Mindez azonban kártyavárként omlott össze, amikor a múlt év végén a bizottság hozzájárult tízmilliárd euró nem befagyasztott forrás feloldásához, miután kénytelenek voltak elismerni azt, hogy Magyarország teljesítette a vállalt igazságügyi reformot.
Itt ütközött ki az a hazugság, amivel a bizottság már az eszköz 2020-as megalkotása óta ámította a közvéleményt: ők ugyanis fogadkoztak, hogy ez kizárólag az uniós pénzek védelmét szolgáló szakmai eszköz, nem pedig politikai zsarolásra szolgáló fegyver. Ha viszont szakmai feltételek vannak, azok teljesíthetők, a magyar kormány pedig meg is tette ezt. A bizottság kénytelen volt engedni, de egyúttal Von der Leyen egyértelművé is tette: több ilyen nem lesz a választásig.
Ez nem volt elég az EP-képviselőknek, akik perrel kezdtek fenyegetőzni a plenáris ülésen, a bizottság elnök asszonya pedig a magyar témánál feltűnően gyorsan távozott az ülésteremből, mintegy menekülve a felé is irányuló indulatok elől.
A bírósággal való riogatás nem újdonság az EP részéről, de most mégis erőtlennek hat, valószínűleg ugyanazon okból, amiért a bizottság elleni bizalmatlansági indítvány belengetése sem történt meg: júniusban EP-választások lesznek,
ezek eredménye pedig döntően fogja befolyásolni az európai intézmények munkáját, az EU politikai döntéshozatalát az elkövetkező öt évben. Minden jel arra mutat, hogy változások várhatók, bár ezek pontos mértéke még mindig kérdéses.
Egy ilyen perindítás azonban időigényes, még ha most be is adják a beadványt a bizottság ellen az Európai Unió Bíróságához, akkor sem várható egy évnél hamarabb döntés a kérdésben. Márpedig ez év közepétől új Európai Parlament fog ülésezni, az év második felében pedig új bizottság áll majd fel. Egyikben sincs rá garancia, hogy benne lesznek a most fontos döntéshozók vagy hogy ugyanazt a politikai irányvonalat követi majd. Sokkal valószínűbbnek tűnik ezért, hogy
a perindítással való fenyegetés üzenete kettős: egyrészt figyelmeztetés a bizottságnak, hogy további, Magyarországnak tett engedményeket nem fognak tolerálni, másrészt pedig már ez is a kampány része.
Hasonló kampányfogásnak, politikai nyomásgyakorlásnak lehet tekinteni a 7. cikkely szerinti eljárás következő szakaszba léptetéséről szóló határozatot. Az eljárásnak ugyanis két fokozata van: az első, enyhébb zajlik évek óta hazánk ellen, nem túl sok eredménnyel. Itt a jogállamiság és az alapvető értékek megsértésének súlyos veszélyét lehet kimondani, amelyet követően a tanács folyamatosan monitorozza a helyzetet az érintett tagállamban. Ennél jóval súlyosabb következményekkel jár a második fokozat, a már fentebb említett értékek tényleges súlyos megsértésének megállapítása, amely a tagállamok egyhangú szavazatával történik meg. Ebben az esetben már szankciók is kiszabhatók, ebből is a legsúlyosabb az érintett tagállam kormánya szavazati jogának felfüggesztése az uniós intézményekben.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!