Csukjuk be szemünket, és képzeljük magunkat 1920-ba, ahogy ott állunk Érsekújvár, Kassa, Munkács vagy Temesvár főterén, ahogy ezt abban az évben sokunk dédszülei tették. Vajon régi, szeretett hazánk új gazdáinak látványa, ahogy a középületekről, emlékműveinkről leszaggatják a magyar zászlót, nem inkább azt a gondolatot fogalmazta volna meg bennünk, hogy az igazság ugyanúgy lehet a béke áldozata, mint a háborúé? Nekünk, magyaroknak a béke se 1849-ben, se 1918-ban, 1945-ben vagy 1956-ban nem hozott igazságot, csak a nyílt harchoz viszonyítva alacsonyabb intenzitású szenvedést.

Rendkívül frusztráló látvány az, ahogy a Nyugat az ukránoknak most egyfajta cukros-mázos békefogalmat próbál eladni, ahogy ezt tette velük a Pax Americana mézesmadzaggal 2014-ben. Ahogy akkor meggyőzték őket, hogy a nyugati társadalom értékei jelentik az egyetlen legitim orientációt, és az euroatlanti struktúrákhoz való csatlakozást teljesen önzetlenül, az ukrán nép üdvösségéért sürgetik. Most egy ehhez hasonló békemesét próbálnak az ukránokra ráerőszakolni.
Amerikai és nyugat-európai értelmezésben a béke Ukrajnában a következővel egyenlő: ukrán zászló a Krím felett, szivárványos a kijevi parlamenten, Putyin a Hágai Bíróságon, Navalnij a Kremlben és Soros az iskolákban. Ehhez a felfogáshoz Zelenszkijben tökéletes partnert találtak, de az ukrajnai kényszersorozásokról készült számtalan megrendítő videóból ítélve az utca emberét még sok esetben nem sikerült meggyőzni.

Ezt nálunk is sokan félreértik:

Amennyire senkinek sincs joga elvenni az ukránoktól azt a hitet, hogy országukért harcolniuk kell, és azt egyszer talán visszaszerezhetik, annyira nincs semmi joga ezt a hitet gerjeszteni a sok európai és amerikai foteltábornoknak, akik adófizetőik pénzéből fegyvereket küldenek, és elhitetik az ukrán néppel, hogy Európáért harcolnak. Ez az ostoba politikusok és nagyon is okos üzletemberek által generált, igazságfogalommal feldíszített illuzórikus békekép Ukrajnában további tízezrek, akár százezrek életébe is kerülhet. De lassan meg kell érteni, hogy ez a triumfált békekép fantazmagória. Ez ma, a jelen erőviszonyok között nem opció, nem létezik. Csak egy tragikus, alacsonyabb intenzitású szenvedést hozó, de a tömeges öldöklést beszüntető béke van a választható opciók közt, és ezt lassan ideje lesz tudatosítani.

Mi, magyarok egy évszázada tanulunk élni a ránk erőszakolt béke tragikumával, de ezzel csak úgy tudtunk megtanulni élni, hogy életben maradtunk. Életben kell maradni, és azt a tények mellőzésével, utópikus ígéretekkel és vakhittel nem lehet elérni. Főleg Oroszország szomszédságában nem.

A szerző a Hungary Today főszerkesztője

Borítókép: illusztráció (Fotó: Mirkó István/ Magyar Nemzet)