Az Európai Unióban tehát érezhető a nukleáris iparággal kapcsolatban egyfajta támogató irányváltás, ami a magyar kormányt idestova már több mint tíz éve jellemzi, megelőzve az európai trendeket. Sajnos azonban ez a hozzáállás nem egységes, ugyanis Németország – az elhibázott energiastratégiája mentén – tavaly éppen leállította az utolsó működő atomerőműveit (azóta villamos energiát nagy mennyiségben a nukleáris energiát használó Franciaországtól vásárol, illetve növelte saját fosszilisalapú energiatermelését), Ausztria pedig – domborzati viszonyainak köszönhetően – csak a megújulók mellett érvel a nukleáris ipar elhagyásával, illetve Spanyolország is le szeretné állítani az atomerőműveit 2035-ig. Ezzel ellentétes a folyamat Lengyelországban, ahol most kezdik felépíteni az eddig nem létező nukleáris ipart, hogy az kiváltsa a 71 százalékban szénalapú villamosenergia-termelést, Svédország egyre több helyszínt engedélyez törvényileg a jövőbeni nukleáris projektekhez, Belgium a nukleáris erőművet üzemeltetőktől azt kéri, hogy hosszabbítsák meg a működési engedélyüket, Olaszországban pedig szintén társadalmi párbeszéd zajlik arról, hogy épüljön-e nukleáris erőmű az országban.
De ha már Európa,
ne feledkezzük meg Franciaországról sem, amelynek kiemelkedő szerepe van ezen a téren, ahol jelenleg 56 reaktor van, és a villamos energiát 70-75 százalékban a nukleáris energia biztosítja, tavaly pedig további 10-15 százalékos kapacitásfejlesztést jelentettek be, vagyis 6-14 újabb reaktor építését.
Erre is figyelemmel nemrég jelent meg a hír, hogy a legnagyobb francia energiaipari vállalat, az EDF ennek a kihívásnak való megfelelés érdekében teljesen átszervezte a nukleáris ipari divízióját. Erősíti az európai nukleáris ipar jövőbeni felfutását az a nemrég (a Reutersen) megjelent hír is, hogy háttérbeszélgetések során már előkerül, az Egyesült Arab Emírségek az állami nukleáris társaságukon keresztül szeretne kisebbségi részesedéseket szerezni európai nukleáris projektekben, azok finanszírozásával.
Látszik, hogy a magyar kormány már ezen nukleáris reneszánsz hangulatot megelőzően, előrelátóan, egy előremutató stratégia mentén köteleződött el, és ennek egyértelmű jele a Paks I atomerőmű további húsz évvel történő üzemidő-hosszabbítására, illetve a Paks II beruházás megépítésére vonatkozó kormányzati szándék.
Ez a reneszánsz hangulat egyben nagyon jó lehetőség arra, hogy sikeresen és gyorsan zárjuk ezeket a projekteket. A brüsszeli szankciós politika a Paks II projektet alapvetően azért nézi rossz szemmel, mert az a világ egyik legnagyobb és legerősebb nukleáris vállalatával, a Roszatommal történő együttműködés keretében valósul meg.
Erről a szankciós politikáról azonban már bebizonyosodott, hogy kettős mércét alkalmaz. Az Egyesült Államok és Európa tavaly minden idők legnagyobb orosz uránbehozatalát valósították meg, Oroszország a világ urándúsítási kapacitásának 45 százalékát birtokolja, dúsítási technológiájuk a legjobb, így kiválthatóságuk még az USA által sem elképzelhető. Ráadásul az európai cégeknek számos, jelenleg is futó együttműködésük van a Roszatommal.
Vagyis most lehetőség kínálkozik arra a fenti tények tükrében, hogy Brüsszelben visszafordítsák ezeket az érveket, és így megváltozzon az EU politikája a Roszatommal való együttműködés vonatkozásában. Ez egyben azt is jelentheti, hogy a Paks II beruházásra korábban meghozott bizottsági határozatot (az EU 2017/2112 határozata, 2017. március 6.) felülvizsgálják, mégpedig azért is, mert az energetikai gazdasági környezet azóta jelentősen megváltozott, szervezetileg és szakmailag pedig abszurdnak tűnik a Paks I és a Paks II különállása.
A már meglévő 2000 MW mellett Paks II-vel egy újabb 2400 MW kapacitás jönne létre Magyarországon, ezzel pedig évente 3,5 milliárd köbméter földgáz importját lehet majd kiváltani. Ez jelentős energiaszuverenitási lépés, ha figyelembe vesszük, hogy jelenleg az éves földgázfelhasználásunk 8,5 milliárd, a hazai termelés pedig több mint másfél milliárd köbméter. Nem is beszélve arról, hogy ezzel 17 millió tonnával csökkenne az éves szén-dioxid-kibocsátásunk.
A karbonsemleges nukleáris energia tehát a racionális zöldenergia egyik alappillére, és ezért mindenképpen támogatandó, mivel ezáltal egy erős, szuverén, egészséges és modern magyar gazdaság jöhet létre, amely továbbra is biztosíthatja a megfizethető energiát és a rezsicsökkentés eredményeinek fenntartását.
A szerző az Alapjogokért Központ energiapolitikai tanácsadója
Komment
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
A téma legfrissebb hírei
Tovább az összes cikkhezVéleményváró
Tovább az összes cikkhezA szerző további cikkei
Tovább az összes cikkhezNe maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en




























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!