Mérföldkőhöz értek pályafutásukban a Ludovika Zászlóalj honvédtisztjelöltjei: a Magyar Honvédség számos alakulata fog gazdagodni újabb vezetőkkel, akik holnap esküt tesznek a haza szolgálatára a Kossuth téren. Az ünnepélyes eseményt figyelő civil csak fegyelmezett, alakzatban álló katonákat lát, akik komoly tekintetükkel is jelzik: számukra ez többet jelent, mint egy ünnepi ceremónia.
Milyen érzések kavaroghatnak egy eskü előtt álló honvédtisztjelöltben? Egyáltalán miért dönt úgy valaki, hogy ezt a hivatást választja? A tisztjelöltek között jelen van Kovács Zsuzsi hadnagy is, aki leendő légvédelmi irányítóként elárulta: az eskütétel örömmel és büszkeséggel tölti el, ugyanis egy hosszú, négy évig tartó tanulási és felkészülési folyamat eredménye az avatás.
Egy korszak lezárul, de egy másik kezdődik. – Izgatottan várom, hogy elkezdhessem a tiszti pályát, ugyanakkor érzem a felelősséget is, ami ezzel a beosztással jár, és igyekszem a legjobb tudásommal a hazámat szolgálni – hangsúlyozta. Kovács Zsuzsi kérdésünkre felidézte azt is, mi motiválta, hogy a honvédséghez csatlakozzon. Elmondása szerint már nagyon korán kialakult benne a kép, hogy repüléssel szeretne foglalkozni, hiszen a családjában többen is kötődnek ehhez a területhez. Van, aki személyszállító repülőgépen pilótaként és van, aki légiforgalmi irányítóként dolgozik.
„Egész kiskorom óta tudtam, hogy olyan hivatást szeretnék választani, ahol fontos ismérv a felelősségtudat, az elhivatottság, a precíz végrehajtás, valamint a mentális és fizikális terhelhetőség egyaránt”
– mondta. Hozzátette, volt benne egy belső vágy, hogy ő is szeretne repüléssel foglalkozni, mint a családtagjai, de valahogy másképpen. Így amint értesült arról, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) indít katonai repülésirányító szakirányt, nem volt kétséges, hogy a honvédség légi erejének kötelékében szeretne majd légvédelmi irányítóként szolgálni.
Izgalmas négy éven van túl
Kovács Zsuzsi úgy véli, jól döntött, és nagyon élvezte az elmúlt négy évet. Többféle gyakorlaton is részt vett minden fél évben, amelyek mind sokszínűek és izgalmasak voltak. – Részt vettünk MEEK- (műveleti első ellátó katona) képzésen, rajparancsnoki, majd túlélő-felkészítésen, gépesített lövészgyakorlaton, légierős alakulatoknál csapatgyakorlatokon, ahol mindenki a szakirányának megfelelő feladatokat látott el – sorolta. Hangsúlyozta azonban azt is, hogy az NKE és a Ludovika Zászlóalj honvédtisztképzése sem mentes a kihívásoktól. Például a fiatal honvéd tisztjelölteknek a képzés elején nehéz megszokniuk a katonaság szigorú, hierarchikus rendszerét.
„Már attól a pillanattól kezdve, hogy belépnek a laktanya kapuján, ezt be kell tartaniuk. Akár tetszik, akár nem”
– szögezte le, majd hozzátette, hogy ehhez fegyelemre és szabálykövető magatartásra van szükség, amiben neki sokat segítettek az aktív csapatsportban eltöltött évek.
