Tíz esztendeje, 2014. április 10-én fogadta el az Európa Tanács (ET) parlamenti közgyűlése A nemzeti kisebbségek helyzete és jogai Európában című jelentést és a hozzá tartozó határozatot, melynek jelentéstevője Kalmár Ferenc akkori KDNP-s országgyűlési képviselő volt.
A jelentés azóta is hivatkozási alap, hiszen az Európa Tanácsnak ezenkívül csak egy jelentése, a 2003-ban elfogadott úgynevezett Gross-jelentés foglalkozik a kollektív jogokkal és az autonómia kérdésével, kiemelve az autonómiaigény jogosságát és különösen az előnyeit mind a kisebbségi közösségek, mind a többségi társadalom számára.
Ez a siker aztán további, magyar képviselők által kidolgozott jelentéseket eredményezett.
A jelentés elfogadását követő héten megszólalt Románia akkori államfője is, Traian Basescu, aki azt mondta, hogy bármit is szavazott az Európa Tanács parlamenti közgyűlése, aki Romániában autonómiát kér, az a román állammal megy szembe.
A Kalmár-jelentés sikerében nem sokan bíztak akkor, mivel a nemzeti kisebbségek kérdése mindig is egy érzékeny téma volt Európában, különösen a térségünkben. Az elmúlt tíz évben sajnos még inkább azzá vált. Gondoljunk csak a legutóbbi idők román miniszterelnöki megnyilatkozásaira, amely szerint Székelyföldnek soha nem lesz autonómiája. Az elmúlt tíz évben láthatóan inkább visszalépések, mint előrelepések tapasztalhatók. Ezt a folyamatot az orosz–ukrán háború még tovább erősítette, erősíti, amikor az autonómia kérdésének akár a felvetését is ezen körülmények között zárójelbe teszik uniós szinten. Az európai közösség egyébként is lerázza magáról ezt a kérdéskört, átadta már évtizedekkel ezelőtt az Európa Tanácsnak. Ez ma az egyetlen fórum, ahol egyáltalán el lehet valami eredményt érni. Ahogy tette ezt az elmúlt években több magyar delegáció tag, nevezetesen Hoffmann Rózsa, Magyar Anna, Kovács Elvira.
Fontos előrelépés történt azonban azzal, hogy az ET és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet egy olyan közös elektronikus platformot hozott létre, mely a nemzeti kisebbségekre vonatkozó jelentős dokumentumokat tartalmazza. Itt található a Kalmár-jelentés és a határozata. Jó lenne, ha ez a folyamat folytatódna az EU-s dokumentumok tekintetében is!
Ugyanakkor reménykeltő e területen a francia elnök kezdeményezésére a Korzika autonómiája kérdésében született azon dokumentum, melyről a francia belügyminiszter tárgyalásokat folytat a korzikai képviselőkkel. Amikor e kezdeményezése megtörtént, magam is úgy értékeltem, talán érzi és tudja, hogy az őshonos nemzeti kisebbségek ügyének megoldása egyben Európa hosszú távú stabilitásának záloga. Mindezt azonban a francia elnök az utóbbi idők háborús retorikájával hiteltelenné tette. Csodálkoznék, ha nem az Alkotmánybíróságnál halna el a korzikaiak önkormányzásának az ügye, ahogy ez egyszer már megtörtént.
Néhány nap múlva lesz húszéves az uniós tagságunk, és július 1-jétől Magyarország tölti be év végéig a következő elnöki feladatokat, ezért meg kellene fontolni a következő lépések kezdeményezését.
Legyen dedikált EU-biztosi feladat az őshonos nemzeti kisebbségek kérdése. Az EU legyen köteles átvenni az ET ez irányú eredményeit. Az ET tekintse át az elmúlt harminc év ez irányú dokumentumait, beleértve a kisebbségvédelmi keretegyezményt és a nyelvi chartát és aktualizálja, ahol szükséges.
Az EU ismerje el, hogy a nemzeti kisebbségek ügye nemcsak egy ország belügye, hanem európai ügy.
Megjegyezni kívánom, hogy az Európai Unió a jövőjét meghatározó inflexiós ponthoz érkezett. Ezért nem közömbös, hogy kik kerülnek az Európai Parlamentbe. Kulcskérdés, hogy a nemzetek Európájában elkötelezett, az európai polgárok számára békét és biztonságot garantáló, egységes mércével mérő delegációk képviseljék a nemzeteket.
A szerző miniszterelnöki főtanácsadó, az Országgyűlés volt elnöke
Borítókép: illusztráció (Davizro Photography/Shutterstock)
