Tudománynak álcázott fenyegetés

Horthy és Kádár apánk után így azután lesz, sőt talán már van Orbán apánk is. Nem akárki feltételezi ezt, hanem Romsics Ignác, a neves történész, akinek szavaira hivatalból odafigyel a közélet kérdéseiben eligazodni vágyó ember.

Azzal érvel a tudományát politikai aprópénzre váltó Romsics, hogy a felelős, dönteni tudó és akaró állampolgárok nevelésének programját sem a Horthy-, sem a Rákosi-, sem a Kádár-rendszer nem karolta fel, jobban megfelelt nekik az alattvalói mentalitás. De nem karolták fel a rendszerváltás utáni kormányok sem. Helyben is vagyunk, borítékolható, hogy hamarosan újabb utcai balhékat rendeznek a kockás inges tanárok, amiért Orbán apánk a saját alattvalóinak nevelését várja el tőlük ahelyett, hogy libernyákvédelmi törvényt alkotna arról, hogy mindenki azt csinál, amit akar.

A csekély értelmű Pankotai Lilik számára készül itt muníció annak érdekében, hogy ne csupán az egy mondatba foglalható férfi nemi szervek minél magasabb számával tudják érzékeltetni elkötelezettségüket a modern oktatási módszerek és nevelési elvek iránt, hanem tudományos meggyőződésükké válhasson, hogy itt nincs se demokrácia, se diktatúra, hanem valami vegyes rendszert vagyunk kénytelenek elviselni, ami azért inkább horthysta jegyeket mutat.

További Vélemény híreink

Horthy Miklós hős, vagy aljas gonosztevő?

A hatalommegosztás jogállami elvei sérülnek, miként a közélet demokratizmusa is. Mindazonáltal nincsenek politikai perek, s az internálás intézménye ismeretlen – állítja Romsics, és meghajlunk lehengerlő érvelése előtt. Annyit azért hozzátennék, hogy élénk, mondhatni megosztó vita folyik ebben a sokat szenvedett kis országban arról, hogy például a nagyon független bíróságokat melyik politikai erő befolyásolja jobban ítélethozatalkor vagy a politikailag érzékeny perek hosszú évekig tartó elnyújtásakor. Van olyan vélemény, internálnának ők szívesen ma is, hogy nem a hatalom megosztásával, hanem a bírói hatalmat gyakorlók átpolitizált viselkedésével van inkább probléma, csak ez nyilvánvalóan nem illik abba a balliberális világképbe, hogy Orbán apánk még a bíróságok függetlenségét is fel akarja számolni. Vagy milyen érdekes a negyedik hatalmi ágként emlegetett média sérülékenysége.

Bizonyára feltettek minden megmaradt guruló dollárt a HVG-nél egy lapra, és kicsit szorongva, de kurucosnak látszó bátorsággal szegezték Romsicsnak a kérdést: Van-e különbség Orbán és Horthy rendszere között, ha az ellenzék ma éppen úgy nem juthat hatalomra, mint akkor? Mire a tudós ember kifejtette: A különbség, hogy akkor ezt elsősorban a választójog korlátozásával és a nyílt szavazás visszahozatalával érték el. Napjainkban pedig a választói körzetek átszabásával, az egyfordulós választás bevezetésével, valamint a veszélyesnek tartott ellenzéki pártok és pártvezérek ellen irányuló lejárató kampányokkal. 2022-ben ez már olyan fordulatszámon és tökéletességgel működött, hogy az sokaknak Goebbels propagandagépezetét juttatta eszébe – adta meg gondolatai esszenciáját Romsics apánk.

És nem jött a fekete autó, nem zárták be az oroszlán bátorságát is meghazudtoló orgánumot. Ám figyelve azt a mocsokáradatot, amit csak 2010 óta öntött a balliberális média a nemzeti kormányra és támogatóira, elemezve azt a gyűlöletcunamit, amit személyesen Orbán Viktorra zúdítottak, és amihez most a történelem tudományát is segítségül hívták, szégyellnem kell magam, amiért nem Goebbels lejárató módszerei jutottak az eszembe. Nácizhatnám én is mindazokat, akik földönfutóvá akarnak tenni, lámpavasra húzni, börtönbe zárni, netán teherautó platójára vasvillával fölsegíteni, és akkor elkerülnénk a legrosszabbakat.

Bár gyanítom, Romsics úr a kiegyezést a két megosztó emlékezetpolitika között úgy képzeli, hogy mi befogjuk a szánkat, behúzzuk fülünket-farkunkat, és bárgyún nézzük, ahogyan a globalistává vedlett posztkummunisták visszaszerzik a hatalmat. Mivel a történelmi tapasztalatok alapján ez nem lehetséges, arra kérném a professzor urat, hogy abban segítsen az övéinek, találjanak hatékonyabb eszközöket a mi elviselésünkre, mert minősítheti akárhogyan a választási rendszert, az mégis arról szól, hogy az győz, aki több szavazatot kap. Ha ez nem így lenne, nem nyögné Budapest a Gyurcsány által kézivezérelt Karácsony Gergely szerencsétlenkedését, és más településeken sem osztogathatnának maguknak busás jutalmakat a balliberálisok.

De ami a legfontosabb, ne fenyegetőzzön senki polgárháborúval.

További Vélemény híreink

Mérő professzor eltévedt a fociultrák között és forradalmat vizionál

Még úgy sem, hogy lényegében igazat mond, mint Romsics: az indoktrinált jobb- és – ne feledjük el! – baloldali emlékezeti közösségek egymás diszkreditálására törekvő egyre ádázabb harca ugyanis súlyosan rombolja a társadalom mentális állapotát. Megfoszt bennünket a nemzeti múlt átélésének közös élményétől, hitelteleníti a történelemoktatást, s tartósan roncsolja a nemzet más, külső tényezők által is gyengített kohézióját. Előre nem látott körülmények között így állhat elő egy valódi polgárháborús állapot. Nem „hideg”, mint a jelenlegi közállapotokra mondják a politológusok közül többen, hanem „meleg”, amilyet a XX. században már többször megéltünk. No, erre nincsen semmi szükség! Maradjunk inkább a mindkét oldal bölcs belátásán és a kölcsönös megértésén alapuló kiegyezésnél. Nemzeti minimum az alapkérdésekben, és hazafiság hazaárulás helyett. Ebben egyet tudnánk érteni.