A harmadik ok kulturális és személyes jellegű. A bűnözést és a konfrontációt választó fiatalok többsége széthulló, tekintélyt nélkülöző családból jön, csakúgy, mint Nahel Merzouk, aki apa nélkül nőtt fel. A bevándorlócsaládokban az apai tekintély erős kontrolláló tényező lehetne. Ugyanakkor a nyugati társadalmi modell szétrombolja ezeket a struktúrákat is. Azok, akiknek van apjuk, szintén lázadnak, mert a francia liberális közeg arra nevel, hogy mindennél fontosabbnak tartsák a szabadságot és ellenezzenek minden tekintélyt, különösen az apákét, valamint a vallási és az állami tekintélyt. Ráadásul, mivel a liberális államok napjainkban elutasítják a vezetői karizmát – ennek jó példája Macron személyisége, ellentétben elődeivel, Jacques Chirackal, Francois Mitterrand-nal és Charles de Gaulle-lal –, nehéz elvárni, hogy a franciaországi fiatalok tiszteljék az ország vezetőit.

A negyedik ok a történelmi sérelmekben gyökerezik. Franciaország a felperzselt föld stratégiájával igázta le Algériát 1835–1903 között, a hírhedt Thomas Robert Bugeaud főkormányzó vezetésével, aki ezt mondta: „kevés lövést adunk le, felgyújtunk minden sátortábort, minden falut, minden kunyhót, és az ellenség elmenekül a nyájával együtt”. Franciaország afrikai gyarmatosításában sok az erőszak és az utódok gyűlöletét tápláló emlék. A gyarmatosítottak leszármazottai, a Franciaországban élő bevándorlók fiatal nemzedéke ellenséget lát a rendvédelmi és más intézményi tekintélyben. 

A francia rendfenntartó erők súlyos válsággal küzdenek. 2022-ben tízezer rendőr és tizenötezer csendőr lépett ki a testületből. Ennek oka a médiában megjelent nyilatkozatok szerint a végtelen és ki nem fizetett túlórázás, az eszközhiány, a lepusztult autók, a leromlott épületek és a rendőrök elleni, valamint a rendőrségen belüli erőszak. A rendőrök elleni erőszakot nem büntetik eléggé, általában hat hónapot rónak ki, ám az elkövetőt elektronikus karkötővel kiengedik, nem kerül börtönbe. Évente átlagosan 12 600 rendőr sérül meg szolgálat közben, és kilenc rendőr veszti életét. „Úgy gondolom, hogy az elkövetkező évtizedekben olyan biztonsági erőkkel kell élnünk, amelyek elavultak és képtelenek megfelelő választ adni a francia társadalom előtt álló kihívásokra”, értékelte a helyzetet Julien Sapori tiszteletbeli körzeti megbízott.

A politikai vezetés egyértelműen és azonnal a rendőrt tette felelőssé a történtekért, elrendelték a letartóztatását is, ami a szakszervezetek részéről óriási felháborodást váltott ki. „Az utca és a közösségi hálózatok felháborodása miatt a hatóságok meghátrálnak, és tévednek, ha azt hiszik, hogy a társadalmi békét olyan nyilatkozatokkal vásárolhatják meg, mint amilyeneket a köztársasági elnök tett, aki előre elítélte kollégánkat” – nyilatkozta Grégory Joron szakszervezeti vezető. Több rendőrségi forrás is arról számolt be, hogy a rendfenntartó erők a szerdáról csütörtökre virradó éjszaka folyamán visszafogottságra kaptak utasítást, az ország több pontján parancsot adtak az összecsapások elkerülésére és arra, hogy csak nagyon korlátozott számú, a legagresszívabbakra korlátozódó letartóztatást hajtsanak végre.

Franciaország a második világháború utáni újjáépítés során munkát, szociális biztonságot és jólétet kínált a bevándorlók első generációjának. Ez a virágzó időszak Les Trente Glorieuses néven ismert, ami a gazdasági növekedés harmincéves periódusa volt Franciaországban 1945 és 1975 között. Ez a felívelő korszak azonban véget ért, amikor az amerikai neoliberális rend elérte és bekebelezte Franciaországot. Ennek eredményeként megszületett a gazdaságot birtokló kiváltságos francia elit, a gyenge állam, az elszegényedett, létminimumon élő alsó középosztály, az erejét vesztő középosztály, és uralkodóvá vált a fogyasztói egyéni szabadságjogok hamis demokráciája. A franciaországi válság már az 1980-as évek óta strukturális, de az elmúlt évtized afrikai befolyásvesztése, majd a koronavírus okozta egészségügyi válság, valamint az ukrajnai háború gazdasági következményei – különösen a magas infláció – elmélyítették a francia külvárosok szociá­lis nyomorát.

A zavargások egyértelművé teszik, hogy működő állam nem képzelhető el a hagyományos és az intézményi tekintély tiszteletének kultúrája nélkül. A rendvédelem hatékonysága, ami egy civilizált társadalomhoz szükséges, a családi és intézményi tekintély tiszteletben tartásával kezdődik. Egy neoliberális társadalom, amely lerombolja mindezeket az értékeket, hamis ígéreteket hangoztat a jólétről és a szabadságról, migránshátterű emberekkel igyekszik pótolni a demográfiai hézagokat, valójában szétrombolja a stabilitáshoz nélkülözhetetlen társadalmi kohéziót és biztonságot.

A szerzők a Századvég Politikai Iskola Alapítvány vezető kutatói

Borítókép: Súlyos zavargások, migránslázadás Franciaországban (Fotó: Bruno Thevenin)