Ha igaz, amit a Wikipédia állít, mármint hogy a Nagy-Britanniában élő Berend Nóra történész, a Cambridge-i Egyetem tanára komoly szakmai tekintélyre tett szert a középkorkutatásban, akkor kijelenthetjük, hogy ebből a tekintélyből nem sok marad a balliberális nézetektől mentes hazai középkorkutatók körében.
Láthattuk, hogy a pártállami idők marxista történészeinek történelemtorzító tevékenysége miként szolgálta ki egykor a kommunista hatalom ideológiai igényeit. Azt hittük, ennek már vége, de sajnos a maradandó hatásokat ma is érezzük.
Nem tudjuk, hogy kiadják-e magyarul Berend Nóra művét, a Stephen I, the First Christian King of Hungary – From Medieval Myth to Modern Legend (I. István, Magyarország első keresztény királya – A középkori mítosztól a modern legendáig) című kötetét, amely idén jelent meg az Oxford University Press gondozásában. Amit az eddigi információk alapján tudunk: a témával kapcsolatban Berend Nóra se tud mindent. Ezt korábban ő maga is beismerte, de ennél fontosabb kérdés az, hogy miért érzi szükségét a Szent Istvánnal kapcsolatos történelmi képünk lerombolásának. Mert végső soron erre törekszik, s nem csak ezzel a könyvével.
A kötetből visszaköszönnek régebbi „felfedezései”, nevezetesen, hogy a magyar állam megalapításához István királynak kevesebb köze volt, mint az a köztudatban elterjedt, a Szent Jobb nem az ő testéből származó ereklye, az Intelmeket, a törvényeit nem ő írta, és így tovább. Szent István létezését szerencsére még nem vonja kétségbe, de lehet, hogy ez nála csak idő kérdése.
Nekünk nagyon megfelelnek, más kiváló történészek mellett, Györffy György kutatási eredményei és megállapításai (István király és műve – Gondolat, 1977). Az államalapításnak szerinte is voltak előzményei, s ő is tisztában volt azzal, hogy az akkori állam egy kora feudális királyság volt, de sajátosan magyar és európai. A korszakból kevés írott forrás maradt fenn, viszont ilyenek tanúskodnak a vármegyerendszer kialakításáról, valamint a magyarországi egyházszervezet felépítéséről. Ezek egyértelműen Szent István művének kiemelkedő elemei.
Amikor egy magyar történész a tudását arra használja, hogy a szakterület nagyjai által alaposan kikutatott és elfogadott adatokat és tényeket, illetve megalapozott következtetéseket megkérdőjelezzen, akkor a pályatársakban felvetődik a kérdés: vajon miért teszi?
Talán eddig ismeretlen információkra bukkant? Netán csak a szellemi kártételben érdekelt, miként egykor a marxista történészek?
