Némi megütközéssel olvastam – bár káröröm is lehetett volna akár –, hogy Lendvai Ildikó, az MSZP volt elnöke távozásra szólította fel a DK elnökét. Tette ezt azok után, hogy a választás előtt az MSZP-ben még a Gyurcsányékkal való összefogás perspektíváját, triumfálási esélyét éltették!
Fölébredve kései Csipkerózsika-álmából, a balliberálisok megmondó- és exnagyasszonya, miután vett egy frissítő zuhanyt, néhány kérdést rögtön meg is válaszolhatna, már csak azért is, mert ezzel önnön lelkiismeret-vizsgálódását is elősegítené.
Tizenöt elherdált év távlatában az a politikai közösség, amelynek az exelnökasszony kitüntetett felelősséggel tartozik, talán megérdemelne ennyit. Azok a szélesebb rétegek is megérdemelnék, akik valaha az igazi szociáldemokráciában, s egy népi-nemzeti baloldalban hittek. Hogy ez jól menjen a mákonyos álmából eszmélő Lendvai Ildikónak, néhány kérdés megfogalmazásával segítek.
- Miért nem került soha a társadalom elé az őszödi beszéd nyilvánosságra hozatalának valódi története? Én ezt levélben kértem 2009 decemberében a párt elnökétől. Megjegyzem: mindenki tudja, hogy az nem kiszivárogtatás, hanem „saját hibás” – azaz rossz politikai szemmértékkel szándékolt – nyilvánosság elé vitel volt. Miért nem tisztázta ezt a kapitális öngólt az MSZP?
- A 2010-es listaállításnál – előre látva a súlyos vereséget – miért nem az új arcok, illetve a széleskörűen elfogadott politikusok kerültek előtérbe?
- Miért hallgatott a vezetés, amikor 2009. december 5-i választmányi ülésen elhangzott a kérés, hogy a 2004. decemberi kettős állampolgárságról szóló kudarcos népszavazás miatt, legalább az ötéves évfordulón kérjünk bocsánatot a határon túli közösségeinktől?!
- Hol volt a kétharmados vereség után – a talpra állást segítő – baloldali érdekek határozott képviselete?
- Hol van ma már a sok-sok, egymást követő, s mindig megújulást ígérő, de azt komolyabban meg sem kísérlő elnök sora?
- Miért hagyta az MSZP, hogy a szociáldemokrácia zászlaját is kicsavarják a kezéből? Miért nem voltak még csak tiltakozó hangok sem?
- Az elmúlt másfél évtizedben az MSZP miért a pártot tönkretevő és kifosztó figurákban látta a megmentőit?
- Miért nem vállalta és vállalhatta soha az MSZP a saját útját?
- Miért nem válaszolta meg komolyan soha azokat a kérdéseket, amelyekre pedig harmincöt éve tartozik válasszal a közvéleménynek? Ilyen például a nemzethez, a kereszténységhez, a békéhez, a migrációhoz való viszony.
- Ha a fentiek bármelyikében mást képvisel az MSZP, mint a DK, akkor min is alapul az összefogás? Csak nem egyéni egérutakat keresnek egyes politikusai?
- S persze milyen alapon kéri számon most a Csipkerózsika-álmából fölriadt Lendvai Ildikó egy másik párt elnökének lemondását?
Végezetül emlékeztetnék még arra is, hogy volt a pártban egy, Gazsó Ferenc és mások által jegyzett Társadalompolitikai Tagozat (TPT). 2004–2008 között ez a tagozat harcolt a neoliberális, nemzetietlen, és egyben minden szociáldemokrata értéket sutba dobó kormányzati ámokfutással szemben. A TPT 2005. szeptember 9-én kiadott „A NÉPÉRT ÉS A NEMZETÉRT” címet viselő programjavaslatát úgy söpörte le az asztalról a pártvezetés, hogy nyoma sem maradt.
