„A baloldal azért veszít újra és újra, mert a nyugati sorvezetők és saját álvalóságának rabja lett. Tagadják a valóságot, tagadják, hogy ellenfelük az emberek valódi problémáival foglalkozik. S mindeközben rabjai lettek saját álvalóságuknak, elhitték azt a sok sületlenséget, importált maszlagot, amit nyugati gazdáik sorvezetőként eléjük toltak” – írtam két hete e hasábokon.
Rezsicsökkentés és irányított népvándoroltatás, háború és őrült genderagymosás: csak néhány az elmúlt évtized legfontosabb honi közéleti témáiból. E témák valósághű értelmezése, helyes kezelése volt a kulcs a nemzeti oldal sikeres kormányzásához, kétharmados választási győzelmeihez. S egyidejűleg: ezek kiforgatása, feje tetejére állítása, égről való lehazudása, olykor tagadása vezetett a magyarországi baloldal sorozatos bukásaihoz. Ám fentiek mellett akad még egynéhány kulcskérdés, amelyekre legutóbb nem jutott hely, noha az azokhoz való viszonyulás nemcsak a választások kimenetelét – a nemzet sorsát is alapvetően befolyásolja.
Az egyik ilyen a család. Egészséges, lélekben és létszámban gyarapodó nemzet nem létezhet egészséges, gyarapodó családok nélkül – életbevágó hát azok támogatása. A nemzeti kormány ezt teszi 2010 óta: nem csupán beszél róla, hanem soha nem látott mértékű támogatásokkal, adókedvezményekkel segíti a családalapítást, a gyermekvállalást.
A magyarországi baloldal pedig – megbízói utasítására – úgy döntött, ezúttal is a saját nemzetére ront, ahogyan olyannyiszor. A legjószándékúbb intézkedéseket is ütötték, vágták. Gáncsolták a csokot, mert szerintük az „diszkriminatív” meg „nem segítség” – aztán némelyik baloldali politikus laposkúszásban maga is fölvette azt.
Lehurrogták a családi adókedvezményt, a négygyermekes édesanyák jövedelemadójának elengedését. Mindeközben statisztikák igazolják, hogy GDP-arányosan a magyar állam fordítja a legtöbbet az unióban a családok megsegítésére: a nemzeti össztermék körülbelül öt százalékát. Epét hányhat a baloldal, attól még tény: hatalmas segítség ez a családoknak.