idezojelek

A történelem sérti a Facebook alapelveit, de a számítógépes bűnözés nem

Miért nem képes kiszűrni a közösségi médiaplatform a felhasználókat zaklató csalókat és bűnözőket?

Cikk kép: undefined

Nem tudom, hogy a Facebookon hány ezer ember kap ahhoz hasonló üzenetet, mint amit több mint egy éve küld nekem a Füsun Tümsavaş asszony, török banktisztviselő nevével és fényképeivel visszaélő szélhámos társaság. Kérdezhetné valaki, miért nem tiltom le a kéretlen és zavaró üzenetek küldőjét, ezért máris jelzem, hogy ezt már első alkalommal is megtettem. Sajnos hiába.

Tümsavas asszony – apró névváltoztatásokkal – újra és újra megjelenik az üzenőfalamon. Rákerestem, hányféle fiókja van a Facebookon, s igencsak meglepődtem, mert körülbelül százat találtam. Ez azt jelenti, hogy hiába tiltom le az egyiket, valamilyen algoritmus szerint megtalálnak a következő fiókkal és üzenettel.

De miről is van szó? Íme az üzenet (részletek): „Füsun Tümsavas asszony vagyok, az ISBANKASI banktisztviselője Isztambulban, Törökországban. Azt hiszem, Isten azt kívánja, hogy most találkozzam veled […] mivel ez összefügg az Ön vezetéknevével, állampolgárságával, és hasznot húzhat belőle.

Egy néhai Bánó Adrian úr, az Ön országának állampolgára, aki az isztambuli aranyüzletben tevékenykedett, 2007-ben 108 naptári hónapra lekötött betétet tartott a bankomnál, 9 500 000 (kilencmillió-ötszázezer) amerikai dollár értékben. A letét befizetésének határideje tavaly volt. Adrian Bánó a 2020. április 30-i Covid–19-járvány halálos áldozatai között volt a törökországi Ankara tartományban. […] Nem említette a következő rokonokat, örökösöket a számla megnyitásakor, és nem volt házas, és nem találtak hozzátartozót sem. […]

Most arra kérem, hogy a következő rokonként, a számla örököseként mutassam be Önt, mivel ugyanaz a vezetékneve és állampolgársága, mint neki, és a banki központom az én segítségemen keresztül kiadja Önnek a számlát. Nincs kockázat; a tranzakciót olyan törvényes megállapodás alapján hajtják végre, amely megvédi Önt a jogsértéstől. Jobb, ha követeljük a pénzt, mint hagyjuk, hogy a bankigazgatók eltereljék és megosszák egymással. Nem vagyok kapzsi ember, ezért azt javaslom, hogy osszuk meg az alapokat, 50/50%-ban Ön és én.

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Mondja el nekem ezzel kapcsolatos véleményét, és kérem, kezelje bizalmasan ezeket az információkat. További részletekkel szolgálok, amint megkapom sürgős válaszát az alábbi személyes e-mail címemen. […]”

Kicsit utánanéztem, ez a téma nyilvánosan megjelent-e valahol, s felfedeztem, hogy igen, hónapokkal ezelőtt egy újságíró két ízben is megszellőztette „Tümsavas asszony” vele kapcsolatos történetét. A cikkíró beszámolt arról, hogy ezután Facebookon és e-mailben is angol nyelvű figyelmeztetést kapott. Ebben az állt, hogy 

a szóban forgó Facebook-üzenet átverés, amelynek az a célja, hogy a hamis e-mail-címet használó elkövetők megszerezzék a célszemélyek bankszámlaadatait, illetve a személyére vonatkozóan egyéb bizalmas információkhoz jussanak.

 A banktisztviselő hölgyről közölték, hogy valós személy, de közösségi fórumokon nem lép kapcsolatba senkivel, ennélfogva pénzt sem osztogat.

Ezek után kissé megnyugodtam. Vigasztalónak találtam, hogy ebben az ügyben nem vagyok egyedül, ugyanakkor arra gondoltam, hogy nincs minden rendben a számítógépes bűnüldözés terén. Az rendben lenne, hogy néhányan figyelmeztetést kapnak (én nem voltam köztük), de ha az ember már egy éve, hetenként kap üzenetet ugyanattól a csaló bandától, akkor nem érti, miért nem lehet fülön csípni az elkövetőket?

Az jutott eszembe, hogy tavaly volt némi afférom a Facebookkal, miután az amerikai alapítású közösségi hálózat illetékesei felfigyeltek az Érdekfeszítő magyar történelem nevű (ma közel 4500 tagot számláló) privát csoportomra. Ebben érdekes magyar történelmi eseményeket, kiadványokat ismertetünk, ezért meglepett, amikor három bejegyzésemmel kapcsolatban a Facebook ezt írta nekem: „Ez a bejegyzés nem felel meg a kéretlen tartalmakra vonatkozó közösségi alapelveinknek.”

Az érintett bejegyzések címei voltak: Reményik Sándor és Ady Endre, A gubernátor, aki megszervezte saját temetését, valamint A legkeményebb fejű magyar bámulatos pályafutása. A Facebook intézkedésével kapcsolatban megtudtam, hogy a hálózat világszerte azonos közösségi alapelvek szerint dolgozik. A figyelmeztető szöveg így folytatódott: „Technológiai eszközökkel megvizsgáltuk az általad közzétett tartalmat, és megállapítottuk, hogy megsérti az alapelveinket.”

 (A büntetés akkor csupán annyi volt, hogy az érintett tartalmakat csak a csoporttagok láthatták.)

Mivel sértettem meg a szabályokat? Sose derült ki. A különös esetről akkor beszámoltam a Magyar Nemzetben. Most viszont azt nem értem, hogy ha a Facebook a technológiai eszközeivel ilyen mélységig képes ellenőrizni és szankcionálni a sok millió felhasználó tevékenységét, akkor vajon miért nem képes kiszűrni az őket zaklató csalókat és bűnözőket?

A szerző író, újságíró

Borítókép: A szankcionált cégek logói (Fotó: Facebook)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Bayer Zsolt avatarja
Bayer Zsolt

Mivé lett világunk?

Deák Dániel avatarja
Deák Dániel

Orbán államférfi, Magyar botrányhős

Pilhál Tamás avatarja
Pilhál Tamás

KÉT MAGYARORSZÁG – Magyar Péter sikeres szeppukut követett el saját magán

Szentesi Zöldi László avatarja
Szentesi Zöldi László

Donald Trump a reményt hozta el

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.