Miközben Kína fűti a globális növekedési kilátásokat, a nemzetközi gazdaságot kísértő valós kockázat a protekcionizmus, a szankciók és a geopolitika, amit pedig egyre inkább a nyugati dezinformáció fed el. E törekvés várhatóan jelentősen felgyorsul az amerikai elnökválasztás után. Ennek első jele a dezinformációs háborúskodás, amely megágyaz a gazdasági instabilitásnak és a geopolitikai zűrzavarnak.
Tavaly nemzetközi szakértők a kínai gazdaságot először globális inflációs fenyegetésnek, később pedig globális deflációs fenyegetésnek nevezték. Amikor pedig a felvázolt görbéik hibásnak bizonyultak, kijelentették: Kína összeomlott (furcsa módon akkor, amikor éppen magára talált). Egy hónappal ezelőtt a Bloomberg nemzetközi hírügynökség azt prognosztizálta: „A Kínára tavaly óta leselkedő defláció most annak jeleit mutatja, hogy spirális utat jár be.” Egy hétre rá pedig Philip Glamann, az ügynökség Kínáért felelős szerkesztője arra figyelmeztetett, mostanra felerősödtek a zuhanó árakkal és az azzal kapcsolatos aggodalmak, amelyeket ezek a világ második legnagyobb gazdasága számára jelentenek. Írását egy szürke sanghaji látképpel illusztrálták, amelyen csak két ember volt látható; ez kissé a Newsweek amerikai hírmagazin több mint egy évvel ezelőtti álriportjára emlékeztetett, amely azt állította, hogy Sanghaj – képletesen szólva – összeomlott.
Az ilyen beszámolók mindenesetre eltorzítják a gazdasági valóságot azáltal, hogy a felismerhetetlenségig felnagyítják a kínai gazdaság kockázatait. Ironikus, hogy a kínai részvénypiac a minap éppen az elmúlt tizenhat év legjobb hetét zárta, miután a központi bank az ingatlan- és pénzpiacok fellendítését szolgáló élénkítő intézkedések részeként csökkentette a pénzintézetek kötelező tartalékát.
A kínai gazdasági kihívások valósak, de kezelhetők. Valós és kézzelfogható fenyegetést a globális gazdaságra az Egyesült Államokban a dezinformációra elpocsékolt dollármilliárdok, valamint a katonai intervenciós törekvésekre rosszul felhasznált százmilliárdok jelentenek.
A nyár elején a Reuters arról számolt be, hogy az amerikai hadsereg a Covid–19 járvány csúcsán titkos kampányt indított a kínai Sinovac oltóanyag lejáratására a Fülöp-szigeteken, más délkelet-ázsiai országokban, valamint Közép-Ázsiában és a Közel-Keleten. Ugyanakkor a Pentagon pszichológiai műveletei csak részei egy hatalmas befolyásolási gépezetnek. Szeptember elején az amerikai képviselőház kétpárti támogatással 1,6 milliárd dollárt hagyott jóvá a következő öt évre a külügyminisztérium és a USAID, az Egyesült Államok nemzetközi fejlesztési ügynöksége számára, hogy Kína-ellenes propagandát terjesszenek. Ez az óriási összeg mintegy a kétszerese annak, amennyibe a CNN hírcsatorna éves működése kerül, és ezt mind arra az egyetlen célra fogják költeni, hogy hazudjanak Kínáról.
A végső cél, úgy tűnik, a kínai gazdaság destabilizálása.
A „kínai összeomlás” elméletének legkövetkezetesebb orákuluma Gordon Chang, Washington és a Fox News hírcsatorna kedvence, aki elég különös módon 2001 óta ismételgeti tézisét. Egy nemrégi interjúban (micsoda meglepetés!) kijelentette, „Kína szétesőben van”. Chang a dezinformációs kampányai miatt hírhedt Gatestone Intézet munkatársa. A Gatestone Intézetben Chang azt szorgalmazta, hogy Tajvan hajtson végre rakétatámadást a Három-szurdok-gát ellen, elárasztva az alatta élő kínai lakosságot, és jelezve ezzel, kész kioltani kínai életek százmillióit.
