A helyzet úgy áll, hogy azok a brüsszeli tintanyalók, akiknek elvileg az Európai Unió erősítése, érdekeinek védelme lenne a feladatuk, idegenek zsoldjába szegődtek, idegenek érdekeit képviselik, s készakarva, tervszerűen gyengítik a tagállamokat, juttatják koldusbotra őslakosságát. Ez nem összeesküvés-elmélet, hanem összeesküvés-gyakorlat. Az unió padlóra küldésének tervét legkésőbb 2015-ben, a szervezett népvándoroltatás megindításakor mindenkinek észlelnie kellett volna. Ám a nyugat-európai többség akkor és azóta sem bírja összerakni a mozaikkockákat. Pedig nem szabadkőműves-páholyokban, nem a Bilderberg-csoport zárt szeánszain (vagy nem csak azokon), hanem a szemük előtt tárgyalták ki a brüsszeliták, hogyan árasztják és veszejtik el Európát.

2016-ban Juncker akkori európai bizottsági elnök fülig érő mosollyal fogadta Brüsszelben Soros Györgyöt, aki nem sokkal korábban, 2015. szeptember 26-án tette közzé – a rajongói szerint nem is létező – tervét a Project Syndicate-ben arról, hogy Európának „évi egymillió menedékkérőt kell befogadnia”, az ellátásukra pedig fejenként évi 15 ezer eurót kellene fordítani az első két esztendőben. És ha szükséges (persze hogy az), akkor ehhez vegyen föl hitelt az unió. Hogy kitől, azt az olvasó fantáziájára bízom. A Soros–Juncker-bájcsevej után (de már előtte is) az Európai Unió szép módszeresen végrehajtotta azt, amit a szociopata spekuláns előírt nekik a „nem létező” tervében. „Civil” ügynökszervezetek idegenvezetésével és hajóin milliószámra hurcolták be a kontinensre a dolgozni és beilleszkedni nem óhajtó, ingyenpénzre és európai nőkre viszont annál inkább vágyó kontinensfoglalókat. Az őslakosokat sok helyütt kihajították bérelt lakásaikból, hogy a náluk fontosabb jövevények oda (ingyen) beköltözhessenek. A hiteleket is elkezdték fölvenni Soros rendelkezéseinek megfelelően. A határokat védő, kerítést építő Magyarországot pedig zsarolták, fenyegették, terrorizálták, amiért a népvándorló horda útját állta.

A nyugati honpolgárok láthatólag nem óhajtottak fölébredni a „Refugees welcome!” című mákonyos őrületből. Még akkor sem, amikor Kölnben százszámra molesztálták, erőszakolták meg őket a hálás jövevények. A terrorista merényletek nyomán sem eszméltek rá arra, hogy saját vezetőik elárulták őket, hazájukat olyanokkal árasztották el, akikkel az együttélés rövid távon is lehetetlen.Még az amerikaiak ukrajnai proxyháborúja sem verte föl őket szendergésükből. Nem érte el a többség ingerküszöbét, hogy a világhírű oknyomozó újságíró, Seymour Hersh leleplezése szerint Európa állítólagos szövetségese, a „Nagy Testvér” robbantotta föl az Északi Áramlat gázvezetéket, ami nyilvánvaló terrorista-bűncselekmény, örök haragra okot adó gaztett. A cél az volt, hogy a németek ne az olcsó orosz gázt, hanem a drága amerikai palagázt vegyék. Noha mára világossá vált, Bidenék nem szándékoznak belőle annyit szállítani, amennyit ígértek. Mert ilyen kedvük van.

Maga a vezetékrobbantás nem, ám a következmények talán már kezdik átütni az euró­paiak ingerküszöbét.

(Orbán Viktor előre szólt, hogy így lesz, de ugyanúgy lehurrogták, mint a népvándoroltatáskor.) Miközben az itteni gazdák a szigorú előírások miatt csak drágán tudnak termelni, addig az ukránokra nem érvényesek a helyi szabályok, nekik nem szövegel bele Brüsszel, mivel és mennyit permetezhetnek – így az árversenyt toronymagasan nyerik. Négy általános elvégzése sem szükséges annak belátásához, hova vezet mindez. Ám az unió vezetői tesznek rá, hogy csődbe mennek a helyi gazdaságok. Nekik csak az a fontos, hogy a BlackRock és Hunter Biden cimborái (átvitt értelemben és szó szerint is) kaszálhassanak, az amerikaiak által bagóért fölvásárolt ukrán földekről zökkenőmentesen érkezhessen a gabonadömping. Ursula von der Leyenék újra és újra elárulják saját honpolgáraikat, idegen zsoldban idegeneket képviselnek.

A franciák, a németek és a hollandok után a napokban a spanyol gazdák is utcára vonultak. Most, amikor már a megélhetésük a tét, ébredeznek. Jobb későn, mint soha. Ráadásul nemcsak a versenyelőnybe hozott ukrán gabona veszélyezteti őket, hanem Brüsszel sötétzöld „reformjai”, ideológiai ámokfutása. Pél­dául a Green Deal, a zöldmegállapodás, amelyre Von der Leyen oly büszke, sőt élete fő művének tekinti. Eszerint a gazdáknak folyamatosan csökkenteniük kell a növényvédő szerek, a vegyszeres műtrágya mennyiségét, a haszonállatoknak adagolt antibiotikumot. Ami önmagában talán értelmezhető lenne, ha egyidejűleg Brüsszel nem engedné be az uniós piacra azokat, akik mindezt nem tartják be. Ám nemcsak beengedi, hanem vörös szőnyeget terít eléjük. Az ukrán gabona útjába álló tagállamokat pedig zsarolja, a létükért küzdő, elkeseredett gazdákat nácizza. Közben az üzemanyagra, különösen a dízelre kirótt adókat szakadatlanul emelik, márpedig a mezőgazdasági gépek zöme dízellel megy. 

Ahogy más levegőt vesz, Brüsszel úgy árulja el azokat, akiket képviselnie kellene. Nem az európaiakat szolgálják. Ha jobban belegondolunk: valójában nem az a legrosszabb forgatókönyv, hogy Brüsszel egy (negyedik) Európai Birodalmat épít. Létezik rosszabb annál, mint egy békés, saját érdekeit védő, de a tagállamok alapvető érdekeit és jogait figyelembe vevő, önálló hadsereggel rendelkező, független külpolitikát folytató, erősödő birodalom. (Már ameddig – szokás szerint – nem ront neki a Keletnek élettérfoglalás címén.)

A legrosszabb forgatókönyv az, ami most a szemünk előtt bontakozik ki. A globalisták itt nem egy birodalmat építenek, hanem egy rabláncra fűzött kolóniaegyüttest. Egy minden önállóságától megfosztott gyarmati klien­túraszövetséget, amely nem önmagát fejleszti és erősíti, nem az itteni embereket védi és szolgálja. 

A madzag túlvégén a Nulandok, Bidenek, Sorosok integetnek, mint anno május elsején Kádárék a tribünről.

A nemzeti mozgalmak földindulásszerű győzelmére lenne szükség az európai parlamenti választáson, hogy botot dugjunk a globalisták küllői közé.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: AFP)