Talán nem túlzás leírni, Isten csodája, hogy ez év elején Szakály Sándor újra, harmadszor is megkapta ötéves főigazgatói megbízását a Magyarország kormánya által tíz éve alapított Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár élén. Nem csak azért, mert manapság – a gyorsan változó gazdasági körülmények, szakmai kihívások és politikai elvárások világában – figyelemre méltó, ha egy intézetvezető tíz év után is a helyén maradhat. Még inkább azért, mert a történészprofesszort 2019 tavaszán súlyos betegség érte utol, négy életmentő műtéten esett át, orvosai egy százalék esélyt adtak neki a túlélésre. Négy éve, a felépülését követően elsőként e sorok szerzőjének adott interjúban elmondta,
amikor kétszázhuszonhat nap után – az orvosok és ápolók áldozatos, gondos gyógyító munkájának és a sok imának köszönhetően – hazatérhetett a kórházból, úgy érezte, újjászületett. Végül majdnem egy év szünet után, 2020. március közepén tudott visszatérni munkájához.
A régi ember új testben, új lendülettel folytatta régi munkáját. És nem kizárólag intézete főigazgatójaként – ami önmagában is egész embert kívánó feladat –, hanem mellette a Károli Gáspár Református Egyetem kutatóprofesszoraként, a Nemzeti Emlékhely- és Kegyeleti Bizottság elnökhelyetteseként, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat elnökeként, a Magyar Olimpiai Akadémia tanácsának alelnöként, a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Tanács elnökeként, és… – de nem folytatom rendkívül sokoldalú szakmai, közéleti, ismeretterjesztő tevékenységének, megbízásainak sorolását. Amit feltétlenül ki kell emelni a Széchenyi-díjas történészprofesszorral kapcsolatban, hogy ő amellett, hogy kutatja és oktatja a történelmet, sokféle műfajban – tanulmányokban, előadásokban, interjúkban, újságcikkekben, könyvekben – meg is ismerteti.
Szakály Sándor (Boross Péter szavaival) igazságkereső misszionárius, akinek „szolgálata egy igazabb látásmód és közfelfogás kialakítása a nemzeti önérzetet tudatosan vagy tájékozatlansággal rongálók ellen”.
E szolgálat része, hogy egy évtizede nagyjából kétévente gyűjteményes kötetben közreadja az utóbbi években született történelmi ismeretterjesztő írásait. Legfrissebb, Múltunkról a mából című könyve a múlt év végén jelent meg, amelyben a 2021 szeptembere és 2023 szeptembere között publikált tanulmányait, forrásközléseit, esszéit gyűjtötte össze. Közülük több is a Magyar Nemzet hasábjain volt először olvasható. A kötet lényegében folytatása a 2021 végén napvilágot látott Talpra állás Trianon után címet viselő könyvének, a téma ugyanis ugyanaz: a XX. századi magyar történelem, ahogyan ma azt ő látja. „Ahogyan én láttam” – ez a mondat vitéz csíkszentsimoni Lakatos Géza egykori magyar királyi honvéd vezérezredes, 1944-ben rövid ideig miniszterelnök emlékiratának a címe. Szakály, évtizedekkel ezelőtt először olvasva a művet, úgy vélte, olyan módon kellene közelítenie a történésznek is a múlthoz, ahogyan a tábornok tette: ahogyan ő látta.