Nem véletlen, hogy eszkalációnak vagyunk most tanúi. Kína központi szerepet játszik a békében és a fejlődésben, nem pedig a súrlódásra és a háborúra törekvő globális Dél felemelkedésében. Ha Kínát destabilizálják, a globális Dél felemelkedése súlyos csapást szenved majd el. A gyarmati uralom évszázadai, valamint a hidegháború fél évszázada után a gazdasági szakadék – köszönhetően az alapvetően egyenlőtlen árucserének – csak nőtt a Nyugat és a globális Dél országai között. Ezt az egyenletet az elmúlt két évtizedben Kína felemelkedése változtatta meg.
1949-ben Kína mindössze négy százalékban részesedett a világgazdaságból. A reformokat és a nyitás politikáját követően ez az arány mára csaknem megötszöröződött (19 százalékra nőtt). Ennek világtörténelmi jelentősége van. Az 1990-es évekig a fejlődő világ főleg a Nyugattól függött. 2007-re már a nagy feltörekvő gazdaságok – élükön Kínával – lettek a globális növekedés motorjai, miközben a Nyugat stagnálni kezdett. E folyamatban döntő jelentőségű Kína növekedési hatása, amelyet az alacsony és közepes jövedelmű gazdaságokra gyakorolt. Ezek a trendek drasztikusan felgyorsították a kínai külföldi befektetéseket az Egy övezet, egy út kezdeményezés 2013-as megindítása és az olyan, kiegészítő fejlesztési intézmények felemelkedése óta, mint az Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bank és az Új Fejlesztési Bank, számos feltörekvő és fejlődő gazdaságban fellendítve ezáltal a modernizációt. Ily módon Kína vonata húzza magával a világ számos közepes és kis méretű gazdaságát.
Ám ezt a nagy projektet ma fenyegetés éri. A mostani év nagyobbik részében a kereskedelem állt a kínai gazdasági növekedés hátterében, felhajtva a Caixin feldolgozóipari beszerzésimenedzser-indexet. Nem meglepő módon Washington és Brüsszel célkeresztbe vette a két leggyorsabb növekedést mutató exportkategóriát, az elektronikai termékekét és az elektromos járművekét. Ennek nettó hatása mégis érdekesen alakult. A BYD kínai autógyártó legolcsóbb modellje Amerikában még százszázalékos vám mellett is a legolcsóbb lenne a piacon. Az év második negyedében a nyugati kormányok 198 tételes kínai feketelistát állítottak össze. Ez rekord. A jövőt tekintve – ahogy a Rhodium Group kutatócég figyelmeztet – a szankciók valószínűleg továbbra is kiemelkedő kockázatot jelentenek a globális befektetőknek, amint a kínai vállalatok átvizsgálása új területekre terjed ki.
Az amerikai politika az import csökkentését és a hazai termelés támogatását célozza a Vásárolj amerikai terméket! kitételeinek jegyében. Mint azonban arra egy új kutatás mutat rá, hogy ez megdrágította az amerikai termékek vásárlását.
Az egyszerű amerikaiak fizetik meg kormányuk vám- és szankciós háborúinak az árát. Hamarosan az európaiak is így lehetnek ezzel. Nem véletlen, hogy a Kínával szembeni kereskedelmi háború kéz a kézben jár a magas nyugati inflációval.
Kína a Trump-kormány kereskedelmi háborúja előtt átvette az Egyesült Államok helyét a világgazdaság motorjaként. Az elmúlt évtizedben 31 százalékkal járult hozzá a globális növekedéshez, több mint a háromszorosával annak, mint amekkora Amerika részesedése ebből. Az elkövetkező öt évben Kína hozzájárulása nagyobb lehet, mint a G7-országcsoport minden tagjáé összesen.
A belátható időben a globális fellendülést nem Kína fenyegeti leginkább, hanem a nyugati protekcionizmus, a szankciók és a geopolitika mérgező elegye.
Ez nem a nemzetközi jogra vagy a nemzetközi konszenzusra, hanem a nyers erőre épül. S ami rosszabb, a globális Dél felemelkedésének aláásásával fenyeget.
A szerző geopolitikai elemző, Ázsia-szakértő
