A napi politikai csatározásokban, a narratívák háborújában ritkán van lehetőség a probléma mélyére nézni, és feltárni az egyes kormányzati lépések összefüggéseit, illetve a kiváltó okokat. Az utóbbi napokban éppen a szuverenitásvédelmi törvénycsomag miatt horkantak fel azok, akik vélhetően vagy egészen biztosan úgy érzik, hogy az érdekeik sérülnek. Fontos megjegyezni, hogy itt lényegében külföldi vagy nevezzük internacionalista, globalista érdekekről, valamint az ezt kiszolgálók szimpla anyagi szempontjairól van szó.
Az mindenkinek világos, hogy amit a 2022-es választási kampányban megengedtek maguknak bizonyos amerikai érdekcsoportok és a tehetségtelenségük okán mindig külföldi segítségben bízó hazai baloldal politikusai, azt egyetlen civilizált országban sem tűrnék el szó és következmények nélkül. Százszázalékosan persze semmilyen törvénnyel nem lehet kizárni a hasonló befolyásolási akciókat, de amit lehet, azt meg kell tenni ellene.
A félreértések és félremagyarázások elkerüléséért érdemes hangsúlyozni, hogy a törvénycsomag és a Szuverenitásvédelmi Hivatal létrejötte a világ bármely pontjáról érkező beavatkozási kísérlet feltárását és szankcionálását szolgálja. Ez azért fontos, mert a baloldali, újmarxista nyilvánosság ezt is úgy tálalja, mintha a magyar kormány csak nyugat felől akarná védeni hazánk önrendelkezését.
Nem véletlen, hogy az egyik legbefolyásosabb magyarországi lerakatuk, a dollárokkal kitömött Political Capital készített egy „alternatív” szuverenitásvédelmi csomagot, amely tömören arról szól, hogy az Orbán-kormány gyakorlatilag Putyin és Kína zsebében van, miközben azt is fejtegetik, hogy az EU vagy az Egyesült Államok részéről fel sem vetődhet a szuverenitásunk elleni akció, csupán a szövetségi rendszerből adódó kötelezettségeinknek kell eleget tennünk. A valóság az, hogy sem az EU-, sem a NATO-tagságunkból nem fakad olyan kötelezettség, amely miatt el kellene fogadnunk migránskvótákat vagy LMBTQ-érzékenyítést az iskolákban. Arról nem is beszélve, hogy a belpolitikai életbe, a választásokba való külföldi beavatkozás eltűrését sem foglaltuk szerződésbe. A vezető nyugati államok – így például az USA is – szigorú törvényekkel tiltják és üldözik az ilyen jellegű külső befolyásolási kísérleteket a saját országukban.
De mindez csak a jéghegy csúcsa, illetve egy széles és mély problémahalmaz egyik szelete. Valójában a szuverenitásunk védelme sokkal kiterjedtebb, az élet minden fontján zajló napi harc.
Legkésőbb 2015 óta, a migrációs válságnak is nevezett, valójában a keresztény gyökerű Európára jól tervezett és szervezett módon rázúdított, nagy többségében muszlim migránstömegek inváziójának kezdetétől látható, hogy itt nem csupán egy múló válságjelenségről van szó. Bizonyos, rendkívüli hatalommal, pénzzel és befolyással rendelkező erők elhatározták azt, amivel másként, más szereposztással, egészen más történelmi időben bő száz évvel ezelőtt már próbálkoztak a szellemi elődeik: kiforgatni sarkaiból a Földet. A bolsevikok és mai követőik komolyan gondolták és gondolják, hogy döntő változásokat idéznek elő a civilizációnk fejlődésében. Terveik szerint létrehoznák a homo sorosensust, vagyis a Soros-féle embertípust, amiről már hosszú évekkel ezelőtt értekeztek.
Ma tehát Európában és a nyugati világ más térségeiben többfrontos háború zajlik, amivel végleg el akarják törölni az itt élő emberek hagyományos kötődéseit, a nemzeti és a keresztény identitást, sőt a nemi identitást is képlékennyé, választhatóvá tennék, ami persze természetszerűen nonszensz, de a tudat manipulálására, az emberek végletesen befolyásolhatóvá alakítására kiválóan alkalmas módszer. Ebben a szisztematikus felforgatásban és rombolásban a faltörő kos szerepét játsszák a migránstömegek, elsősorban a muszlimok, akik hódítóként érkeznek Európába, a félelem légkörét és káoszt teremtve, hogy a következő lépésként ugyanazok álljanak a rendteremtés élére, akik mindezt előidézték. De akkor már egészen más játékszabályok szerint, tökéletesen ellenőrzött, egy központból irányított globális társadalmat hoznának létre.
Természetesen nincs végzet, a jövő még nem dőlt el, de a mindennapok jelei aggasztók Európában: támadások az adventi időszak keresztény szimbólumai ellen, az itt élő muszlimok nyílt színvallása arról, hogy uralkodni jöttek ide, a saját törvényeik szerint, miközben a Vatikán áldását adja az azonos nemű párokra. Azt látjuk, hogy minden fronton hátrálunk, engedünk, de a társadalmak mélyében egyre forr a kétségbeesett düh, ami bármikor robbanáshoz vezethet. Mindez szuverenitáskérdés, hiszen egy ember és egy közösség csak akkor tekintheti magát szabad önrendelkezőnek, ha maga dönthet az életmódjáról, a társadalomszervezéséről, a szokásairól, a hitéről és arról, hogy kivel akar együtt élni. Ebből a nézőpontból kell megítélni a kormány tevékenységét, és így válik igazán érthetővé mindaz, amit itthon, Brüsszelben vagy a világ bármely pontján képvisel Orbán Viktor és csapata.
Borítókép: Deutsch Tamás, a Fidesz európai parlamenti képviselője felszólal a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány Szuverenitás című konferenciáján a Várkert Bazárban 2023. november 13-án. (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)
