Mély együttérzéssel követem igen kedvelt tanítványom, Varga Judit magánéleti kálváriáját. Az, amiket elmond volt férje narcizmusáról, szenvtelen, számító és törtető karrierizmusáról, szadizmusáról, valamint arról, hogy minden kapcsolatát kiszámított célirányultság vezeti, mind igazolódott az utóbbi napok eseményeiben. Némelyek figyelmen kívül hagyják Varga Judit lényeges közlését, hogy férjének a magatartása az első gyermek megszületését követően változott meg. Pszichológusok rámutatnak, hogy sok férj a gyermek megszületése után változik meg, mivel nem bírja elviselni, hogy megszűnt érzelmi egyeduralmi helyzete. Ez következhetett be jelen esetben is.

Egykori tanítványom kitűnő képességeiről, gyors észjárásáról, műveltségéről, nyelvtudásáról, valamint művészi vénájáról meggyőződtem az egyetemen. Hallottam hegedülni. Játszott Bachot, Vivaldit és másokat a budapesti egyetemi templomban. Diákévei alatt szüleivel együtt minden évben részt vett a Miskolci Egyetem szlovákiai sítáborában, Korompán, amelynek feleségemmel együtt minden évben látogatója voltam. A síelést követő vacsora után szüleivel és a síoktató tanárok némelyikével alkottunk asztaltársaságot és borozgattunk; sok szó esett a politikáról, a történelem tanulságairól és a művészetekről is. Judit is ott volt évfolyamtárs-barátaival. Közkedvelt volt. Judit édesanyja és édesapja is igen művelt. Baráti kapcsolatunk ma is fennáll. Judit, ahányszor csak láttam, sohasem akart középpontba kerülni, ellentétben volt férjével.

A jogi diploma megszerzését követően igazságügyi szolgálatba lépett. Nyelvtudása és kiemelkedő Európa-jogi szaktudása révén Brüsszelbe került. Hazatérve európai ügyekkel foglalkozó államtitkár lett. Hosszú kihagyás után egy miskolci jogi konferencián találkoztunk. A szünetben épp egy németországi vendégével beszélgettem, aki közölte, hogy Németország nagyvárosaiban összeírják a szabad ingatlanokat a migránsok elszállásolása érdekében. Itt közölte velem, hogy Varga Judit vendége, aki szintén az előtérben kávézik; nem hivalkodó jellemét és természetét nem meghazudtolva vegyült el a társaságban. Remélem, hogy a jövőben még hasznát tudjuk venni célirányos tárgyaló- és küzdőképességének, megbízható elvhűségének, valamint naprakész uniós és hazai jogi felkészültségének.

A cikk szerzője Prugberger Tamás, a Miskolci Egyetem Jogi Karának professor emeritusa