Elképesztő! Ez a szó egyike azon kifejezéseknek, amelyeket leggyakrabban használ a közbeszéd. Mit is jelent ez? Nem vagyok nyelvész, de azért laikus módon megpróbálom elemezni ezt a leginkább baljós hangzású, kóbor összetevőkből kialakult szót. Elképesztő! Így, felkiáltójellel.
Tehát: el tőlem, ti rémképek! Olyanok vagytok, hogy csak borzalmakat tártok elém. (Távozz tőlem, sátán. De a sátán nem távozik.) Elképesztő! Jelenthetne jót is, ám ezt inkább a csodálatos és ennek rokonszavaival illetjük. Az elképesztő leginkább negatív képzeteket kelt, és baljós összetevői is egye sűrűsödnek. Nos, elég a szó boncolásából. A sok-sok elképesztőt mindenki ismeri.
Csak néhányat említek: orosz–ukrán háború, gázai helyzet, kétségbeesett európai gazdatüntetések, Covid, migráció, földrengések, LMBTQ-nyomulás, intézményes abortusz, iszlamista terror, cunamik, tornádók, vulkánkitörések.
(Haragszik az Úristen. Van is miért. Talán ezért is hagyta gyarapodni a bibliai csapások számát.)
Folytatom: narcisztikus-pszichopata exférj dicsőítése, pedofilbotrányok, kiskorúak nemi átalakítása, mindennapos iskolai lövöldözések, keresztény jelképek megsemmisítése. És mi minden van még! Ezek mind elképesztők. Pedig ez a szó pozitívra is fordulhatna, és a világ éltető csodáit jelenthetné, például ilyesmit: hogyan lesz egy parányi magból hatalmas fa. Sok olyan elképesztő csoda is van, amelyek szépek és jók, de lehetetlen volna felsorolni. A csodálatos jelenségek Isten szent titkai, és nem nevezzük képtelenségeknek. Képtelenségeket, elképesztő dolgokat csak az ember tud előállítani. Például Salvador Dalí képeit: ezek is elképesztők, de gyönyörűek. Az ember ott tart, hogy egyre nehezebben tudja megkülönböztetni a szépet a csúnyától vagy a jót a rossztól.
Van itt egy bökkenő: a jó megbocsáthatatlan, a jót nem lehet megbocsátani, mert nincs miért. Megbocsátani csak a rosszat lehet, mert van miért. A jó nem hivalkodó, szerényen meghúzódik a rossz árnyékában, mert a rossz hangos és goromba. Nyikolaj I. Leonov orosz drámaíró mondta: „Minden jótett elnyeri méltó büntetését.”
Van még valami az elképesztők sorozatában: magyarázza meg valaki, hogyan lesz a gyönyörű, kedves kisgyerekekből rettenetes, felnőtt terrorista? Ez szónoki kérdés volt, mert jól tudjuk, hogy ezeket az aranyos gyermekeket ugyanilyen aranyos gyermekekből felnövő terroristák veszik kezelésbe, hogy idővel ők is képzett terroristák legyenek és akik mellesleg később újabb terroristákat neveljenek és így tovább… Végtelen láncolat ez, hogy mikor szakad meg, csak a Jóisten tudja. (Vagy még ő sem?) Hát nem elképesztő?
A szerző Kossuth-díjas díszlettervező, festőművész
