Néha eszembe jut Donáth Anna. Tényleg, nem ironizálok. Arra gondolok, hogy milyen kiváltságos helyzetben van, hiszen rengeteg mindent tehetne a hazájáért és a benne élő emberekért, itthon és külföldön egyaránt. És közben néha mondhatna valami érdekeset is, már azon kívül, hogy ne adják oda Magyarországnak a jogosan járó pénzt, meg különben is a Zorbán. De nem mond. Ezért aztán gyakran elszomorodom, amikor Donáth Annára gondolok.
Így volt ez a napokban is, amikor ismét megszólalt, ezúttal gasztroenterológusi, táplálkozás-szakértői és egyben látnoki minőségében. A következőket írta, igyekszem szöveghű maradni:
„A műhús egyszerre biztosíthat élelmiszer-biztonságot, fenntarthatóságot és adhat lökést az etikus állattartásnak.”
Véleménye szerint ugyanakkor amikor a magyar kormány azt fontolgatja, hogy betiltja a műhús gyártását és forgalmazását, azzal nagyjából a géprombolás útjára lép, és ez egyet jelent a fejlődés betiltásával, oszt’ odalenne egy újabb remek kis innováció is, de szeretem ezt a szót. Műhús, ezt meg ízlelgetem. Olyasmi lehet, mint a guminő, már bocsesz, az is hasznos, minek ennyi ember a Földre. Amit ugye majd a műhús ment meg a biztos pusztulástól, meg a cincérpörkölt magokkal és fermentált büdösbogarakkal.
Az vagy, amit megeszel. Ezt a bonmot-t bizonyára Donáth Anna is ismeri, hiszen az egészségipar összes szócsövéből ez dől egy ideje, a szereplők saját üzleti érdekeihez igazítva, félrevezetve a szerencsétlen olvasót.
Az is elképzelhető persze, hogy nem ezekből a fórumokból tájékozódik, hanem Hippokratészt olvasgat, esetleg Feuerbachot, sokan nekik tulajdonítják ugyanis a mondást, tőlük is ismerheti. Magam maradnék Anthelme Brillat-Savarin francia jogász, szakács és író idevonatkozó tézisénél, amelyet Az ízlés fiziológiája (1826) című pompás könyvében hagyott az utókorra:
„Mondd meg, mit eszel, s megmondom, ki vagy.”
Még szerencse, hogy ezt az egetverő átverést a többi agyrémhez hasonlóan még jó néhány generáción keresztül képtelenek lesznek átverni a lobbisták az „elmaradott” magyarokon, sőt ahogyan azt a Nagy István agrárminiszter nyilatkozataiból átszűrődő értékrendjéből látom, a kormány hamarosan pontot is tesz az ügy végére.
Az olasz példa nyugodtan lebeghet a szemünk előtt. A római törvényhozás novemberben megszavazta a törvényt, amely betiltja a gerinces állatok sejttenyészeteiből vagy szöveteiből származó élelmiszerek felhasználását, értékesítését, behozatalát és kivitelét, oszt’ buon giorno.
Az étkezés egyébként többek között az adott kultúra szerves része. Van, aki majmot eszik, van, aki kutyát, és akad, aki műhúst enne. Részemről mondjuk előbb sütném le a műnyulat az agárversenyen, mint hogy műhúsra fanyalodnék. Különbözőek vagyunk.
