Igazán meghitt, baráti hangulatú összejövetel kerekedett abból az adventi fogadással egybekötött vacsorából, amelyet néhány nappal ezelőtt a Munkácsy Mihály utcai Baptista Házban rendezett a Protestáns Újságírók Szövetsége (Prúsz). Az esemény kiemelkedett az évenként megtartott ünnepi vacsorák közül, ugyanis arra a szövetség megalakulásának 20. évfordulója alkalmából került sor.
Az ünnepségen bemutatták a negyven szerző írásait − publicisztikát, interjút, riportot, tárcát stb. − tartalmazó, Hűség című antológiát, amelyet Faggyas Sándor és T. Pintér Károly szerkesztett. Volf-Nagy Tünde elnök, aki nemrég váltotta ezen a poszton Nagy Katalint, a kötethez írt bevezetőjében többek között így fogalmazott:
A hűség döntés. Elköteleződés egy másik ember, egy hivatás iránt. Hűség az adott szóhoz, egy baráthoz, a hazához, Istenhez. Még akkor is, ha számtalan ígéretes kísértés nyitja tágra a szemünket.
A szövetség protestáns újságíróit erős közösséggé kovácsolja a hűség a keresztény hithez, a szakmai tisztesség, a haza iránti elköteleződés. A kötetben ismert egyházi személyek és újságírók adták közre gondolataikat a szabadságról, a krisztusi szeretetről, a múlt és a jelen lélekemelő példáiról.
A Prúsz a könyv jelképes árának megfelelő adományokkal kapcsolódik a közmédia Jónak lenni jó! karitatív kampányához, ezzel segítve a Baptista Szeretetszolgálat munkáját, azon belül a Tábitha Gyermekhospice Ház működését, illetve egy új hospice-ház építését.
A fogadáson Siklósi Beatrix, a Jónak lenni jó! projektvezetője köszöntötte a megjelenteket, majd beszámolt a szeretetmozgalom munkájáról, eredményeiről, s arról, hogy az újabb adatok szerint az adományok összértéke meghaladta a száztízmillió forintot.
Ebben a békés, szeretetteljes légkörben még nem értesültünk arról, hogy a rendezvényünket megelőző napon
ismeretlen tettesek összetörték és meggyalázták az aradi evangélikus egyházközség templomának bejáratánál lévő emléktáblát. Nem tudni, hogy a román, magyar és angol nyelvű felirattal, fölötte pedig Luther-rózsával (közepén a kereszttel) ellátott márványtábla mely része késztette vandalizmusra az elkövetőket, de sejthető, hogy a magyar szöveg, illetve az evangélikus szimbólum dühítette őket.
A gonosz szándékot egyértelművé tették azzal, hogy a tábla le nem hullott, falon maradt darabjára egy vásári árusoknál kapható, szilikonból készült játékkígyót aggattak.
Nem volt könnyű advent idején, az ünnepi rendezvényünket követően szembesülni az újabb keresztény- és magyarellenes gaztettel, amely ráadásul abban a városban történt, amelyhez tizenhárom szabadságharcos vértanúnk emléke kötődik. Hírek szerint Jakab István, a helyi lelkipásztor feljelentést tett a rendőrségen, s ennek nyomán bűnvádi eljárás indult rongálás gyanújával, de sajnos nem lepődnénk meg, ha a tettesek ismeretlenek maradnának.
Tudjuk,
keresztényellenes garázdaságok itthon is nemegyszer borzolták a kedélyeket, és a vandál cselekményeket a tettesek gyakran a keresztény ünnepekhez időzítve követték el. Akik a közelmúltban aNagykovácsiban, egy hegytetőn álló fakeresztet hamvasztottak el, akik Makón és Siófokon művészi kidolgozású betlehemeket rongáltak, illetve gyújtottak fel, akik Dunavecsén, szoborszentelés előtt lefejeztek egy Mária-szobrot,
azok nem fogják kezükbe venni a Hűség című antológiát, nem érinti meg őket a szeretet és a Jónak lenni jó! szellemisége sem.
És ha már szóba hoztuk az aradi vandalizmust, akkor említsünk meg egy Temesváron papírra vetett gondolatot a szeretet erejéről. Nehéz időkben, 1989 szeptemberében írta Tőkés László, a rettenthetetlen református lelkész az alábbi sorokat:
A szeretet visszatart a meghátrálástól. »A szeretetben nincsen félelem.« Félelmeinkben is ezzel a szeretettel vagyunk felelősek egymásért, a reánk bízottakért, »a nyáj maradékáért«. A kereszt fenyegetettségében, amikor még a leghívebb tanítványok is hajlanak a megfutásra. Közös sorsunk mostohaságában is, mely ellen tiltakozik a »józan ész« és az »egészséges ösztön«. Próbák idején, zaklatások között, fenyegetettségben és veszedelemben. Még ha »mindenütt nyomorgattatunk is, de meg nem szoríttatunk; ha kétségeskedünk is, de nem esünk kétségbe« (2 Kor. 4, 8.). Mert győzzük szeretettel. Így válik láthatóvá Jézus élete, a mi halandó testünkben (2. Kor. 4, 11.) Ámen.
Tőkés püspök gondolatai különösen időszerűek ma, amikor az Európai Unió alapszerződése még utalás szintjén sem említi kontinensünk történelmének keresztény hagyományait. Igen, lélekben erősnek kell maradnunk, mert zaklatások között, fenyegetettségben és veszedelemben élünk.
A szerző író, újságíró
