartozásunk alapvető értékei a hit, a hűség és a szeretet. Valljuk, hogy a gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez. Éppen ezért védjük a gyermek születési neme szerinti önazonossághoz való jogát – azaz védjük a gyermekeket a genderpropagandával szemben.
S nekünk, magyaroknak persze sok furcsa szokásunk van. Az egyik ilyen, hogy bár a mindennapokban sokat acsarkodunk, de ha baj van, ha azt érezzük, hogy az életmódunk, a hazánk támadás alatt áll, akkor egybekapaszkodunk, és mélységesen mélynek hitt konfliktusokat felülíró összefogásra vagyunk képesek a szabadságunkért. Amikor nagy a nyomás, akkor a „csakazértis” mentalitásával egy emberként állunk ki a józan ész és a természetes életigazságok mellett, és szövetségeseket keresünk, hogy megakadályozzuk a jövőnk ellen készülő liberális merényletet.