Az állatok összegyűltek törvénykezni. A görény legutóbb javasolta, hogy ha már a természet úgy rendelte, hogy egymást egyék meg, legalább egymás kölykeit hagyják élni. Mindenki örült a javaslatnak. Aztán a sakál, aki szintén megszavazta, titokban a dög helyett a védtelenül hagyott apróságokat kezdte megenni. Nemcsak ő, hanem az apja, akit tetten értek a vadon rendőrei, a sakál élettársa, akit szintén. Így a sakálcsalád börtönbe került. Ám a sakálnak jó ügyvédje volt, és ez a dögevő kijött a börtönből a sok fiatal állat megölése ellenére is, és beült a tanácsba épp akkor, amikor a többiek azon voltak, hogy szigorítsanak a törvényen, ne fordulhasson többé elő olyan, amit a sakál művelt. Ám ő pofátlanul ott ült a helyén, vigyorgott, nyáladzott és gombot akart nyomogatni. Odament hozzá a soros elnök, a krokodil.
– Hogy volt neked pofád ide jönni? – kérdezte a sakált, de ő a törvényben biztosított képviselői jogokra hivatkozott. A krokodil egy darabig elgondolkodva nézte a nyáladzót, majd se szó, se beszéd: bekapta.
Mert az állat okosabb, mint az ember.
Sokan és sokat írtak ma hasonló esetről az Európai Parlamentben. Ami aggaszt, az a személyiség torzulása, ami a „Homo europanicust” jellemzi. Nyilvánvaló az, amit elkövettem egy közösség és annak vélt értékei ellen, de továbbra is a közösség irányító testületébe tartozónak érzem magam. Ez még egy ősembert is meglepne hasonló helyzetben. De ha ez nem személyiségtorzulás, akkor még nagyobb a baj: azt jelenti, a képviselő hölgy tudja, hogy amit elkövetett, az bűncselekmény, hiszen az egész közösséget jellemzi ez a fajta viselkedés. A közösség nagy része ugyanolyan korrupt, lefizethető, gátlástalan, mint ő. Ugyanolyan immorális gondolkodás jellemzi őket. Vagyis neki helye van ezek között. Hiszen a nyilvánvaló tények ellenére kiengedték a házi őrizetből, visszahelyezték jól fizető állásába, még a széke is megmaradt a nagyteremben, a padon a neve. Ügyvédek jogszabályok alapján kihozathatják, és visszamehet oda, ahonnan jött. Ez máshogy nem értelmezhető.
