A történettudomány számára tiltott terület a „mi lett volna, ha” kérdés feltevése. A politikában azonban gyakran van értelme a „mi lenne, ha” kérdésnek. Egy ilyen gondolatkísérletet szeretnék megosztani a tisztelt olvasóval.
A Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) a Fidesz kilépése után jelenleg az Európai Néppárt (EPP) egyetlen magyarországi tagpártja. Felmerülhet a kérdés, hogyan lehet ebből a helyzetből a legtöbbet kihozni hazánknak és politikai közösségének.
Az Európai Néppárt jelenleg az európai politika legnagyobb pártcsaládja. Komoly esély van rá, hogy a jövő évi európai parlamenti választásokat követően is meghatározó erő marad. Az EPP részéről logikus célkitűzés, hogy minden tagállamban legyenek az adott ország politikai életét minél inkább befolyásoló tagpártjai.
Magyarországon a Fidesz kilépésével keletkezett űrt emiatt be kell tölteniük valamiképpen. Az EPP és egyes tagpártjai, valamint ezek pártközeli alapítványai részéről láthatóan már most is van egyfajta tájékozódás egyes magyarországi ellenzéki pártok irányába.
Jól látható több magyarországi ellenzéki politikai párt részéről is a közeledés szándéka az EPP-hez. Amennyiben ez sikerülne akármelyik, a Fidesz–KDNP-től különböző politikai formációnak, akkor az a jelenlegihez képest sokszoros lehetőséget kapna arra, hogy felerősítse hangját a hazai és az európai politikai térben. Így bővített eszköztárral végezhetné azt a nemtelen romboló tevékenységet, amit az ellenzéktől nemzetközi porondon sajnos már megszokhattunk: lépten-nyomon gáncsolva a magyar kormány munkáját, akár azon az áron is, ha azzal a teljes nemzet érdekeit ássák alá vagy súlyos anyagi veszteséget okoznak hazánknak.
Az EPP irányában meglévő kapcsolatnak a gyengülése, esetleg elengedése, ezáltal a terep más hazai politikai erők számára történő átengedése tehát komoly veszteséget és kockázatot jelenthet hazánk és a Magyarországot 13 éve sikeresen kormányzó Fidesz–KDNP politikai közösségének. Nem mindegy hazánk és az Európai Néppárt szempontjából sem, hogy ezt a kapcsolatot szélsőséges, zavaros politikai képződmények vagy egy kipróbált, stabil alapokra épített történelmi párt tartja-e kezében.
A KDNP tagpárti státusának megtartása, aktivitásának és láthatóságának további növelése az Európai Néppárton belül ezért stratégiai jelentőségű lehet. A KDNP-nek ez a jövőben is felelősségteljes küldetése, hiszen egyszerre kell a Fidesszel szoros bajtársi szövetségben részt vennie a kormányzati, országgyűlési és európai parlamenti munkában, mindeközben az EPP irányába egy önálló és cselekvőképes politikai közösség hiteles benyomását keltenie.
Igaz, az EPP az elmúlt években szemmel láthatóan átalakult és világnézeti tartalmában távolabb került az alapító kereszténydemokrata politikusok értékeitől. A KDNP azonban ma is büszkén vállalja a II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharc vezérelvét: Cum Deo pro patria et libertate! – Istennel a hazáért és a szabadságért! Ez a jelmondat három, a kereszténydemokraták számára ma is fontos alapértéket jelenít meg.
Az Európai Néppárt értékrendjében eredetileg e három – Isten, haza és szabadság – egyensúlyban volt. Mára azonban úgy tűnik, a hangsúly a szabadság, annak is a torzított, már-már neoliberálisnak nevezhető formája irányába tolódott el. A magyar kereszténydemokraták feladata az is lehet, hogy elősegítsék a visszatalálást az értékek közötti eredeti egyensúlyhoz és azok helyes értelmezéséhez.
Maga az Európai Néppárt sem homogén, soraiban konzervatívabb és liberálisabb irányzatot képviselő pártok, politikusok egyaránt jelen vannak. A házon belül zajló dialógusok és küzdelmek eredményeként dőlhet el, hogy a pártcsalád a jövőben melyik irányban találja meg szövetségeseit az európai politikában. Ezért a KDNP számára az EPP-tagság fontos hadszíntér lehet. Ebben az EPP és Európa szempontjából is sorsdöntő küzdelemben akkor lehetünk hatással a kimenetelre, ha jelen vagyunk a tárgyalóasztalnál, a küzdőtéren. Ebben a csatában jelenleg talán éppen a KDNP tud hasznára lenni a hazai bajtársi szövetségnek.
A KDNP mint történelmi párt azért is lehet bizakodó az Európai Néppárttal kapcsolatban, mert a kilencvenes évek végén a KDNP maga is keresztülment olyan nehéz időszakon, amikor eltávolodott eredeti értékeitől. Az ezredforduló után nem sokkal azonban – néhai Varga Laci bátyánk szavaival – „visszatért a kereszténydemokrácia hazai és nemzetközi hagyományaihoz”.
A magyar nemzet történelmi öröksége és vállalt küldetése az európai keresztény civilizáció védelme. Ez csakis hittel, ésszel és erővel egyszerre lehetséges. Ha kell, több vasat is a tűzben kell tartanunk.
Megmutathatjuk ezzel azt is, hogy nem adjuk fel a reményt a keresztény Európával kapcsolatban. Földrészünknek magának is van küldetése a világban. Szent II. János Pál pápa húsz évvel ezelőtt, 2003-ban így fogalmazott Európának szóló apostoli buzdításában:
„Európa nem zárkózhat magába, nem lehet és nem is kell közömbösnek maradnia a világ többi részei iránt, épp ellenkezőleg, tudnia kell, hogy a többi ország, a többi földrész bátor kezdeményezéseket vár tőle… Európának és minden egyes lakójának fáradhatatlanul törekednie kell az európai határokon belüli és az egész világon megvalósuló béke építésére.”
A szerző a KDNP országos választmányának titkára, a Dialógus Alapítvány alapítója
Borítókép: Manfred Weber, az Európai Néppárt képviselőcsoportjának elnöke és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke (Fotó: MTI/EPA/Patrick Seeger)
