Nem volt könnyű advent idején, az ünnepi rendezvényünket követően szembesülni az újabb keresztény- és magyarellenes gaztettel, amely ráadásul abban a városban történt, amelyhez tizenhárom szabadságharcos vértanúnk emléke kötődik. Hírek szerint Jakab István, a helyi lelkipásztor feljelentést tett a rendőrségen, s ennek nyomán bűnvádi eljárás indult rongálás gyanújával, de sajnos nem lepődnénk meg, ha a tettesek ismeretlenek maradnának.
Tudjuk,
keresztényellenes garázdaságok itthon is nemegyszer borzolták a kedélyeket, és a vandál cselekményeket a tettesek gyakran a keresztény ünnepekhez időzítve követték el. Akik a közelmúltban aNagykovácsiban, egy hegytetőn álló fakeresztet hamvasztottak el, akik Makón és Siófokon művészi kidolgozású betlehemeket rongáltak, illetve gyújtottak fel, akik Dunavecsén, szoborszentelés előtt lefejeztek egy Mária-szobrot,
azok nem fogják kezükbe venni a Hűség című antológiát, nem érinti meg őket a szeretet és a Jónak lenni jó! szellemisége sem.
És ha már szóba hoztuk az aradi vandalizmust, akkor említsünk meg egy Temesváron papírra vetett gondolatot a szeretet erejéről. Nehéz időkben, 1989 szeptemberében írta Tőkés László, a rettenthetetlen református lelkész az alábbi sorokat:
A szeretet visszatart a meghátrálástól. »A szeretetben nincsen félelem.« Félelmeinkben is ezzel a szeretettel vagyunk felelősek egymásért, a reánk bízottakért, »a nyáj maradékáért«. A kereszt fenyegetettségében, amikor még a leghívebb tanítványok is hajlanak a megfutásra. Közös sorsunk mostohaságában is, mely ellen tiltakozik a »józan ész« és az »egészséges ösztön«. Próbák idején, zaklatások között, fenyegetettségben és veszedelemben. Még ha »mindenütt nyomorgattatunk is, de meg nem szoríttatunk; ha kétségeskedünk is, de nem esünk kétségbe« (2 Kor. 4, 8.). Mert győzzük szeretettel. Így válik láthatóvá Jézus élete, a mi halandó testünkben (2. Kor. 4, 11.) Ámen.
Tőkés püspök gondolatai különösen időszerűek ma, amikor az Európai Unió alapszerződése még utalás szintjén sem említi kontinensünk történelmének keresztény hagyományait. Igen, lélekben erősnek kell maradnunk, mert zaklatások között, fenyegetettségben és veszedelemben élünk.
A szerző író, újságíró
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!