Karácsony jövőt adna Budapestnek – mert jelent a mai napig képtelen volt

Jövőt adunk Budapestnek! – hirdeti harsányan, látszólag önbizalomtól duzzadóan Karácsony Gergely még hivatalban lévő főpolgármester legújabb választási szlogenjében. Amitől természetesen a legtöbb embernek rögtön hiányérzete támad. És jó eséllyel beugrik az a mondás, hogy szegény ember az, aki még ígérni sem tud. Majd az is, hogy

azért akar jövőt adni az illető, mert jelent képtelen. Akárcsak a kommunizmusban, amikor mindig csak ígértek, de sohasem valósítottak meg semmit. Egyszóval elég önleleplező ez a kampányszlogen, bárki javasolta is neki, nem volt valami nagy észkombájn.

Tovább elemezve a szöveget: olyasvalakinek a jelmondata a Jövőt adunk Budapestnek!, aki egy magasabb címet, rangos posztot akar elnyerni, és biztosítani szeretné a választóit, hogy a tisztség jelenlegi betöltője nem bír jövőt nyújtani, mert alkalmatlan rá. Tehát olyasvalakinek kell jönnie a helyére, aki ezt a biztató, reményteli jövendőt el tudja hozni a közösségnek. Csak hát esetünkben az a hatalmas bibi, hogy a poszt jelenlegi birtokosa, a főpolgármester éppen ő maga. Vagyis

abszurd módon arról akarja meggyőzni a szavazókat, hogy ő, Karácsony Gergely jobb városvezető lenne, mint az éppen regnáló főpolgármester, akit szintén Karácsony Gergelynek hívnak. Nem akarjuk elkeseríteni KaróGerit, de ennek a szimptómának megvan a modern orvostudomány által használt definíciója: skizofrénia.

Mert eléggé tudathasadásos helyzet, hogy egy hivatalban lévő városvezető úgy tesz, mintha eddig valami lusta, hiperpasszív hasonmása irányította volna elvben Budapestet, nem pedig ő.

További Vélemény híreink

Karácsonyék a gazdagok pártjára álltak

Annak, aki majdnem öt év kormányzás után még mindig csak a jövőre vonatkozó ígéreteknél tart, a munkamoráljával és képességeivel is súlyos bajok vannak.

Tételezzük fel, hogy egy ilyen személy mégis elnyeri ismét azt a posztot, amelynek birtokában csak impotenskedett és a napot lopta. Öt év múlva mi volna a következő választási szlogenje? Most már tényleg, de isten bizony, jövőt adunk Budapestnek? Ugye milyen komolytalanul, komikusan hangzik?

Nem jár jobban a választáson önállóan nem induló csírapárt, a Párbeszéd élembere egy másik új szlogenszerűségével sem. A szirupos plakátfelirat úgy szól: Nekünk Budapest az élet. Erről ugyanis nehéz nem arra asszociálni, hogy

a jelenleg a fővárosban uralkodó elitnek Budapest a megélhetést biztosítja. A plakáton olvasható sajátságos coming out szerint tehát bevallják, hogy megélhetési funkcionáriusok, fővárosi vezetők. Ez aztán a nyílt (társadalmas) őszinteség a javából!

Könnyen megeshet viszont, hogy a budapestiek meg elhiszik, mert tapasztalják, hogy Karácsonynak és népes csapatának, rokonainak, barátainak és üzletfeleinek tényleg az életet, azaz a megélhetést jelenti Budapest. Ám az az álláspontjuk kristályosodik ki: Budapest életének meg a vége volna, ha ez az élősködő, kártékony garnitúra maradna a vezetői székekben. Még akkor is, vagy talán pont azért volna katasztrófa ez a pótvizsga, mert valójában pusztán a nagy sikertelenségre való tekintettel repetázhatnának a hatalomban.

Erről az ordító eredménytelenségről pedig felidézhetjük annak a pórul járt embernek a kesergését, aki, miután felöntött a garatra, másnaposan arról panaszkodott: nem emlékszik semmire. Amire viszont emlékszik, arra jobb volna nem emlékezni. Valahogy Karácsony Gergellyel is így vannak a településük ügyét, állapotát szívükön viselő budapestiek: nem emlékeznek semmi érdemleges cselekedetére az öt év során.

Amire meg emlékeznek, arra jobb lenne nem emlékezni. Helyesebben jobb lett volna, ha meg sem történik a sok malőr a méhek által messze elkerült virágtalan méhlegelőktől a bicikliseket és minden közlekedő testi épségét veszélyeztető kerékpársávokig és sávelzáró karókig, a dugókig és a leszerelt szemetesekig.

A fővárosiak számára azonban mindez nehezen feledhető, még ha ez Karácsony esélyeit illetően nem sok jóval kecsegtet is a június 9-i választás előtt.