A második vonalbeli román kommunisták az 1989-es temesvári népfelkelést megfelelő alkalomnak látták arra, hogy akcióba lendüljenek, a hatalomátvétel le is zajlott a december 21-ről 22-re virradó éjjel. A hatalmi játékszabályok, legfőképpen az alkotmányjogi keret megváltozása radikálisan új helyzetbe hozta az erdélyi magyarságot, a mozgástér kitágult, lehetővé vált az önszerveződés, a politikai érdekérvényesítés demokratikusnak mondható keretek között.
A legfőbb dilemma már akkor az volt, és ez mindmáig sem változott, hogy miként lehet úgy artikulálni egy több mint egymilliós nemzeti közösség politikai preferenciáit és érdekeit, hogy a szükségképpeni egymásnak feszülés ne csökkentse a továbbra is etnokratikus jegyeket mutató, a magyarság felmorzsolására törekvő többségi hatalommal szemben felmutatott erőt.
Az erdélyi magyarság egy nagy szervezetbe, az RMDSZ-be tömörült, a kisebb pártok vagy periferizálódtak, vagy betagozódtak. A közös stratégiát 1993 legelején a brassói kongresszus fogadta el a nemzeti autonomista, illetve a magukat mérsékelteknek nevező konfliktuskerülő erők közötti egyezség eredményeképpen. Ennek lényege az volt, hogy az egységes szervezet minden olyan lépést megtesz az autonómia irányában, mely nem ütközik a román közjogi szabályozásba, saját belső szervezetét az állammodell mentén alakítja ki, belső népszámlálást tart, létrehozva az erdélyi magyar nemzeti katasztert, ennek alapján kerül sor a belső választásokra. Így jött volna létre a kétségbevonhatatlan legitimitású erdélyi magyar parlament. Mindemellett pedig kidolgozzák az absztrakt autonómiakövetelést a paragrafusok szintjére lebontó úgynevezett autonómiastatútumokat, továbbá a szervezet vezetői minden külső és belső fórumon képviselik az autonómia célkitűzését.
El is indult az autonómiaelvű önépítkezés, ám három évvel később az RMDSZ kormányzati szerepvállalásával az egész autonómiaprogram zárójelbe került, majd 2003-ban a Szatmárnémetiben megtartott kongresszus leszámolt az általános, közvetlen belső választás, a kataszter és az erdélyi magyar parlament víziójával, kiváltva azokat egy részleges, közvetett tisztújítással. Ekkor szakított az RMDSZ-szel az autonomista szárny jelentős része, mely azóta különböző szervezetekbe tömörült.
A Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt 2020-as fúziójával és az Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ) létrejöttével tisztulni látszott a kép, de tavaly áprilisban arról érkezett hír, hogy az RMDSZ frakciójában eladdig az EMSZ-et képviselő Kulcsár-Terza József saját pártot jegyez be Magyar Polgári Erő néven. Vezetőik szerint több megyében is jelen vannak és azt ígérik, hogy a székelyföldi települések nagy részén, de főleg a nagyobb városokban polgármesterjelöltet és teljes tanácsosi jelöltlistát állítanak Marosvásárhelyt és Szatmárnémetit leszámítva, ahol nem akarják veszélyeztetni a magyar győzelmet. Ha ez sikerül, az nem mindennapi teljesítmény lesz, hiszen úgy tudni, nincsenek helyi szervezeteik, a sajtóhírekben egyetlen alapszervezetnek, a sepsiszentgyörgyinek sikerült a nyomára akadni. Hivatalos honlapjuk a jelek szerint nincs, állítólag volt egy Facebook-oldaluk, de azt sem sikerül megjeleníteni kulcsszavas kereséssel, akár a teljes névre, akár a betűszóra keresünk rá. Utóbbi esetben a Magyar Pünkösdista Egyház zárt csoportja jelenik meg. Az első kongresszust idén tavaszra ígérték, egyelőre azonban nem érkezett hír az esetleges időpontról.
