Téveszmék a békéről

Szinte mindenki ismeri a szállóigét, miszerint a háború első áldozata mindig az igazság. Szellemes gondolat, a baj csak az vele, hogy nem igaz. A globalista véleményelitnek ennek okait el sem próbálnám magyarázni, nem érdemes vitatkozni olyanokkal, akik azt hiszik, birtokolják az igazságot. De ukrán szomszédaink közt remélem még van valaki, aki képes megküzdeni az ilyen téveszmékkel.

További Vélemény híreink

Nyugati tankok orosz kézen, harc a vaksötétben − videókon az ukrán ellentámadás

Csukjuk be szemünket, és képzeljük magunkat 1920-ba, ahogy ott állunk Érsekújvár, Kassa, Munkács vagy Temesvár főterén, ahogy ezt abban az évben sokunk dédszülei tették. Vajon régi, szeretett hazánk új gazdáinak látványa, ahogy a középületekről, emlékműveinkről leszaggatják a magyar zászlót, nem inkább azt a gondolatot fogalmazta volna meg bennünk, hogy az igazság ugyanúgy lehet a béke áldozata, mint a háborúé? Nekünk, magyaroknak a béke se 1849-ben, se 1918-ban, 1945-ben vagy 1956-ban nem hozott igazságot, csak a nyílt harchoz viszonyítva alacsonyabb intenzitású szenvedést.

Háború és béke között a különbséget nem az határozza meg, hogy az egyikben sérül, a másikban pedig érvényesül az igazság. A béke kompromisszum, a háború annak hiánya. Az igazság sem öldöklésből, sem kompromisszumokból nem jöhet létre, mert az ezektől független, felettük áll. Az igazságot a háború nem ölheti meg, a béke pedig nem szül ilyet. Így amikor egy évszázaddal nemzeti tragédiánk után keletnek fordítom a tekintetem, és ahogy egy másik nép küzdelmét, hazájának felszeletelését szemlélem, egyre nehezebben tudom elfogadni a mindebben valamifajta igazságot keresők álláspontját. Főleg azt fájlalom, hogy az ukránok is a béke fogalmával ugyanúgy csak a saját igazságukat tudják azonosítani, mint ahogy ezt teszik az oroszok a háborúval.

Rendkívül frusztráló látvány az, ahogy a Nyugat az ukránoknak most egyfajta cukros-mázos békefogalmat próbál eladni, ahogy ezt tette velük a Pax Americana mézesmadzaggal 2014-ben. Ahogy akkor meggyőzték őket, hogy a nyugati társadalom értékei jelentik az egyetlen legitim orientációt, és az euroatlanti struktúrákhoz való csatlakozást teljesen önzetlenül, az ukrán nép üdvösségéért sürgetik. Most egy ehhez hasonló békemesét próbálnak az ukránokra ráerőszakolni.
Amerikai és nyugat-európai értelmezésben a béke Ukrajnában a következővel egyenlő: ukrán zászló a Krím felett, szivárványos a kijevi parlamenten, Putyin a Hágai Bíróságon, Navalnij a Kremlben és Soros az iskolákban. Ehhez a felfogáshoz Zelenszkijben tökéletes partnert találtak, de az ukrajnai kényszersorozásokról készült számtalan megrendítő videóból ítélve az utca emberét még sok esetben nem sikerült meggyőzni.

Ezt nálunk is sokan félreértik:

az ukránokat nem csupán az orosz agresszió gerjesztette harc pusztítja, hanem a washingtoni és a brüsszeli politikai bóvliárusok által terjesztett békeutópia is. Ha valaki hisz a mesékben, vagy túl gyenge az idegzete, akkor szolgálja ki magát ilyen utópiákkal. A valóságban a béke újonnan létrejött status quo, amelyet az erősebb, háborúban győztes fél rákényszerít a vesztes félre. Ebben nincs semmi igazság, ez a helyzet csak tényekkel van tele. De ezekre a tényekre annál inkább oda kellene figyelni, mert a mai helyzet is pontosan ilyen igazság nélküli, de tényekkel leterhelt történelmi pillanat.

Amennyire senkinek sincs joga elvenni az ukránoktól azt a hitet, hogy országukért harcolniuk kell, és azt egyszer talán visszaszerezhetik, annyira nincs semmi joga ezt a hitet gerjeszteni a sok európai és amerikai foteltábornoknak, akik adófizetőik pénzéből fegyvereket küldenek, és elhitetik az ukrán néppel, hogy Európáért harcolnak. Ez az ostoba politikusok és nagyon is okos üzletemberek által generált, igazságfogalommal feldíszített illuzórikus békekép Ukrajnában további tízezrek, akár százezrek életébe is kerülhet. De lassan meg kell érteni, hogy ez a triumfált békekép fantazmagória. Ez ma, a jelen erőviszonyok között nem opció, nem létezik. Csak egy tragikus, alacsonyabb intenzitású szenvedést hozó, de a tömeges öldöklést beszüntető béke van a választható opciók közt, és ezt lassan ideje lesz tudatosítani.

Azon békekötés, amiben fél éve meg lehetett volna állapodni és a között, amit majd talán csak két-három év múlva fognak elfogadni, az egyetlen különbség a több százezer halott lesz. Ugyanolyan kiábrándító, tragikus és igazságot nélkülöző lesz majd az is, mint amelyet hónapokkal ezelőtt megköthettek volna. Ha valaki igazi, metafizikai értelemben megfogalmazott békére vágyik, azt itt ne keresse. Itt csak a tényeken alapuló béke választható, és értsük meg mihamarább azt is, hogy azok az ígéretek, amelyek 2014-ben már szenvedést hoztak, 2023-ban sem a várva várt igazságot fogják adni.

Mi, magyarok egy évszázada tanulunk élni a ránk erőszakolt béke tragikumával, de ezzel csak úgy tudtunk megtanulni élni, hogy életben maradtunk. Életben kell maradni, és azt a tények mellőzésével, utópikus ígéretekkel és vakhittel nem lehet elérni. Főleg Oroszország szomszédságában nem.

A szerző a Hungary Today főszerkesztője