De lássuk, milyen érdekek is vannak, amelyek fontossá teszik, hogy ilyen magas szintű találkozók folyjanak Romániával!

A határon túliak képviselete a magyar jobboldal folyamatos missziója a rendszerváltás óta: először Antall József fogalmazta meg, hogy lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke kíván lenni, majd a 2011-ben elfogadott alaptörvény is hitet tesz amellett, hogy Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határon túli magyar közösségekért, támogatja magyarságuk megőrzését, szülőföldön való boldogulásukat, jogaik érvényesítését.

Ez lenne talán a legfontosabb érdek nemzeti szempontból. Az ország boldogulása mentén azonban számos gazdasági érdekről is beszélhetünk, ahol csak nyernénk azzal, ha Romániá­val jó kapcsolatokat ápolunk. A legkézzelfoghatóbb talán a magyar energiabiztonság húsba vágó kérdése: az Ukrajna elleni orosz agresszió és a nyomában meghozott elhibázott brüsszeli szankciók aránytalanul sújtották a térségünket, hiszen földrajzi fekvésünkből kifolyólag itt nincs az orosz energiahordozóknak alternatívája. Ezért azerbajdzsáni államközi megállapodásokkal sikerült megoldanunk a kieső mennyiség pótlását, ám a nem éppen szomszédos kaukázusi országgal legkönnyebben csak a Fekete-tengeren, így Románián keresztül tudunk kereskedni. Mind az azeri villamos energia, mind az azeri földgáz román csak közvetítéssel juthat el hazánkba. Különösen fontos tehát, hogy a megfelelő infrastruktúra kiépüljön a két ország között.

Kissé absztraktabb, de legalább ilyen fontos az, hogy amennyiben Románia végre a schengeni övezet tagja lehetne – és az nem omlik össze közben a migráció miatt –, úgy új gazdasági távlatok nyílhatnak meg a térség előtt. 

Ez jelentősen eltolná az EU gazdasági súlypontját a keleti tagállamok irányába. Ehhez kapcsolódik még a Nyugat-Balkán uniós csatlakozása mint közös magyar–román érdek, hiszen ez gyakorlatilag egy tömbben egyesítené az első világháború óta folyamatosan megosztott Kelet-Közép-Európát, és különösen a Duna mentét. A Duna évszázadokon át volt a térség gazdasági motorja, és a fentiek megvalósulása esetén ismét nagyon fontos gazdasági szerep jutna neki.

Érdemes megjegyezni, hogy a magyar és román problémák sokban hasonlóak: ott van például a demográfiai jégkorszak kérdése. Bár a hazai liberálisok szeretik valamiféle magyar sajátosságként lefesteni, hogy az emberek élnek az EU adta lehetőségekkel, és külföldön vállalnak munkát, ez Romániában mintegy a lakosság húsz százalékát érinti. Mindeközben a gyermekvállalási kedv is csökken keleti szomszédunknál, ott nem történt demográfiai fordulat.

Mindezek azt mutatják, hogy akárcsak a térség más országaival, úgy Romániával is számos közös ügyünk van. Ezért is jó hír az, hogy 2009 után, sok év kihagyással, ismét hozzánk látogat a román államfő. Érthető lehet persze a kétkedés, hiszen a terhelt közös történelmünk, a szocialista időszak önfeladása rányomja a bélyegét erre is.

Csak remélni tudjuk, hogy a magyar–román viszony új korának kezdetét látjuk ebben a látogatásban, amely kölcsönösen előnyös lesz, szolgálja a gazdasági célokat és a határon túliak érdekeit is. A magyar külpolitika már bizonyította: az érdekek és a pragmatizmus megfelelő vegyítése teszi csak újra naggyá a térségünket.

A szerző vezető elemző, Alapjogokért Központ

Borítókép: Bukarest, 2022. szeptember 7. Novák Katalin köztársasági elnök és Klaus Johannis román elnök közös sajtótájékoztatója (Fotó: Bruzák Noémi)