Az ünnepek alatt többször kénytelen voltam megnézni a televízióban egy reklámot. Először csak azt éreztem, hogy valami furcsát látok, de nem jöttem rá, mi az. Aztán leesett a tantusz. Az ismert német labdarúgó-sztáredző úgy hirdette egy műszaki áruházlánc termékeit, hogy nemcsak szinkronizálták a szöveget, hanem tökéletes szájmozgással, mimikával, „magyarul” szólt hozzám Jürgen Klopp. Ami nyilvánvalóan nem igaz, de a látvány tökéletesen alkalmas volt arra, hogy megtévesszen. Nagy valószínűséggel a mesterséges intelligencia vert át. Azon kezdtem el gondolkodni, hogy hová is vezet a digitális világ egyre gyorsuló fejlődése. Már ha ezt nevezhetjük annak.
Ugyanis ezzel a módszerrel mindannyian és ráadásul egyre kifinomultabban válunk manipulálhatóvá. Most csak egy ártatlan reklám akart megtéveszteni, de ennyi erővel a befolyásolás, lejáratás, álhírgyártás, dezinformálás szinte beláthatatlan veszélyeket hordozó új eszközévé is válhat a mesterséges intelligencia. Hiszen bárkiről legyárthatnak olyan lejárató anyagokat, amelyek a valósággal még csak köszönőviszonyban sincsenek. A lehetőségek korlátlanok, és mindennek a veszélyei pedig beláthatatlanok. Lassan eljutunk oda, hogy a hidegháború dezinformációs titkosszolgálati műveletei könnyed lányregénynek fognak tűnni. Hiszen az analóg világban hosszú hónapok, sokszor évek munkája kellett egy-egy akció megtervezéséhez, végrehajtásához. Aminek aztán az eredménye finoman szólva is bizonytalan volt.
Ehhez képest napjainkban már kellő informatikai tudással, pénzzel és egy jó alapötlettel hetek vagy akár napok alatt össze lehet rakni egy célzott lejáratókampányt.
Ne higgyék kérem, hogy a távoli jövőről fantáziálok! A technika nyújtotta új lehetőségekkel már szemünk előtt próbálkoznak, tesztelnek bennünket. Itt volt néhány hete a romániai elnökválasztás, amelyről még nem tudjuk, hogy a szálai hová vezetnek. De az esetet nem intézhetjük el egy vállrándítással vagy egy cinikus romániázással. Ami tény: az elnökválasztás első fordulóját egy olyan jelölt nyerte meg, akinek alig volt programja, nem tartott személyes kapcsolatot, nem lépett fel kampányrendezvényeken, előtte szinte alig ismerték az országban. Mégis győzött egy jól felépített, mondhatni profi módon kitervelt művelettel, amelyet csak a közösségi médiában folytatott. A végeredmény szempontjából most mindegy, hogy melyik platformot használták, hiszen a megcélzott közönség elérése számít egyedül. A siker mindenkit megdöbbentett. A román titkosszolgálatok jelentése szerint egy több tízezer álprofilból álló hálózatot használtak, amit már nyolc évvel ezelőtt létrehoztak.
Értékelésük szerint ez a művelet az orosz hibrid hadviselés jegyeit mutatta, amely tudatosan használt olyan algoritmusokat, amelyek segítségével manipulálni tudták a választókat. A kevés konkrétumot tartalmazó jelentés alapján aztán a román alkotmánybíróság felülírta három nappal azelőtti döntését, és megsemmisítette a választás eredményét. Ezzel minimum alkotmányos válsághelyzet állt elő Romániában, de az ország belső stabilitására gyakorolt hatását ma még nem lehet felmérni. Az tény, hogy valami furcsa dolog játszódott le a szomszédunkban. Amiről még nem tudjuk, hogy kik és milyen szándékkal húzódnak meg mögötte.
Szerbiában is történt a közelmúltban egy figyelmet érdemlő esemény. Néhány hete az újvidéki pályaudvar tetőszerkezete leszakadt, ami tizenöt ember halálát okozta. Ezt követően mintegy varázsütésre országszerte tüntetések kezdődtek. Belgrádban és más városokban fiatalok ezrei vonultak az utcákra a felelősök megbüntetését követelve. A következő napokban már Alekszandr Vucsics szerb elnök menesztését, sőt letartóztatását kezdték el követelni. Magyarul, kihasználva, ráépülve egy tragédiára, a szerb kormány és az elnök megbuktatását célzó mozgalom szerveződött órák alatt a közösségi platformokon keresztül. Ennek a valódi szervezőit, finanszírozóit eddig szintén nem nevezték meg. Ahogy az sem, hogy belülről vagy az országon kívülről mozgatták-e a szálakat.
Harmadikként pedig vegyük ide az állítólagos szíriai kormánygép budapesti leszállásáról szóló történetet. Erről az álhírről egyelőre szintén annyit tudhatunk, hogy a szír elnök elmenekülésével szinte egy időben indították meg ezt a dezinformációs akciót. Gyors és számos valódinak tűnő momentummal megtámogatott volt a hír. Még nem ismerjük ennek a műveletnek sem a célját, sem a megrendelőjét. Csak remélni tudjuk, hogy a magyar titkosszolgálatok nyomozásának eredményeképp válaszokat fogunk kapni. Ugyanis egy ilyen vagy ehhez hasonló álhír következményei komoly nemzetbiztonsági fenyegetést is jelenthetnek hazánknak.
Néhány dolgot érdemes lesz tisztázni.
Először is: hol húzódik a törvények szabta határ egy internetes felületen szervezett kampány és a nemzet biztonságát fenyegető művelet között? Főleg akkor, ha egy ilyen akciót külföldről finanszíroznak, álprofilokkal működtetnek, és megtévesztő vagy hamis tartalmakkal bombázzák a választókat.
El kellene gondolkodni azon, hogy a korosztályos tartalmakra figyelmeztető jelzésekhez hasonlóan a mesterséges intelligencia által generált üzeneteket is jelezni kellene. Ezen túlmenően a dezinformációs álhírek megjelenésére is sokkal gyorsabb válaszokra lesz szükség. Ezzel lehetne elejét venni a megtévesztés okozta pániknak, mesterségesen generált társadalmi feszültségeknek. Ez persze nem jelenti azt, hogy a klasszikus biztonsági kihívások elhárításával már nem kell foglalkozni. Nem, de a jövő már elkezdődött, és észre kell venni a ránk leselkedő új veszélyeket.
A szerző titkosszolgálati szakértő
