Kinyitjuk az újságot, s máris zúdul ránk a hír: egy „transznemű nő”, bizonyos Rikkie Valerie Kollé nyerte a holland szépségkirálynő-választást, így ő képviseli hazáját a 72. Miss Universe versenyen. Rikkie modellként dolgozik Breda városában. Ezzel ő lett az első transznemű nő, aki szépségversenyt nyert Hollandiában. Idáig a hír. Igényesebb kocsmában ilyenkor fölkiáltanak: töke van a menyasszonynak! Ám tévednének, tudniillik Rikkie minden bizonnyal már megszabadította magát a kolonctól. Ami, persze, magánügy, éppen csak azt nem értem, a nemzetközi baloldal miért ünnepli mindezt álló ovációval.
Szerencsésebb korokban, amikor még nem gurult el mindenkinek a pirulája, így írták körül a teljes megbolondulást: „Azt se tudja, fiú-e vagy lány.” Valami különös okból őseink még azt képzelték, hogy a nemi önazonosság az egyik legfontosabb fundamentumunk, s ha ez valakiben fölbillen, akkor baj van. Olyankor az érintettet nem ünnepelni kell vagy a mániáját másokra ragasztani, hanem zárt helyen, hozzáértők segítségével haladéktalanul kikúrálni a dilijéből. Erre volt a „sárga ház”, míg Fletóék be nem zárták.
Napjainkra viszont
a fejlett Nyugaton odáig jutott a haladás, hogy kimutatták: eleink begyöpösödött agyú sült bunkók voltak, szégyelljék magukat, amiért évezredekig csupán férfiról és nőről hablatyoltak, holott a valóságban hetvenakárhány „társadalmi nem” létezik. Aki mindezeket a világ gendertanszékei által kikutatott szent dogmákat tagadja, az homo-, illetve transzfób, de legalábbis náci.
Szóval Rikkie Valerie Kollé egy „transznemű nő”. Amúgy a baj itt kezdődik. Hogy – idézőjelben vagy nélküle – leírunk ilyen sületlenségeket. Mi az, hogy „transznemű nő”? Ilyen nincs. Nő van és férfi. Minden mást bízzunk a pszichológusokra. (Amíg be nem tiltják őket.)
Rikkie fiúnak született, tehát fiú. Hogy aztán később elkezdte magát lánynak képzelni, majd levágatta a hancúrrészt, nem lenne szabad, hogy bármit befolyásoljon – a kórlapját leszámítva. Ehelyett mi történik?
Az állami hivatalok megértő hümmögéssel iktatják, hogy Rikkie fiú mostantól lány. Aztán őkelme elindul ilyen-olyan versenyeken, és megnyeretik vele, hiába olyan a mosolya, mint Guy Verhofstadté. Egyszerűen nem nyerhet más. A kappanhangú Conchita Wurstnak is meg kellett nyernie az Eurovíziós Dalfesztivált.
Állva tapsolják őket, és közben végtelenül „jó embernek” hiszik magukat.
És ami a legfélelmetesebb: a fotókon látszik, hogy miközben Rikkie fiú fejére rácuppantják a koronát, a vesztesek, az igazi és szép lányok tapsolnak. Épp vérig sértik őket, egy született férfit neveznek ki helyettük legszebb nőnek, mégis jó képet vágnak hozzá. Fülig érő mosollyal nyugtázzák a megalázást. Tiltakozásról nincs hír. Persze, elhiszem, szigorú szerződésük van, klauzulákkal, bármit elhiszek – épp csak azt nem, hogy egy épeszű világban mindez megtörténhetett volna. Nem, nem történhetett volna meg.
Közben az Egyesült Államokban sorra nyerik a női sportversenyeket született fickók. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság vezetői pedig megengedték egy magát nőnek képzelő férfinak a legutóbbi olimpián, hogy elinduljon a nők között súlyemelésben.
Az új-zélandi Gavin Hubbard évekkel korábban még a férfiak között versenyzett, ám ott semmire sem vitte. Így aztán kitalálta, hogy inkább nő lesz, úgy jobbak az esélyei. Elnevezte magát Laurelnek, és elindult a hölgyek között. Férfi izomzattal és csontozattal. Elegendő volt lejjebb vinnie a tesztoszteronszintjét, és a NOB máris áldását adta Gavin úr varázslatos átalakulására. Az most mellékes, hogy az olimpián végül az első körben kipottyant. A lényeg: az őrült precedens megszületett. Biztosak lehetünk benne, legközelebb még több született férfit engednek majd elindulni a nők között, és előbb-utóbb tarolni fognak. S akkor is tapsvihar lesz, tiltakozás alig.
