Kevés olyan csodálatos eszme van, mint az olimpia, ahol a különböző országok gyermekei hazájukat képviselve összemérik erejüket, és a végén a győztes dicsőségesen hallgatja meg a himnuszát, amelyre mindenki feláll. Pénz persze, hogy van benne, de itt tényleg nem ez a lényeg. A profi sportolók innen-onnan megkapják a nekik járó összegeket, ki többet, ki kevesebbet. De aligha van olyan sportoló, aki ne akarna részt venni ezen a seregszemlén. Mert ez nem igazán sport, annál sokkal több. Békés eszközökkel vívott, nemes küzdelem, ha úgy fogjuk fel, háború. De ne fogjuk fel úgy, hiszen itt soha nem fog vér folyni, a legjobbat pedig mindenki elismeri. Ehhez viszont nemzetek kellenek.

Nem is meglepő, hogy az olimpia eszméje európai, ahogy a világ jelenlegi helyzetét is Európa rendezte be. Mert Európa nemzetei így gondolkodnak, van egy bizonyos területük, ahol azok élnek, akik ahhoz a nemzethez tartoznak. A területet körberajzolják, azt országnak nevezik, az adott embercsoport pedig azt a jelképet hímzi fel a melegítőjére, amelyben közmegegyezés van, hogy őket jelképezi. Ez nagyon ősi és nagyon európai szemlélet, amelyet elterjesztettünk az egész világon, no nem mi, magyarok, hanem főként az angolok, a franciák, a portugálok, spanyolok, svédek, hollandok, nagyjából azok, akik most az Európai Unióban annyira hangoztatják a nemzetállamok hiábavalóságát. Amit úgymond már meghaladott az emberiség, és semmiféle gond nincs abból – érvelésük szerint –, ha ide-oda mennek az emberek és ott boldogulnak, ahol jólesik nekik. Aztán eljön a pillanat, amikor fel kell vonulni az olimpián, és mindenki azt lesi, hol jönnek a honfitársai, akik majd örök dicsőséget hoznak nemzetének.

Pedig a nemzetekről szóló elvet nem érti mindenki. Afrika például máig tanácstalan. Azok a határok ugyanis nem léteznek, azokat európai önkény alakította ki, az ott élők nem homogén nemzetállamokat alkottak, hanem a saját rendszerük mentén éltek. Megvívták sokszor igencsak véres háborúikat, kisebb-nagyobb államokat alkottak, amelyek viszonylag hamar összeomlottak, hatalmuk alá vetettek más népeket, de a határok által védett saját ország koncepciója nem létezett. Ugandában több, mint negyven különböző nép él, saját kultúrával, nyelvvel, szokásokkal, történelemmel, vallással. A nagyjából ötvenmilliós Uganda történelme során 11 érmet nyert az olimpián, közülük négy volt az aranyérem. A kétszázharmincmillió lelket számláló Nigériában egymillió négyzetkilométeren nagyjából 250 különböző nép él, akik 500 különböző nyelvet beszélnek. Nigéria az olimpiák történelme során 27 érmet szerzett, ebből három volt arany.