De ekkor jön csak el a „vers mindenkinek” pillanata. A kongói születésű költő, JJ Bola egy ismert brit migrációs aktivista, aki arról ír, milyen kilátástalan és tudathasadásos identitásuk van az Európába költöző afrikai migránsoknak, és mennyire szükségük van a megértésünkre. Ebben az üzenetben ugyan nem szándékosan, de van némi tanulság is, amiből az ember józan ésszel gondolkozva csak egyetlen következtetést vonna le, mégpedig hogy nem működik ez a fránya multikulturalizmus. De ekkor jön csak az igazi erős témája: a „mérgező maszkulinitás”.
Felteszi nekünk a hamleti mélységű kérdést: „A férfiak ugyanúgy áldozatai a patriarchális társadalomnak, mint a nők vagy a queer emberek?” Sőt Bola még azon csúcstémában is kifejezi a véleményét, hogy a férfiak öngyilkossági módszerei erőszakosságukban különböznek-e a nők öngyilkosságaitól. Erre a kérdésre nyilván minden magyar fiatalnak feltétlenül ismernie kell a választ. A „szeretet forradalma” boldog és békés ünneplése annak, hogy tudjuk, közösen képesek vagyunk elérni, hogy az alapvető emberi jogok mindenhol sértetlenek maradhassanak, hogy szűnjön meg az előítéletesség és a kirekesztés, írják a szervezők.
A fentiek viszont inkább azt az érzést keltik, hogy programjuk maga az előítéletek és a kirekesztés iskolapéldája. Persze beszéljünk a fiatalokkal migrációról, szexuális kisebbségekről, környezetvédelemről, de tegyük ezt kiegyensúlyozottan. Hol van egy előadó, aki szólhatna arról, hogy a nyugati klímahisztéria micsoda felbecsülhetetlen gazdasági, de elsősorban környezetvédelmi, igen, környezetvédelmi károkat okozott? Hol egy előadó, aki beszélhet a fiatalokkal a tömeges migráció pusztító hatásairól? Miért nem kap teret a színpadon valaki, aki a nő és férfi közti kapcsolat lényegét, a családot és az Európát megformáló keresztény értékeket méltathatná a fiatalok előtt? Csak nem lettek ezek kirekesztve? Csak nincsenek a szervezőknek előítéleteik az ilyen nézetek ellen a nagy „szeretetforradalomban”?
De ami a legszomorúbb, hogy amióta világ a világ, a fiatalok, a felcseperedő generációk mindig is lázadtak a hatalmon levő elit narratívája, erkölcsei és útmutatása ellen. Ez így is van rendjén. Igen, mindig is egy kis saját forradalomra vágytak, amivel valami újat, értékesebbet hoznak a világba. Amit viszont most az ilyen rendezvényeken előrecsomagolva, megrágva és emésztve készen kapnak, csupán a hatalmi elitek üvegpalotáinak tárgyalótermeiben született álmok és utópiák. Ha a cinikus bankárokból, számító politikusokból és gyáva hivatalnokokból átlagot vonnánk, azt kapnánk, amit most a „szeretet forradalma” néven nyomnak le fiataljaink torkán. Ez nem forradalom, hanem hideg, üres, toxikus konformizmus. Nehogy a magyar fiatalok egy percre is felhőtlenül szórakozhassanak anélkül, hogy a megalkuvás és beletörődés politikáját csendben vagy éppenséggel popzenébe csomagolva csöpögtessék még érintetlen tudatukba.
A szerző főszerkesztő, Hungary Today
Borítókép: Résztvevők a Sziget Fesztiválon (Fotó: Bach Máté)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!