Az ocsmányság netovábbja, hogy az Egyesült Államokban és egyre több nyugati országban kisgyermekeken is végeznek „nemátalakító” műtéteket. Mint a háború, ez is óriási üzlet néhány sátánfajzatnak. Kapcsolódó hír:
miután Kentucky államban korábban megtiltották kiskorúak sterilizálását, nemi szerveinek levágását, csonkítását (tudniillik odáig rendszeresen csinálták), egy túlérzékenyített, talán Sorosék fizetési listáján lévő szövetségi bíró fogta magát, és hatályon kívül helyezte az állami tilalmat. Hiszen a liberális demokrácia nevezetű infernális fertőben emberi jog kisgyermekek kasztrálása, megcsonkítása a szent LMBTQ-vallás nevében.
Daniel Cameron állami főügyész viszont pénteken fellebbezett a bíró döntése ellen. – Tarthatatlan, hogy baloldali aktivisták a sterilizációt és a nemi szervi műtéteket a kiszolgáltatott gyermekek gyermekgyógyászati ellátásának álcázzák – mondta a főügyész. – Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy megvédjem a kentucky-i gyerekeket ettől a radikális programtól, és az irodám továbbra is meg fogja védeni ezt a törvényt – tette hozzá Cameron.
Ide vezet, ha túl sokáig túl nagy a jólét: a túltenyésztett, évtizedek óta agymosott és érzékenyített nyugati társadalmak a teljes elhülyülés útjára léptek. Önmaguk ellen indítottak polgárháborút – és nyerésre állnak.
Emlékeznek?
A gyermekvédelmi népszavazás előtt a magyarországi baloldal öblöseket kacagott, mikor szóba kerültek a Nyugaton elharapódzó nemi átalakító műtétek. Még azt is tagadni, bagatellizálni próbálták, hogy líblingállamaikban, ahonnan a dollárt meg az eurót kapják, ilyenek történnének.
De ha történnek is, ránk mindez nem vonatkozik, Orbán csak ne riogasson! – hazudták. Pedig aki nem teljesen félkegyelmű, az látja: nincs nap efféle szörnyű hírek nélkül. Közben a hazai haladár szekció (Telex, 444.hu, HVG, 24.hu) sportot űz abból, melyikük ír könnyfakasztóbb riportokat honi LMBTQ-személyekről. Ezek végkicsengése (a vesszenorbánozáson túl) mindig az, hogy LMBTQ-snak lenni menő, csatlakozzon a kedves olvasó is. Amit látunk, az egy egyre erőszakosabb hittérítés. Híveket toboroznak az LMBTQ nevű szélsőséges vallási szektába.
Ferencváros balliberális polgármestere, Baranyi Krisztina sem bír magával. Ahelyett, hogy építené, szépítené a kerületet (elvileg ezért kapja a fizetését a mi adónkból), újabb provokációt eszelt ki. Ezúttal nem egy térdelő, szivárványos szobrot avatott, hanem egy köztéri padot festetett át szivárványosra.
Majd amikor Fradi-szurkolók átpingálták zöld-fehérre, kitette a Facebook-oldalára a térfigyelő kamera felvételét. Erre van ideje, energiája, közpénze: hogy lesse, ki ül föl az ócska provokációjának. Persze amikor márciusban vandál baloldaliak összefirkálták, ténylegesen megrongálták a nagykátai Fidesz pártirodáját, azzal a jópofáskodó szöveggel osztotta meg a fotót: „Népművészet, Nagykáta.”
Befutnak még veszedelmesebb hírek is.
Néhány napja a Veszprémi Törvényszék kimondta: a „transz nőknek” is jár a korkedvezményes női nyugdíj. Mindezt egy férfiként született, de magát immár Elvirának nevező ember ügyében szögezték le.
Mielőtt a bíróságra kennénk a teljes felelősséget: Elvira urat a magyar állam 2013-ban hivatalosan nőnek ismerte el, az szerepel a személyijében. Sőt a születési anyakönyvi kivonatát is átírták. Holott a „nemváltás” pont ugyanolyan sületlenség, mint a „transznemű nő”. Attól, hogy levágat magáról ezt-azt, a génjei, a kromoszómái nem változnak.
Lám, a józan ész megint lépett egyet hátra. Mi sem vagyunk biztonságban. A genderőrület Hegyeshalomnál betört az országba, és egyre nagyobb anyagi, szellemi károkat okoz. Meg kell állítanunk, ki kell seprűznünk innen mihamarabb! Különben szép lassan minket is megfőznek, mint a holland békákat.
