Ezekben a hetekben éppen Magyar Péter az a rövid lejáratú kísérlet, akivel (amivel) az idegenből vezérelt államcsínyben érdekelt körök próbálkoznak. A pszichopata prókátor nagy erőkkel odamond, leleplez, megrenget, megbuktat – legalábbis hittel hiszi, hogy ezt teszi; valójában jól érzékelhetően minden rezdülését, összes mondatát nyilvánvalóan a tőle okkal elmenekülő volt felesége iránti fékezhetetlen gyűlölet gerjeszti. Ez lesz a veszte belátható időn belül, a hideg, kegyetlen számítást felülíró tomboló belső rendezetlenség törvényszerűen irtózatos aláhullást eredményez. Ennyit erről a szánni való emberről.
A folyamat maga feketén-fehéren megmutatja az Egyesült Államok fedőnevű világhatalmi konglomerátum agresszív, gyarmattartó reflexű, a nemzet akaratát erőszakkal felülíró, államcsínyt szító politikáját: az idegenben kiválasztott, beszervezett, megvett vagy csak ilyen-olyan személyiségproblémákkal küzdő önjelölt hasznos idióták (hazug baloldali narratíva szerint: „civilek”) bujtogatását, felhasználását.
Akár tudnak róla a nyilvánosság villanófényétől megrészegült próbálkozók, akár nem.
Az 1980-as években indult a program. Miközben Kádár, Apró meg a többi véreskezű hazaáruló az utolsókat rúgta, az örök élelmesek már átgyarmatosították Magyarországot a Nemzetközi Valutaalap fedőnevű egylettel fémjelezhető birodalom hatókörébe. Megérkezett a Soros-lerakat, valamint Mark Palmer amerikai helytartó, aki látványosan ölelte keblére és ajánlgatta a rendszerváltoztató Magyarországnak az ávós szocializációjú SZDSZ-t, amely pártnál „nagyköveti” sertepertélése végeztével búcsúlátogatáson is járt. Később Ronald Lauder és George Soros biztatására közép-európai médiavállalkozásba fogott.
És ez így ment tovább, különösen a tizennégy éve kezdődött valódi, érdemi rendszerváltozás óta, a hazugságok áradatával, az Apró-trükkök tízezreivel és a szemkilövető karhatalmista terrorral levitézlett, idegen zsoldba álló baloldalig.
Csak néhány példa az elmúlt közel másfél évtizedből, emlékeztetőül: 2011 húsvétján hogy, hogy nem, Gyöngyöspatán támadt az ottani cigányok és a falu magyar lakossága között egyébként hosszú ideje mérgesedő viszonyból helyi érdekű polgárháborús hangulat, aminek dramaturgiai csúcspontjaként egy amerikai „ingatlanfejlesztő”, az akkori LMP-t is felkaroló Richard Field Amerikai Ház Alapítványa – a Magyar Vöröskereszt szégyenteljes közreműködésével – evakuálta a mátrai településről a cigány gyermekeket és asszonyokat. Az apokalipszis persze elmaradt, de az előadás látványos volt.
Avagy emlékszünk még Árok Kornélra, a kiérdemesült tűzoltóra és Kónya Péter obsitos hadfira, akik bohócruhában tüntettek a rendvédelmi dolgozók korkedvezményes nyugdíjazásának átszervezése ellen? Az ő színre lépésükből született meg Bajnai Gordon Együtt nevű, amúgy kínosan gyorsan megbukott pártja, amelynek vágyott tömegbázisát a korábban kábítószer-propagandistaként hírhedtté vált Juhász Péter által létrehozott Egymillióan a Magyar Sajtószabadságért nevű Facebook-oldal nyomán létrejött Milla mozgalom adta volna. Ha lett volna elég megvezethető ember. De nem volt. Pedig Juhásznak a fent említett Field is igyekezett kampánypénzeket felhajtani.
Sebaj, jött azután a korántsem jóbarátként viselkedő, sokkal inkább Veesenmayert és Vorosilovot idéző André Goodfriend (ki tudja, hogy ez a valódi neve vagy szolgálati azonosító?), aki kormányellenes izgalmakat igyekezett sikertelenül, de elszántan személyes jelenlétével a puccsig hizlalni.
