Jövőt adunk Budapestnek! – hirdeti harsányan, látszólag önbizalomtól duzzadóan Karácsony Gergely még hivatalban lévő főpolgármester legújabb választási szlogenjében. Amitől természetesen a legtöbb embernek rögtön hiányérzete támad. És jó eséllyel beugrik az a mondás, hogy szegény ember az, aki még ígérni sem tud. Majd az is, hogy
azért akar jövőt adni az illető, mert jelent képtelen. Akárcsak a kommunizmusban, amikor mindig csak ígértek, de sohasem valósítottak meg semmit. Egyszóval elég önleleplező ez a kampányszlogen, bárki javasolta is neki, nem volt valami nagy észkombájn.
Tovább elemezve a szöveget: olyasvalakinek a jelmondata a Jövőt adunk Budapestnek!, aki egy magasabb címet, rangos posztot akar elnyerni, és biztosítani szeretné a választóit, hogy a tisztség jelenlegi betöltője nem bír jövőt nyújtani, mert alkalmatlan rá. Tehát olyasvalakinek kell jönnie a helyére, aki ezt a biztató, reményteli jövendőt el tudja hozni a közösségnek. Csak hát esetünkben az a hatalmas bibi, hogy a poszt jelenlegi birtokosa, a főpolgármester éppen ő maga. Vagyis
abszurd módon arról akarja meggyőzni a szavazókat, hogy ő, Karácsony Gergely jobb városvezető lenne, mint az éppen regnáló főpolgármester, akit szintén Karácsony Gergelynek hívnak. Nem akarjuk elkeseríteni KaróGerit, de ennek a szimptómának megvan a modern orvostudomány által használt definíciója: skizofrénia.
Mert eléggé tudathasadásos helyzet, hogy egy hivatalban lévő városvezető úgy tesz, mintha eddig valami lusta, hiperpasszív hasonmása irányította volna elvben Budapestet, nem pedig ő.
