A lényeg, hogy akárhogy is, de a legtöbbünk rendelkezik belső iránytűvel, ha úgy tetszik, erkölcsi mércével, lelkiismerettel, vészcsengővel, ami jelez minden egyes alkalommal, amikor valami galádságra készülünk. Hogy hallgatunk-e rá vagy sem, már más kérdés. És bár többségünkben ezek az érzelmi reakciók automatikusan, jóformán tudat alatt működnek, vannak olyan emberek is, akikből ez a széles emocionális skála egész egyszerűen hiányzik. Nincs sem vészcsengő, sem empátia, sem beleérzés – helyettük van egy óriási egó és érdekvezérelt gondolkodás, ami mindent felülír.
Néhány hónappal ezelőtt a magyar közvélemény megismerte Magyar Pétert. Politikai pályafutását rögtön egy olyan csavarral kezdte, ami előtte még senkinek nem sikerült: a magyar választók egy része megbocsátotta neki, sőt felmentette bűnei alól azt az embert, aki terrorban tartotta a saját családját, és a legnagyobb bizalmasát, a hozzá legközelebb álló személyt árulta el saját politikai karrierjének beindításáért – a feleségét.
Ugyanezt sok-sok éven át nem bocsátottuk meg számtalan köztiszteletben álló embernek – elég volt a gyanú árnyéka ahhoz, hogy ellentmondást nem tűrően hozzon elmarasztaló ítéletet egyként a közvélemény.





























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!