1945. szeptemberben a pápa esztergomi érsekké, majd bíborossá szentelte.
Az új kardinálisok közül te leszel az első, akinek vállalnod kell a bíbor színnel jelzett vértanúságot!
– mondta neki a szentatya. Esztergomi érsekként Magyarország bíborosa és egyben hercegprímása is lett, a hagyományos magyar közjog értelmében az uralkodó vagy a kormányzó távollétében, akadályoztatásuk esetén az ország első embereként is helyt kellett állnia. Elítélte a törvénytelen „népbíróságok” bosszúálló tevékenységét, a felvidéki magyarok és a magyarországi németek deportálását.
Meggyőződéses legitimistaként legfontosabb feladatai között tartotta számon a jogfolytonosság helyreállítását, 1946-ban határozottan szembeszegült a köztársaság kikiáltásával, 1947-et pedig Boldogasszony-évnek nyilvánította, hitbuzgalomra és imádkozásra szólítva Magyarország népét. Érseki címerében a Pannonia Sacra, azaz Szent Magyarország jelmondatban foglalta össze a hívő, imádkozó, hazájához hű magyarság eszményképét.
Letartóztatása után brutális kínzásoknak vetették alá, de nem tudták megtörni, és csak pszichotrop szerek hatása alatt ismerte el a koholt vádakat. 1949-ben ezek alapján életfogytig tartó börtönre ítélték. 1956. október 30-án Pálinkás-Pallavicini Antal őrnagy szabadította ki fogságából. Mindszenty hercegprímásként továbbra is az ország első emberének tekintette magát, budavári rezidenciáján külföldi delegációkat fogadott, és fölmentette hivatalukból a kommunistákkal kollaboráló papokat.





























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!