Kampánynyitó rendezvény volt az Európai Parlament idei első plenáris ülése, amelynek során megismételték a hazánkkal szembeni szokásos hamis vádakat az intézményt uraló ötpárti föderalista koalíció tagjai, akik egymást túlharsogva igyekeztek minél szigorúbb fellépést követelni hazánk ellen. Dühük most az Európai Bizottság és annak elnök asszonya, Ursula von der Leyen ellen is irányult, aki azzal vívta ki a liberálisok haragját, hogy hozzájárult tízmilliárd eurónyi nekünk járó uniós forrás feloldásához. Von der Leyen azzal igyekezett menteni a helyzetet, hogy kijelentette: migráció- és genderpárti politikai fordulathoz kötik a további pénzek feloldását. Ez azonban szembemenne a magyar emberek akaratával.
Az EP előző heti plenáris ülése sok szempontból jól megszokott módon zajlott:
a balliberális képviselők egymásra licitálva támadják hazánkat, és követelik példás megbüntetését. Ennek részeként például javaslatot tettek a 7. cikkely szerinti eljárás folytatására, ami végső soron a magyar kormány szavazati jogának megvonását jelentené az uniós intézményekben.
De támadás indult az Erasmus-programban történő bármiféle megegyezés ellen is, a magyar diákok büntetését előirányozva a kormánnyal szembeni kifogásaik miatt.
Ami viszont szokatlannak bizonyult, az az a hév volt, amellyel Ursula von der Leyenre záporoztak az ütések. Bár ő alapvetően a néppárthoz kötődik szorosan, a balliberális–szélsőbaloldali pártok is beálltak mögé öt éve az akkori kompromisszum részeként. Részükről sok kritika érte a bizottság elnökét, amiért véleményük szerint nem elég keményen lép fel Magyarországgal (és akkor még Lengyelországgal) szemben. Sokat kellett hát dolgoznia ezen pártok elismeréséért, ennek a folyamatnak a részeként vált ő is szép lassan a Soros-hálózat emberévé. Úgy tűnt, ázsiója teljesen helyreállt körükben a jogállamisági kondicionalitási eljárás elindításával 2022-ben, amely még abban az évben a hazánknak járó pénzügyi támogatások teljes összegének önkényes visszatartásával zárult.
Mindez azonban kártyavárként omlott össze, amikor a múlt év végén a bizottság hozzájárult tízmilliárd euró nem befagyasztott forrás feloldásához, miután kénytelenek voltak elismerni azt, hogy Magyarország teljesítette a vállalt igazságügyi reformot.
Itt ütközött ki az a hazugság, amivel a bizottság már az eszköz 2020-as megalkotása óta ámította a közvéleményt: ők ugyanis fogadkoztak, hogy ez kizárólag az uniós pénzek védelmét szolgáló szakmai eszköz, nem pedig politikai zsarolásra szolgáló fegyver. Ha viszont szakmai feltételek vannak, azok teljesíthetők, a magyar kormány pedig meg is tette ezt. A bizottság kénytelen volt engedni, de egyúttal Von der Leyen egyértelművé is tette: több ilyen nem lesz a választásig.
Ez nem volt elég az EP-képviselőknek, akik perrel kezdtek fenyegetőzni a plenáris ülésen, a bizottság elnök asszonya pedig a magyar témánál feltűnően gyorsan távozott az ülésteremből, mintegy menekülve a felé is irányuló indulatok elől.
A bírósággal való riogatás nem újdonság az EP részéről, de most mégis erőtlennek hat, valószínűleg ugyanazon okból, amiért a bizottság elleni bizalmatlansági indítvány belengetése sem történt meg: júniusban EP-választások lesznek,
ezek eredménye pedig döntően fogja befolyásolni az európai intézmények munkáját, az EU politikai döntéshozatalát az elkövetkező öt évben. Minden jel arra mutat, hogy változások várhatók, bár ezek pontos mértéke még mindig kérdéses.
