A második vonalbeli román kommunisták az 1989-es temesvári népfelkelést megfelelő alkalomnak látták arra, hogy akcióba lendüljenek, a hatalomátvétel le is zajlott a december 21-ről 22-re virradó éjjel. A hatalmi játékszabályok, legfőképpen az alkotmányjogi keret megváltozása radikálisan új helyzetbe hozta az erdélyi magyarságot, a mozgástér kitágult, lehetővé vált az önszerveződés, a politikai érdekérvényesítés demokratikusnak mondható keretek között.
A legfőbb dilemma már akkor az volt, és ez mindmáig sem változott, hogy miként lehet úgy artikulálni egy több mint egymilliós nemzeti közösség politikai preferenciáit és érdekeit, hogy a szükségképpeni egymásnak feszülés ne csökkentse a továbbra is etnokratikus jegyeket mutató, a magyarság felmorzsolására törekvő többségi hatalommal szemben felmutatott erőt.
Az erdélyi magyarság egy nagy szervezetbe, az RMDSZ-be tömörült, a kisebb pártok vagy periferizálódtak, vagy betagozódtak. A közös stratégiát 1993 legelején a brassói kongresszus fogadta el a nemzeti autonomista, illetve a magukat mérsékelteknek nevező konfliktuskerülő erők közötti egyezség eredményeképpen. Ennek lényege az volt, hogy az egységes szervezet minden olyan lépést megtesz az autonómia irányában, mely nem ütközik a román közjogi szabályozásba, saját belső szervezetét az állammodell mentén alakítja ki, belső népszámlálást tart, létrehozva az erdélyi magyar nemzeti katasztert, ennek alapján kerül sor a belső választásokra. Így jött volna létre a kétségbevonhatatlan legitimitású erdélyi magyar parlament. Mindemellett pedig kidolgozzák az absztrakt autonómiakövetelést a paragrafusok szintjére lebontó úgynevezett autonómiastatútumokat, továbbá a szervezet vezetői minden külső és belső fórumon képviselik az autonómia célkitűzését.
El is indult az autonómiaelvű önépítkezés, ám három évvel később az RMDSZ kormányzati szerepvállalásával az egész autonómiaprogram zárójelbe került, majd 2003-ban a Szatmárnémetiben megtartott kongresszus leszámolt az általános, közvetlen belső választás, a kataszter és az erdélyi magyar parlament víziójával, kiváltva azokat egy részleges, közvetett tisztújítással. Ekkor szakított az RMDSZ-szel az autonomista szárny jelentős része, mely azóta különböző szervezetekbe tömörült.