Nem véletlen, hogy eszkalációnak vagyunk most tanúi. Kína központi szerepet játszik a békében és a fejlődésben, nem pedig a súrlódásra és a háborúra törekvő globális Dél felemelkedésében. Ha Kínát destabilizálják, a globális Dél felemelkedése súlyos csapást szenved majd el. A gyarmati uralom évszázadai, valamint a hidegháború fél évszázada után a gazdasági szakadék – köszönhe­tően az alapvetően egyenlőtlen árucserének – csak nőtt a Nyugat és a globális Dél országai között. Ezt az egyenletet az elmúlt két évtizedben Kína felemelkedése változtatta meg.

1949-ben Kína mindössze négy százalékban részesedett a világgazdaságból. A reformokat és a nyitás politikáját követően ez az arány mára csaknem megötszöröződött (19 százalékra nőtt). Ennek világtörténelmi jelentősége van. Az 1990-es évekig a fejlődő világ főleg a Nyugattól függött. 2007-re már a nagy feltörekvő gazdaságok – élükön Kínával – lettek a globális növekedés motorjai, miközben a Nyugat stagnálni kezdett. E folyamatban döntő jelentőségű Kína növekedési hatása, amelyet az alacsony és közepes jövedelmű gazdaságokra gyakorolt. Ezek a trendek drasztikusan felgyorsították a kínai külföldi befektetéseket az Egy övezet, egy út kezdeményezés 2013-as megindítása és az olyan, kiegészítő fejlesztési intézmények felemelkedése óta, mint az Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bank és az Új Fejlesztési Bank, számos feltörekvő és fejlődő gazdaságban fellendítve ezáltal a modernizációt. Ily módon Kína vonata húzza magával a világ számos közepes és kis méretű gazdaságát.

Ám ezt a nagy projektet ma fenyegetés éri. A mostani év nagyobbik részében a kereskedelem állt a kínai gazdasági növekedés hátterében, felhajtva a Caixin feldolgozóipari beszerzésimenedzser-indexet. Nem meglepő módon Washington és Brüsszel célkeresztbe vette a két leggyorsabb növekedést mutató exportkategóriát, az elektronikai termékekét és az elektromos járművekét. Ennek nettó hatása mégis érdekesen alakult. A BYD kínai autógyártó legolcsóbb modellje Amerikában még százszázalékos vám mellett is a legolcsóbb lenne a piacon. Az év második negyedében a nyugati kormányok 198 tételes kínai feketelistát állítottak össze. Ez rekord. A jövőt tekintve – ahogy a Rhodium Group kutatócég figyelmeztet – a szankciók valószínűleg továbbra is kiemelkedő kockázatot jelentenek a globális befektetőknek, amint a kínai vállalatok átvizsgálása új területekre terjed ki.

Az amerikai politika az import csökkentését és a hazai termelés támogatását célozza a Vásárolj amerikai terméket! kitételeinek jegyében. Mint azonban arra egy új kutatás mutat rá, hogy ez megdrágította az amerikai termékek vásárlását. 

Kína a Trump-kormány kereskedelmi háborúja előtt átvette az Egyesült Államok helyét a világgazdaság motorjaként. Az elmúlt évtizedben 31 százalékkal járult hozzá a globális növekedéshez, több mint a háromszorosával annak, mint amekkora Amerika részesedése ebből. Az elkövetkező öt évben Kína hozzájárulása nagyobb lehet, mint a G7-országcsoport minden tagjáé összesen. 

Ez nem a nemzetközi jogra vagy a nemzetközi konszenzusra, hanem a nyers erőre épül. S ami rosszabb, a globális Dél felemelkedésének aláásásával fenyeget.

A szerző geopolitikai elemző, Ázsia-szakértő