Ezért jelent meg a budapesti Szabadság téren az 1944-es német megszállás áldozatainak emlékére felállított szoborkompozíció környékét szemétdombbá változtató szeánszokon és a hamisan internetadó néven ismertté vált, végül be sem vezetett adónem ellen szervezett hőbörgéseken.
Utóbbi eseményeken részesült a neki kiutalt rövid hírnévben Horváth András egykori adóellenőr, aki akkoriban hetekig egy titokzatos, az arra fogékonyak reményei szerint kormánybuktató információkat rejtő zöld dossziét szorongatott a hóna alatt, néha még meg is lengette a világot ugyan nem, de egy-egy hűvös őszi esti hangulatot jelentő deszkákon; mondanunk sem kell, a dosszié elszállt a semmibe.
Így aztán új lehetőségek után kellett nézni. Jöttek a magukat ligetvédőknek nevező drogos csövesek, élükön egy Komáromy Gergely nevű zavaros, ápolatlan fickóval; ezek addig dagonyáztak a jobb sorsra érdemes (és azóta minden hisztéria ellenére pazarul újjászületett) Városligetben, míg végül ki kellett vágni egy általuk felgyújtott százéves platánfát. Jött kockás inges hadai élén Pukli István tanár úr, akinek szintén gyorsan elzúgtak forradalmai.
Jött szegény Nagy Blanka, aztán Greta Thunberg-epigonként a talán nála is minden tekintetben alulinformáltabb Pankotai Lili, miközben akart-nyomult-próbálkozott Bajnai Gordon: az LMP megpuccsolásával létrehozták Szabó Tímea és Karácsony Gergely játszóterének a Párbeszéd nevű homokozót, rászabadították a derűs közvéleményre a Mr. Beant idéző bohózataival a rekeszizmokat megdolgoztató, lyukas zoknis Hadházyt.
Volt Hallgatói Hálózat, ami legalább a találó HaHa rövidítéssel működött. A Város Mindenkié néven bizarr egylet gründolódott, alapjogként zászlajára tűzve – szakszerű ellátás helyett – a hajléktalanok háborítatlan köztéri vizeletben-ürülékben fetrengését. Kaptunk a sok évtizedes ideológiavezérelt, szakmailag elaggott-bepállott teátrumi egyszólamúság megtörését célzó valódi felszabadítás ellen ágáló FreeSZFE-t, az aHang nevű rejtélyes (jaj, dehogy rejtélyes!) érdekvédelmi hálózatot, ami rokonszenves törekvéseket meglovagolva ideológiavezérelt baloldali programhoz igyekszik támogatókat verbuválni.
2015-ben lett Mig-Szol Migráns Szolidaritás Csoport és Migration Aid, 2017-ben a magyarországi olimpia megfúrásával színre lépett az idegen hátterű, részben kanadai és amerikai útleveleket is zsebükben hordó kalandorokból toborzott és gyorsan a pártpolitikai színtérre beszuszakolt Momentum.
2018-ban előhúzták a kalapból a Kanadában és az Egyesült Államokban pallérozott Márki-Zay Pétert (ezt alighanem megbánták azóta, mint a kutya, amelyik hetet kölykedzett), 2022 nyara óta itt ez a Pressman, és most „van mááásiiik!” jeligére hirtelen előugrott a hamarosan érdektelenségbe fulladó, de kétségtelenül tenyérbemászó dzsigoló.
Látszólag mindig mások, mindig máshogy próbálkoznak. A felületes szemlélő számára úgy tűnhet, hogy egyre több elégedetlenség tör föl, egyre újabb „ellenzéki” szereplő ugrik a színpadra.
Ennél nagyobbat nem is tévedhetnénk.
Valójában a magyarok józanul mérlegelnek, és képesek megítélni a közélet szereplőinek teljesítményét. Ennek köszönhető, hogy minden tévedés, melléfogás, hiba, mulasztás és akár bűn ellenére a Fidesz–KDNP támogatottsága tizennégy éve gyakorlatilag töretlen. Az úgynevezett baloldali ellenzék ugyanazt a gittet rágcsálja másfél évtizede, és ugyanazok, ugyanúgy igyekeznek műbalhékkal a semmiből felfordulást szítani.
Ez egyszerre kegyelem és felelősség: ki-ki legyen ezzel és a rendszerszerűen ránk zúdított folyamatok tétjével is tisztában!
Fotó: MTI/Lakatos Péter
