Két héttel ezelőtt tisztáztuk, hogy mi is az a háttérhatalom, és hogy valójában a legkevésbé sincs már a háttérben. Most pedig igyekszünk leleplezni, amivel épp próbálkoznak…
Nézzük meg a három ábrahámi vallást. Ezek a zsidó, a keresztény és az iszlám. Ábrahámi, mert mindegyik monoteista, és ugyanabban az egy Istenben hisz. Vannak még további, kisebb ábrahámi vallások (a szamaritánusok, a rasztafárik, a drúzok, a jezidek, a baháiok). Mindegyiknek közös a gyökere. Mindannyian Ábrahámtól származtatják magukat. A muszlimok a legidősebb fiától, Izmaeltől, akit feleségének szolgálója, Hágár szült neki, a zsidók és a keresztények pedig Izsáktól, akit már maga a törvényes felesége, Sára szült.
Ezek az ábrahámi vallások igen eltérő módokon ugyan, de egyaránt erős erkölcsi és gyakorlati útmutatást adnak az életre. Mindegyikük a maga szent könyve szerint. Tehát nem emberi, hanem felsőbbrendű, isteni parancsok alapján. Ezért aztán ezek sokkal erősebb, kevésbé áthágható parancsok is, mint hogyha simán csak világi hatalmak rendelkezései lennének.
Még egyszer: nemcsak erkölcsi, hanem gyakorlati parancsok is ezek. Például a szaporodásra és az ezt lehetővé tevő szexuális életre vonatkozóan is.
A szent iratokban – azaz a Tórában, a Bibliában, a Koránban – előírtaktól eltérő szexualitás nem engedett, ezeket explicite bűnnek nevezik. Mellékmondatként jegyezzük meg: a kereszténységnél, a krisztusi megbocsátás szellemében nagyon fontos, hogy nem a bűnöst gyűlöljük, hanem a bűnt. Tehát nem a deviáns szexuális tevékenységet végzőt, hanem magát a tevékenységet. Szodomától és Gomorától undorodunk, nem a gyarló embertől, akit legyőz a kísértés.
De a bűnnel, például a szexuális devianciákkal szemben az ábrahámi vallások nagyon is szigorúak. És mivel nem emberi, hanem isteni parancsok ezek, ezért ezek a hitek jelentős módon meg is védik a társadalmakat ezektől a devianciáktól.
És itt az első nagyon fontos gondolat:
ezért kell meggyengíteni a vallást, a hitet, különösen az ábrahámi vallásokat. Hogy megszűnjön a védvonal az LMBTQ-lobbi ellen. A vallások meggyengítésének pedig számos módja van. Például a nevetségessé tevés. Amikor regényekben, filmekben gúnyt űznek a hívőkből. Vagy állítólagos műalkotásokkal blaszfémiát, azaz istenkáromlást követnek el, majd pedig kiröhögik azokat, akik felháborodnak.
Hiszen melyik fiatal akar egy olyan vallás híve lenni, ami miatt keresztbe-kasul kiröhögik? De a lejáratás, hiteltelenítés is egy eszköz. Amikor bűnös vágyaikat visszatartani nem tudó, egyes gyarló emberekről úgy beszélnek, mintha a papi pedofília a kereszténység szerves része lenne. A vallások gyengítésének legpraktikusabb módja pedig: ha egymásnak uszítjuk őket. A vallások gyengítésének különböző eszközei persze párhuzamosan is alkalmazhatók. És pontosan ezt látjuk. Európában is és Izraelben is. A meggyengített, kiüresített, nevetségessé tett vallásoktól az emberek elfordulnak.