Tehát nem ő a kivétel. Ő a többség. A parlamenti elnök nem tehet semmit, mert holnap róla is kiderülhet ugyanez. És a nagy többségről szintén. 

Ez a valamikor büszkén hirdetett európai morál tökéletes megsemmisülése. Pedig az emberiség elenyésző része nyomogat gombokat gyűléseken. Ennek a hölgynek is akadt volna állás szerte Európában, és akkor nem buktatta volna le viselkedésével az egész gyülekezetet.

Például Németországban, ahol a nemzetvezető már naponta jelenti be: kell a munkaerő, óriási munkaerőhiány van Európának azon a felén. Ez azt jelenti, hogy az ott honos népcsoport és az elmúlt évtizedekben betelepült idegenek már olyan helyzetben vannak együtt, hogy bizonyos munkákat nem végeznek el, mert méltóságukon alulinak tartják. Nem az ember kevés, a senki által nem vállalt munka a sok. A modernizáció, a mesterséges intelligencia ellenére is.

Több száz éve hasonló dilemmába estek az amerikai farmerek, az Újvilág büszke lakói. Ki fogja a vécét tisztítani? Ki fog a gyapotföldeken embertelen körülmények között dolgozni? Kit lehet ólba tenni, kihasználni, ütni-verni? Az indiánokat kiirtották. Nosza, ott van Afrika. Őseik gondoskodtak már arról, hogy az évezredes afrikai kultúráknak nyoma se maradjon, se épületben, se műtárgyban, se lelkekben, se sehol. Ezek pont alkalmasak lesznek a feladatra. Nem lehetett kis munka ős-embercsempészeket szerezni, hajókat indítani, és összefogdosni százezrével az afrikai embereket (bele is pusztult több millió fekete ebbe az igyekezetbe). De sikerült. Olyan is volt, hogy törzsfőnököket fizettek le, akik elhitették a néppel, hogy az ígéret földjére viszik őket, ahol szabadon és boldogan fognak élni. Nem így történt.

ami előtte utoljára 1308-ban Koreában már megszűnni látszott. A siker láttán kedvet kaptak a spanyolok is, és Kubában, Haitin és máshol hasonló akciókba kezdtek.

A világnak azon a felén felkelésekkel vagy törvényesen ez az embertelen rendszer megszűnt, vagy legalábbis úgy tűnik.
És most ugyanezt mondja itt egy ember. Jöjjenek, mert nincs aki lemásszon a csatornarendszerekbe, dolgozzon a szeméttelepeken, a mezőgazdasági területeken, máshol. Akinek esetleg jogosítványa van, és beletörődik a sorsába, abból lehet akár a milliárdos üzletember plasztikailag feljavított feleségének sofőrje is. Viheti le a kutyát. Dolgozhat állatkertben, tisztíthatja a kifutót. Mosogathat ott, ahol ez gépileg még nincs megoldva. És még több ezer lehetőség a munkára. Ez több százezer, ha nem több millió új munkaerőt igényel. 

 Te a közterülethez, te a természeti csapások utáni romeltakarításhoz, ti meg a krematóriumokba segédmunkásnak.

Persze lehet, hogy vannak, akik azt mondják, ez mind nem így van. Nem ez a szándék. A valódi szándék az, hogy minden embert, aki jön messziről, először megtanítják annak a közösségnek a nyelvére, amelybe kerül. Képzést kap. Lakást. Szociális ellátást. Egészségügyi ellátást. Aztán beiskolázzák őket. Középiskola, szakmunkásképző, egyetem. Kit-kit tehetsége, elhivatottsága szerint. Lehet, hogy ez a németek alapvető célja a migránsokkal. Integrálni őket a társadalomba, kerül amibe kerül. Ez évtizedes program. Jól felépített, átgondolt. Humánus. Megvalósítható.

Aki ezt gondolja, szerintem kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!

Már nem is az integráció a cél, nem az a „feladat”, hogy tanítsd a nyelvre, szeresd, adj neki lehetőséget. A feladat ez: építs táborokat, ahol kőkerítések, szögesdrótok között tarthatod őket. Egészen addig, míg maguk nem jutnak arra a szintre, hogy önként jelentkezzenek rabszolgának. Egy új fajta vastag fém nyomkövetővel a csuklóján, ami árammal üti ki a viselőjét, ha elhagyja a „zónát”.

És ha ez nem elég, majd megmondják, kik azok hetven-százezren, akiket Magyarországnak kell „elhelyeznie”. És őket kérdezte valaki? Ezeket a lerombolt városokból, mesterségesen megsemmisített gazdaságok elől menekülő embereket, hogy akarnak-e Magyarországra menni? Mutattak nekik képeslapokat, prospektusokat Magyarországról? Imázsfilmet? Hol itt a híres emberi jog?! Hol itt az agitáló könyvekben kifejtett emberi szabadság?! Hol van itt a humanizmus?! Miféle áldemokratikus gondolkodás ez? És ha egy nemzet ebben nem akar részt venni, az leköphető, gyalázható? Aki nem akar rabszolgákat kinevelni, az nem európai?

 Találkoztam két napja az egyikükkel. Lefutottam elé a harmadikról, ne kelljen annyit mennie. Próbált pár szót mondani magyarul. Mosolygott. Elbeszélgettünk, amennyire ez lehetséges. Szíriából jött. Ott most nagyon rossz, mondja. Most itt van a feleség, két gyerek. Itt jó, magyarok jó, mondja. Biztonságban érzi magát. Megmenekültek a gettósítás lehetőségétől. Próbálja elmondani magyarul, nevetve, eddig fogalma sem volt arról, hogy van ilyen ország, ilyen nép is. Csak ez a magyar nyelv. Ez nehéz. De majd lesz valahogy.

Megy vissza a robogóhoz, körülötte zubog a nyár, nézek utána, víz csorog az arcomon.

Minden ember külön individuum. Akár a szomszédból jött, akár Afganisztánból. Emberként a Teremtő által belé telepített program alapján jóra született. Szeretetre született. 

A rabszolgatartó társadalmak régebben megszűntek forradalommal, lázadással, mert az emberi természettel nemegyeztethető össze a rabszolgai állapot. Régen erre több évszázadot kellett várni, kétszáz éve már hamarabb megelégelték a sorsukat, és ebben a felgyorsult világban csak évek, esetleg évtizedek kérdése, hogy kitörjenek a gettókból, és önmagukból kivetkőzve rombolni, pusztítani kezdjenek.

Valóban ezt akarják? Mert ha igen, nekiállhatunk kerítést építeni az osztrák határon is…

A szerző író, rendező

Borítókép: Illegális bevándorlók Kelet-Franciaországban, Briancon városban egy ideiglenes menekültszálláson, miután az Alpokon átkeltek Olaszországból (Fotó: Thibaut Durand / Hans Lucas  / AFP)