Hetvenöt évvel ezelőtt, 1948. december 26-án, karácsonykor vetette fogságba a cinikus bolsevista diktatúra Mindszenty József bíborost, Magyarország hercegprímását. A kommunisták régóta tervezgették elveszejtését. Nem sokkal korábban, november 18-án lelkipásztori körlevelében így írt:
Állok Istenért, Egyházért, Hazáért, mert ezt a kötelességet rója rám a nagyvilágon legárvább népem történelmi szolgálata. Nemzetem szenvedése mellett a magam sorsa nem fontos.
A bolsevisták az 1892. március 29-én a Vas vármegyei Csehimindszenten Pehm József néven született Mindszentyben látták legfőbb ellenfelüket. A bíboros nemcsak a magyar katolikus egyház első embere volt, hanem hercegprímásként a király és a nádor után a harmadik legfőbb magyar közjogi méltóság, a több mint ezeréves keresztény Magyarország képviselője, szimbóluma is.
Mindszentyt 1915-ben gróf Mikes János megyés püspök szentelte pappá. Falusi plébánosként megtapasztalta a földműves nép kiszolgáltatottságát, a dualizmus liberalizmusának pusztítását, elkötelezett híve lett a keresztény-szociális gondolatnak. Megvetette és elutasította az 1918-as szabadkőműves „patkánylázadást”. 1919. március 9-én, tehát még a kommün előtt letartóztatták és internálták, a budapesti Gyűjtőfogházban a vörösterroristák megkínozták, kulcscsontját és lapockáját törték, emiatt testtartása élete végéig kissé ferde maradt. Mindszenty később így emlékezett erre:
…láttam a Parlament mennyezetig vérrel befrecskelt pincéit, a vízvezeték csöveire akasztottakat, hallottam a teherautók motorjainak berregtetését a halálpincék előtt, hogy a megkínzottak segélykérését ne hallják künn. Megnéztem testvéreimet a cellában, akiket a kínzók szakkifejezése szerint »félangolosra« és »egész angolosra« vertek. Hallottam új szótárukat: »gajdeszbe küldeni«, »hidegre tenni«, »haza küldeni«, »fa alá állítani«, stb. […] A vörös börtön kapuja a vörös pokolnak, amelyen át belátni a Szovjetbe.
A rend helyreállítása után, 1919 novemberében zalaegerszegi apátplébános lett. Megszervezte a fiatalokat, föllendítette a hitoktatást, templomot, kolostort, iskolát építtetett. 1939-ben gróf Teleki Pál miniszterelnök felkérésére elvállalta a volksbundista és egyéb nemzetiszocialista törekvések ellensúlyozására létrehozott Nemzetpolitikai Szolgálat dunántúli vezetését. 1941-ben Bácska és Drávaszög felszabadulásakor a Muramentét és a Muraközt a magyar kormány diplomáciai okokból nem vette vissza a horvát usztasa államtól, emiatt e történelmi zalai országrészek magyar lakossága zúgolódott. Mindszenty személyesen tárgyalt erről Teleki utódjával, Bárdossy László miniszterelnökkel és Horthy Miklós kormányzóval. Fellépése eredményeként 1941 júliusában végül a Muraköz is visszatért Magyarországhoz.
XII. Piusz pápa veszprémi püspökké nevezte ki 1944 márciusában. Főpapi jelmondatául a Devictus vincit – Legyőzetve győz – gondolatot választotta. Kezdeményezésére 1944 októberének végén báró Apor Vilmos győri és Shvoy Lajos székesfehérvári püspökkel, illetve Kelemen Krizosztom pannonhalmi bencés apáttal együtt memorandumban fordultak Szálasi Ferenchez, kérve-követelve, hogy a Dunántúlt és a fővárost kíméljék meg a harcoktól, és lépjenek fel a zsidók üldözése ellen.
Az iratot Mindszenty személyesen adta át Szálasi helyettesének, Szöllősi Jenőnek. 1944. november 27-én a nyilasok letartóztatták, miután nem volt hajlandó átadni katonai célokra a menekültekkel telezsúfolt püspöki palotát.
