Annyi minden történt a hét végén, hogy nem győztük kapkodni a fejünket. Úgy kezdődött, hogy az aranylábúak pompás gólok és pazar kapufák felvonultatásával huszonnégy év után legyőzték az izraeli nemzeti tizenegyet. Aztán megnéztem a Dopeman TV beszámolóját a félházas-hőgutás tüntetésről. És amikor nagy nehezen befejeztem a vonyításba torkolló röhögést, már csak egyet kellett aludni. Majd ki is derült rögvest, hogy lett új Gyurcsányunk. Ez nem okozott különösebb meglepetést, mindig van úgy egymillió honfitársunk, akiknek tökmindegy, hogy ki jön éppen megváltani, csak ne a Zorbán legyen már végre a főnök. Fóbia, gyűlölet. Orvost.
Viszont egyre lejjebb adják. A végén visszasírjuk még Ferit, mint az ő idejében Gyulát. Mindeközben az ország elmaradott része (tehát az egész) narancssárgába borult. A fővárosban meg az a jelen állás, hogy így nehéz lesz irányítani. Jó, mondjuk eddig sem tűnt úgy, mintha valaki irányítaná, de ez (ha csupán egy hajszállal is) több embernek tetszik ott, mint ahánynak nem annyira.
Lehet tovább rollerezni a szójalattéval a méhlegelők között. És folyamatos lesz a matek. De ha már a számoknál tartunk: az jött ki végül, hogy ha vasárnap parlamenti választások lettek volna, simán összejött volna az újabb kétharmad. Mindez félidő tájékán, ivásszünetben. A Momentum viszont máris kivégezte magát, méghozzá oly módon, hogy szinte észre sem vették.
Ki-kipillantottunk közben Európára, hogyan is áll a maradék józan ész a háborús hisztéria közepette. Nos, ébredezés tapasztalható. A jobboldal előretörése persze szintén nem nevezhető váratlannak, az épelméjű választópolgár ugyanis nem feltétlenül óhajt kinyiffanni egy szláv belvillongás miatt. És bár európai parlamenti választásokról beszélünk, ez azért mindenhol szépen tükrözi a belpolitikai helyzetet is. Sőt, azt igazán. Franciaország szép példa erre. A lassan már galambszelídségű Nemzeti Tömörülés Marine Le Pennel az élén tönkreverte Macron hadfi pártját, a 31-14-et nehéz lett volna kimagyarázni. Az elnök nem is tette, inkább lendületből feloszlatta a parlamentet és új nemzetgyűlési választásokat írt ki a hónap végére. Oh la la, mondaná Diane Keaton egy teniszütővel a hóna alatt.