Egy ilyen perindítás azonban időigényes, még ha most be is adják a beadványt a bizottság ellen az Európai Unió Bíróságához, akkor sem várható egy évnél hamarabb döntés a kérdésben. Márpedig ez év közepétől új Európai Parlament fog ülésezni, az év második felében pedig új bizottság áll majd fel. Egyikben sincs rá garancia, hogy benne lesznek a most fontos döntéshozók vagy hogy ugyanazt a politikai irányvonalat követi majd. Sokkal valószínűbbnek tűnik ezért, hogy
a perindítással való fenyegetés üzenete kettős: egyrészt figyelmeztetés a bizottságnak, hogy további, Magyarországnak tett engedményeket nem fognak tolerálni, másrészt pedig már ez is a kampány része.
Hasonló kampányfogásnak, politikai nyomásgyakorlásnak lehet tekinteni a 7. cikkely szerinti eljárás következő szakaszba léptetéséről szóló határozatot. Az eljárásnak ugyanis két fokozata van: az első, enyhébb zajlik évek óta hazánk ellen, nem túl sok eredménnyel. Itt a jogállamiság és az alapvető értékek megsértésének súlyos veszélyét lehet kimondani, amelyet követően a tanács folyamatosan monitorozza a helyzetet az érintett tagállamban. Ennél jóval súlyosabb következményekkel jár a második fokozat, a már fentebb említett értékek tényleges súlyos megsértésének megállapítása, amely a tagállamok egyhangú szavazatával történik meg. Ebben az esetben már szankciók is kiszabhatók, ebből is a legsúlyosabb az érintett tagállam kormánya szavazati jogának felfüggesztése az uniós intézményekben.
Mindenképp a demokrácia nagyobb dicsőségére válik az, ahogy az ukrajnai támogatások felfüggesztése miatt próbálják az országot büntetni, ugyanakkor ha a jóval enyhébb esetben nem tudtak évek alatt érdemi előrehaladást elérni, mitől remélik, hogy a sokkal súlyosabb korlátozást jelentő ügyben a tagállamok rohannak majd megszavazni az elítélésünket?
Ügybuzgalmuk pontosan az ellenkező irányba hat, a tagállamok óvatosabbak lesznek, még ha politikailag nem is értenek egyet hazánkkal. Ugyanis ők is érzik: ha precedenst teremtenek, egyszer ők maguk is áldozatává válhatnak az EP boszorkányüldözésének.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy hátradőlhetünk, elvégre továbbra is húszmilliárd eurónál több nekünk járó forrást tartanak vissza önkényesen, valamint a háborút az elkövetkező négy évben ötvenmilliárd euróval támogató, illetve a kötelező kvótákon és migránsgettókon alapuló migrációs javaslatot is napirenden tartják. Az idő szűkössége miatt, amíg stabil hatalmi pozícióban vannak, igyekeznek ezeket erővel áttolni Magyarországon is, és arra kényszeríteni a kormányt, hogy változtasson migrációs és családvédelmi politikáján.
Ez azonban aligha lehet opció, hiszen
a kormányt köti a magyar választók demokratikus akarata. Nemcsak 2022-ben kaptak a kormánypártok zsinórban negyedszer is kétharmados felhatalmazást, de egyúttal a két specifikus kérdésben is hárommilliónál több ember fejezte ki a véleményét két népszavazáson: 2016-ban és 2022-ben.
Bár Nyugaton szokás semmibe venni a választói akaratot és meg sem kérdezni az embereket a fontos kérdésekről, Magyarország kormánya egészen más utat jár be.
Az EP plenáris ülése érdekes időszak nyitányát jelenti, hiszen az itt megfogalmazott elvárások és fenyegetések alapvetően a választások előtti időszaknak szólnak. A föderalisták minél több kérdésben igyekeznek kész helyzetet teremteni, hogy ha nem is szerepelnek olyan fényesen a választáson, mégis a saját akaratuk szerint alakítsák az EU jövőjét az elkövetkező években. Nekünk ellent kell állnunk a nyomásnak, és dolgoznunk kell azért, hogy az év végére egy európai érdekeket felismerő és képviselő brüsszeli vezetés jöjjön létre.
A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője
