Napok óta azon merengek, hova a bánatba tűntek ezek az úgynevezett gyermekvédők? Igen, akik néhány hónapja még azzal hergeltek országot-világot, hogy „odakint most szörnyek járnak”. Tüntetést is szerveztek, ahol rakás pénzt összetarháltak, s úgy tettek, mintha szívügyük lenne a kisdedek gyámolítása. Most meg, hogy tényleg aggódni kellene, nincsenek sehol. Hová szívódott föl a sok, formatervezetten bazsalygó, Pressman pajtással csőröző trashceleb, amikor meló lenne? Februárban még kánonban rettegték tele a honi nyilvánosságot a gyermekeinkre leselkedő veszélyekről meg a „pedofideszről”, amiért egy, már szabadlábra került, bűnsegédletért elítélt férfi (aki amúgy lebuktatott egy valódi pedofilt) elnöki kegyelmet kapott. Három vezető kormánypárti politikus távozott a közéletből a kegyelmi ügy miatt, ám ezek úgy pedofideszeztek tovább, mintha magnóról mennének.
Most viszont méla, lapos kuss van. Hiszen
a „gyermekvédő” tüntetésük egyik reklámarca, az egyik fő aggódó, Lakatos Márk komoly bajba került. Nyomoz a rendőrség. Eddig két beszámoló (az áldozaté és egy nevelőé) szól amellett, hogy a homoszexualitásával kérkedő, balliberális sztájliszt – egy gyermekcipő áráért cserébe – megrontott egy 15 éves árvaházi kisfiút. Ábrahám Róbert leleplező videója után Lakatos Márk hat napig lapult, summantott, majd kiadott egy vérszegény közleményt, amelyben mindent visszautasított. Aztán újra eltűnt.
Ha tiszta a lelkiismerete, akkor miért nem járja körbe a haveri médiát, hangoztatja ártatlanságát s indít milliárdos kártérítési pereket mindenki ellen?
Hacsak azért nem, mert a nyilatkozatok megalapozottak, és emberünk érzi, slamasztikában van. Ráomlik az egész, sz…rból épült vár, amit a balliberális média emelt köré. Majd kiderül. Nem kizárt, hogy Márk is ugyanolyan ártatlan, mint a tengeren túl Epstein vagy P. Diddy.
Emlékeznek még? Februárban ugyanazok voltak a leghangosabb gyermekvédők, akik előzőleg a gyermekvédelmi törvényünket gáncsolták idehaza és Brüsszelben. Ugyanők mondták azt, hogy a jogszabály úgymond „összemossa a homoszexualitást a pedofíliával”. Dehogy mosta. Ők viszont találva érezhették magukat, azért hangoskodtak. Egyre nyilvánvalóbb, miért.
A gyermekvédelmi tüntetés másik szónoka, Osváth (VV) Zsolti ügyében is nyomozás dúl. Ott is ismeretlen tettes ellen. Ő egy hangfelvételen maga ismerte be, hogy fotót kért egy kiskorú fiú nemi szervéről. Ami fölveti a gyermekpornográfia gyanúját. Zsolti (akinek elhíresült kanapéján az összes balliberális tótumfaktum megfordult már: Lakatos Márktól a Szemkilövetőn át Karigeriig) azzal védekezett: nem tudta, hogy a fiú még kiskorú.
Hogy a bűncselekmény megvalósulása szempontjából ez számít-e, majd a nyomozó hatóság eldönti.
Oda akarok kilyukadni, hogy folyton a rabló kiált pandúrért. A magyarországi baloldal tökélyre fejlesztette ezt a módszert: vádold meg az ellenfeledet azzal, amit magad tettél, teszel vagy készülsz elkövetni. Gyermekmegrontó gyermekvédő. A pedofíliát magának kikérő pedofil. Szörnyek miatt aggódó szörnyek.
A pszichológia kivetítésnek (projekciónak) nevezi azt a lelki torzulást, amikor valaki olyan tulajdonságokkal ruház föl másokat, amelyek valójában őrá jellemzők igazán. Másokra mutogat, holott magára kellene.
Természetesen a jobboldalnak is van oka sepregetni a saját háza táján: elég csak Bese Gergő esetére utalni. Ugyanakkor a honi baloldal teherautószámra szállítja a példákat a kétszínűségre, a saját bűneit ellenfelére vetítő pimaszságra. Nincs rá helyem, hogy valamennyit fölsoroljam, csupán néhányat mutatóba.
Régi balos vád: a lakájkodás. Ki viselkedik idegen hatalmak pincsikutyájaként? A Fidesz vagy a baloldal? Ténykérdés: az olajat és a földgázt az oroszoktól kapjuk. Olcsón. Az a pincsiség, hogy nem akarunk négyszeres áron amerikai palagázt venni, amelyhez infrastruktúra sincs és elégséges mennyiség sem? Az a lakájkodás, hogy egy orosz atomerőművet oroszokkal bővíttetünk? 2010 előtt a balliberális kormány megengedte a franciáknak, hogy belepiszkáljanak Paksba: komoly üzemzavar lett a vége. Az atomenergia nem játék.
