Ezekben a hetekben éppen Magyar Péter az a rövid lejáratú kísérlet, akivel (amivel) az idegenből vezérelt államcsínyben érdekelt körök próbálkoznak. A pszichopata prókátor nagy erőkkel odamond, leleplez, megrenget, megbuktat – legalábbis hittel hiszi, hogy ezt teszi; valójában jól érzékelhetően minden rezdülését, összes mondatát nyilvánvalóan a tőle okkal elmenekülő volt felesége iránti fékezhetetlen gyűlölet gerjeszti. Ez lesz a veszte belátható időn belül, a hideg, kegyetlen számítást felülíró tomboló belső rendezetlenség törvényszerűen irtózatos aláhullást eredményez. Ennyit erről a szánni való emberről.
A folyamat maga feketén-fehéren megmutatja az Egyesült Államok fedőnevű világhatalmi konglomerátum agresszív, gyarmattartó reflexű, a nemzet akaratát erőszakkal felülíró, államcsínyt szító politikáját: az idegenben kiválasztott, beszervezett, megvett vagy csak ilyen-olyan személyiségproblémákkal küzdő önjelölt hasznos idióták (hazug baloldali narratíva szerint: „civilek”) bujtogatását, felhasználását.
Akár tudnak róla a nyilvánosság villanófényétől megrészegült próbálkozók, akár nem.
Az 1980-as években indult a program. Miközben Kádár, Apró meg a többi véreskezű hazaáruló az utolsókat rúgta, az örök élelmesek már átgyarmatosították Magyarországot a Nemzetközi Valutaalap fedőnevű egylettel fémjelezhető birodalom hatókörébe. Megérkezett a Soros-lerakat, valamint Mark Palmer amerikai helytartó, aki látványosan ölelte keblére és ajánlgatta a rendszerváltoztató Magyarországnak az ávós szocializációjú SZDSZ-t, amely pártnál „nagyköveti” sertepertélése végeztével búcsúlátogatáson is járt. Később Ronald Lauder és George Soros biztatására közép-európai médiavállalkozásba fogott.
És ez így ment tovább, különösen a tizennégy éve kezdődött valódi, érdemi rendszerváltozás óta, a hazugságok áradatával, az Apró-trükkök tízezreivel és a szemkilövető karhatalmista terrorral levitézlett, idegen zsoldba álló baloldalig.
Csak néhány példa az elmúlt közel másfél évtizedből, emlékeztetőül: 2011 húsvétján hogy, hogy nem, Gyöngyöspatán támadt az ottani cigányok és a falu magyar lakossága között egyébként hosszú ideje mérgesedő viszonyból helyi érdekű polgárháborús hangulat, aminek dramaturgiai csúcspontjaként egy amerikai „ingatlanfejlesztő”, az akkori LMP-t is felkaroló Richard Field Amerikai Ház Alapítványa – a Magyar Vöröskereszt szégyenteljes közreműködésével – evakuálta a mátrai településről a cigány gyermekeket és asszonyokat. Az apokalipszis persze elmaradt, de az előadás látványos volt.
