Oda akarok kilyukadni, hogy folyton a rabló kiált pandúrért. A magyarországi baloldal tökélyre fejlesztette ezt a módszert: vádold meg az ellenfeledet azzal, amit magad tettél, teszel vagy készülsz elkövetni. Gyermekmegrontó gyermekvédő. A pedofíliát magának kikérő pedofil. Szörnyek miatt aggódó szörnyek.
A pszichológia kivetítésnek (projekciónak) nevezi azt a lelki torzulást, amikor valaki olyan tulajdonságokkal ruház föl másokat, amelyek valójában őrá jellemzők igazán. Másokra mutogat, holott magára kellene.
Természetesen a jobboldalnak is van oka sepregetni a saját háza táján: elég csak Bese Gergő esetére utalni. Ugyanakkor a honi baloldal teherautószámra szállítja a példákat a kétszínűségre, a saját bűneit ellenfelére vetítő pimaszságra. Nincs rá helyem, hogy valamennyit fölsoroljam, csupán néhányat mutatóba.
Régi balos vád: a lakájkodás. Ki viselkedik idegen hatalmak pincsikutyájaként? A Fidesz vagy a baloldal? Ténykérdés: az olajat és a földgázt az oroszoktól kapjuk. Olcsón. Az a pincsiség, hogy nem akarunk négyszeres áron amerikai palagázt venni, amelyhez infrastruktúra sincs és elégséges mennyiség sem? Az a lakájkodás, hogy egy orosz atomerőművet oroszokkal bővíttetünk? 2010 előtt a balliberális kormány megengedte a franciáknak, hogy belepiszkáljanak Paksba: komoly üzemzavar lett a vége. Az atomenergia nem játék.
Inkább az a pincsikutya, akinek a pártjait, sajtóját, holdudvarát Washingtonból és Brüsszelből futtatják. Akik egy az egyben ugyanazt szajkózzák migrációról, genderőrületről vagy éppen háborúról, mint a globalogazdik. Az a lakáj, az az idegen ügynök, aki megszavazza a Magyarországnak jog szerint járó pénzek elvételét, aki támogatja a hazája elleni boszorkányüldözést. Akinek tüntetésén CIA-s fedőszervezetek által pénzelt alakok szónokolnak. Vagy akiről Manfred Weber azt mondja: ő a jövő.
A demokrácia fölszámolása is régi vádpontja a baloldalnak. Mondják ezt azok, akik állva éljenezték a 2006. őszi rendőrterrort. Akik „Mártíriusznak” csúfolták a véresre vert fideszes politikust. Akik – brüsszeli haverjaikhoz hasonlóan – magasról tesznek az emberek (a demosz) véleményére a legfontosabb ügyekben. Hiába mondja azt az elsöprő többség, hogy nem akar illegális migránsokat, nem akar háborút és fegyverszállítást, s takarítsák el a szivárványos agitátorokat az óvodák, iskolák környékéről – a baloldalról lepereg a véleményük. Úgy vannak vele, mint Baerbock német zöld külügyminiszter: „Mindegy, hogy mit gondolnak a német választóim.”
Szakállas baloldali vád, hogy Orbánék kifosztották az országot. Tényleg? Ki vásárolta vissza a balliberálisok által bagóért, garantált éves hozammal eltékozolt közműcégeket? Ki szerezte vissza a Molt? Ki vette vissza a stratégiai állami cégeket, amelyeket épeszű, gondos kormányzat sosem adott volna el? Ki vásárolta vissza a repteret? Ki sokszorozta meg az állam aranytartalékát? Ki szerezte vissza a Seuso-kincset, Munkácsy Krisztus-trilógiáját?
Melyik kormány idején csökken folyamatosan a GDP-arányos államadósság? És ki lökött minket az IMF karmai közé? Ismét csak a kivetítés: azzal vádolják a másikat, amit ők követtek el.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!