Inkább az a pincsikutya, akinek a pártjait, sajtóját, holdudvarát Washingtonból és Brüsszelből futtatják. Akik egy az egyben ugyanazt szajkózzák migrációról, genderőrületről vagy éppen háborúról, mint a globalogazdik. Az a lakáj, az az idegen ügynök, aki megszavazza a Magyarországnak jog szerint járó pénzek elvételét, aki támogatja a hazája elleni boszorkányüldözést. Akinek tüntetésén CIA-s fedőszervezetek által pénzelt alakok szónokolnak. Vagy akiről Manfred Weber azt mondja: ő a jövő.
A demokrácia fölszámolása is régi vádpontja a baloldalnak. Mondják ezt azok, akik állva éljenezték a 2006. őszi rendőrterrort. Akik „Mártíriusznak” csúfolták a véresre vert fideszes politikust. Akik – brüsszeli haverjaikhoz hasonlóan – magasról tesznek az emberek (a demosz) véleményére a legfontosabb ügyekben. Hiába mondja azt az elsöprő többség, hogy nem akar illegális migránsokat, nem akar háborút és fegyverszállítást, s takarítsák el a szivárványos agitátorokat az óvodák, iskolák környékéről – a baloldalról lepereg a véleményük. Úgy vannak vele, mint Baerbock német zöld külügyminiszter: „Mindegy, hogy mit gondolnak a német választóim.”
Szakállas baloldali vád, hogy Orbánék kifosztották az országot. Tényleg? Ki vásárolta vissza a balliberálisok által bagóért, garantált éves hozammal eltékozolt közműcégeket? Ki szerezte vissza a Molt? Ki vette vissza a stratégiai állami cégeket, amelyeket épeszű, gondos kormányzat sosem adott volna el? Ki vásárolta vissza a repteret? Ki sokszorozta meg az állam aranytartalékát? Ki szerezte vissza a Seuso-kincset, Munkácsy Krisztus-trilógiáját?
Melyik kormány idején csökken folyamatosan a GDP-arányos államadósság? És ki lökött minket az IMF karmai közé? Ismét csak a kivetítés: azzal vádolják a másikat, amit ők követtek el.
Gyermekszegénység? Az Eurostat szerint a 16 évesnél fiatalabb, szegénység kockázatával élő gyermekek száma a 2010-es több mint hatszázezerről 2021-re kevesebb mint a felére, 272 ezerre csökkent. A legnagyobb javulást mi értük el, immár az uniós élmezőnyben vagyunk, és a baloldalnak még mindig van képe ezzel jönni. Miközben az ő kormányzásuk alatt csak Románia és Bulgária állt mögöttünk. Vicc.
Független sajtó? Miközben a teljes balliberális média brüsszeli és washingtoni infúzión lóg? CIA-s fedőszervezetekkel, Soros-polippal a hátuk mögött vajon mennyire szuverének? Költői kérdés. Amelyiket meg nem külföldről fizetik, az a legendásan független hazai vörösbárók csecsén lóg.
S ha már független sajtó: az Élet és Irodalom e heti számában az egykori SZDSZ-küblihordozó, Kornis Mihály dicshimnuszt írt álomállamférfijának:
őszintén, a legsúlyosabb kockázatot is vállalva hónapok óta igazat beszél. Magyar Péter máig sem fáradt el az igazmondásban.
Ily lelkes nyelvcsapásokat legutóbb Rákosi Mátyás hatvanadik születésnapján láthatott az ország – az akkori „független” sajtóban.
Na és a korrupció, az örök vesszőparipa. Az a baloldal mantrázza, amely 2010 előtt az M5-ös és M6-os autópálya PPP-s svindlijével többet lopott, mint az összes többi kormány együttvéve.
„Négy szerződéssel annyit dobott ki az állam, mint a nyugdíjpénztári vagyon. […] A beruházás megkoronázása volt a négy dombba fúrt alagút, amelyeknek azóta is csodájára jár az ország. […] Számításaink szerint, ha az M5-ös és M6-os projekteket hitelből valósítja meg a kormány annak idején, akkor 2853 milliárd forintot, a mai magyar GDP hét százalékát takarította volna meg
– írta a kormánypártisággal aligha vádolható G7 gazdasági lap. Ennyit hát a korrupcióról.
Vádold a másikat azzal, amit magad követsz vagy követtél el. Bősz gyermekvédők, a jogállamiság fölkent bajnokai, a tolerancia éber őrei, a demokrácia apostolai, a korrupcióellenes küzdelem élharcosai. Isten óvja Magyarországot tőlük!