Mindez nem akadályozta meg őket abban, hogy azzal keressék meg az EMSZ polgármestereit, hogy álljanak át hozzájuk, mert az RMDSZ nem fog megegyezni az EMSZ-szel és így nem kapnak majd forrásokat a következő ciklusban. A korábbi EMSZ-es tisztségviselők közül egyedül Tar Miklós, egy Szatmár megyei község, Mezőterem polgármestere csatlakozott hozzájuk, aki már 2023 januárjában, az MPE megalakulása előtt kivált az EMSZ-ből, azzal az indoklással, hogy nem ért egyet a szervezet autonómiatörekvéseivel (sic!).
Nem véletlen, hogy az RMDSZ-en kívüli két magyar politikai erő vitájában el nem kötelezett, a Bethlen Gábor Alap és a nemzetpolitikai államtitkárság logóját viselő Nethuszár portál „Polgári erőtlenség” címmel tudósított a megalakulásukról, kiemelve, hogy Kulcsár-Terza nem mondott le az EMSZ színeiben szerzett parlamenti mandátumáról.
Az új szervezetet pedig finoman szólva nem veszik komolyan: „Van nekünk mától Magyar Polgári Erőnk, amiben a polgári kevés, mint mackósajtban a brummogás, és erő is annyi, mint kempingsajtban a sátorcövek” – írják.
Mindezzel együtt az RMDSZ nemrég mindkét párttal külön egyezséget kötött, ami nemzetpolitikai szempontból jó hír. Nagy kérdés volt, hogy az RMDSZ vezetése követi-e első számú ideológusa, Székely István tanácsát, aki egy tavalyi okfejtésében lényegében azt indokolta, hogy a nemzet-autonomista ellenzék helyett többek között a „szexuális kisebbségek” és a cigányság irányában nyisson a szervezet. Úgy tűnik, Kelemen Hunor az előbbi megoldás mellett tette le a voksot, taktikázva persze: rangban az EMSZ mellé emelte az életképességét egyelőre még nem bizonyító MPE-t.
Az RMDSZ-t a hónap elején készült közvélemény-kutatás négy százalékra mérte, így félő, hogy kibukik az Európai Parlamentből, ami elsősorban a kollektív kudarcélmény miatt lenne nemkívánatos. Persze mivel az RMDSZ képviselői jellemzően a Fidesszel együtt szavaztak fontosabb kérdésekben, az sem teljesen mellékes, hogy lesz-e még egy vagy két voksa a magyar nemzeti erőcsoportnak.
Az egyezséget górcső alá véve nóvumnak mondható, hogy első ízben egyeztek meg a magyar pártok négy választásról egyetlen dokumentumban, a magyar érdekek és a kölcsönös előnyök mentén.
Újdonság az is, hogy a politikai pluralizmust értékként rögzítették, továbbá az, hogy a helyi szintű koalíciós indulás lehetősége is szerepel az önkormányzatok vonatkozásában, ami mozgósító erejű lehet. Az összefogás önértékkel bír a választók előtt.
A helyhatósági választásokat a román fennhatóság alatt álló területeken is június 9-én tartják, egyszerre az EP-választásokkal s itt igencsak jelentősége lehet az együttműködésnek. Sikeres mozgósítással több dél-erdélyi településen esély mutatkozik arra, hogy újra bekerüljön a magyar érdekképviselet a helyi tanácsokba. Lugoson négy évvel ezelőtt az RMDSZ 3,17 százalékot ért el, Vajdahunyadon 4,91 százalékot, Petrozsényban 3,23 százalékot, Aranyosgyéresen 4,91 százalékot, Medgyesen 4,62 százalékot, Brassóban 4,68 százalékot. A Brassó Megyei Tanácsba való bejutáshoz 0,05 százaléknyi szavazat kellett volna még, a Máramaros Megyei Tanács esetében pedig 0,3 százalék. Talán, ha az RMDSZ nem arra fókuszál, hogy az EMSZ esélyes jelöltjeit üsse el a polgármesteri széktől tömbmagyar területeken, mint tette azt korábban több ízben is, hanem ezeken településeken mozdít meg mindent, közösen az autonomista erőkkel, akkor egyik-másik helyszínen még visszanyerhető az intézményes képviselet. Nem könnyű a feladat, mert négy év alatt is számottevő a szavazóbázis fogyatkozása, de volt már ilyen sikerre példa szórványvidéken.
