És akkor most jöhet a Vadai, jó (rossz?) szokásunk szerint a HVG tálalásában és körítésével, mert úgy igazán „élvezetes”:

„Január 6-án, vízkeresztkor ismét megszentelték a karmelita kolostort, az eseményről Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes számolt be Facebook-oldalán. »Isten segítségével kezdjük az új évet« – írta Semjén Makláry Ákos görögkatolikus pap látogatásáról a miniszterelnök irodájánál, amelyről Vadai Ágnes, a DK képviselője nyújtott be írásbeli »kérdést«.

»Ez a karmelitaszentelés nem lett elbesézve?« – szerette volna megtudni Vadai és felidézte, korábban a NER sztárpapja, Bese Gergő áldotta meg a miniszterelnöki irodát még azelőtt, hogy lebukott volna azzal, melegszexpartikon vett részt. A DK képviselője megjegyezte azt is, Orbán Viktor nem volt ott a hétfői házszentelésen, mert »épp Indiá­ban tuktukozik«.

Semjén Zsolt nem méltatta részletes válaszra Vadai érdeklődését, így – ha már köteles volt valamit írni – mindössze annyit közölt:
»Kedves Ágnes, imádkozom Önért!«”

Tulajdonképpen minden stimmel és minden a helyén van. De azért bontsuk ki a lényeget, vagyis a Vadait.

Ez alatt van a többi.

Például a Bese Gergő.

Bese Gergő, aki katolikus papként megtagadott és leköpött mindent, mindent, ami emberi, mindent, ami hagyomány, ami tisztesség; megtagadta és leköpte esküjét, egyházát, Istenét – eladta lelkét az ördögnek. És – az ilyenekre oly jellemző módon! – mindjárt orgiával kezdte s végezte be, hát mi mással, ugye…

Ez természetesen elsősorban Bese Gergő „atya” problémája, másodsorban az egyház problémája, ellenben nem problémája a sok évszázados hagyománynak, nem problémája a hitnek. Attól, hogy Bese Gergő az, ami, nem rendül meg sem az istenhit, sem a római katolikus anyaszentegyház, sem a vízkereszti házszentelés hagyománya. Sőt.

Igen ám, de ilyenkor lépnek mindig színre a vadaik, akik semmiben sem hisznek, még pontosabban, bármiben is hisznek, így azt is hiszik, hogy összekenhetik besegergővel, és ami még rosszabb, saját magukkal az anyaszentegyházat, a katolicizmust, az istenhitet és a hagyományt.
S leginkább azt hiszik, hogy ez a politika.

Ezért képesek házalni a politikának képzelt szellemi-lelki-erkölcsi pöcegödrükben azzal, hogy „Ez a karmelitaszentelés nem lett elbesézve?”.

Azt például, amiről eddig szó volt. Hogy nem, „kedves” Ágnes, nem lett elbesézve, ugyanis egy szörnyű, és szörnyű és ocsmány bűnbe esett alak miatt nem tagadjuk meg a hagyományainkat és a hitünket. Hiszen akkor nem lenne már semmi sem, nem maradna semmi sem, csak az maradna, ami maga, „kedves” Ágnes. Aztán lehet még azt válaszolni, amit Semjén Zsolt barátom válaszolt, vagyis „Kedves Ágnes, imádkozom Önért!” Ehhez kell a nagy lélek és a nagy lelkierő, az igazi hit, persze Zsoltnak „könnyű”, ő ugyanis kiskamasz kora óta hitvalló katolikus, és a hetvenes években már ugyanabba a templomba járt, mint ma.

S persze lehet még olyat is válaszolni, amely válaszban a vadaik édesanyja és annak legősibb mestersége van összefoglalva, s ne legyünk farizeusok, ez a válasz is teljesen helyénvaló, amennyiben ilyen vadaikkal van dolgunk. Végezetül pedig azt szögezzük le újra: lehet azzal próbálkozni, hogy minden egyes bűnbe esett papja okán ráhúzzuk a bűnt magát az egész egyházra, lehet azzal kísérletezni, hogy végképp eltöröljük az egyházat, a hitet és a hagyományt, én hittel hiszem, hogy nem fog sikerülni. És szögezzük le azt is, ez maga a legocsmányabb becstelenség. Miképpen lehet pedofilozni egy egész politikai közösséget egy pedofilt segítő bűnös kegyelmi ügye miatt, igen, ezt is lehet, lehet politikát csinálni abból, hogy „pedofidesz”, lám, milyen „sikeres” is ez, ráment egy köztársasági elnök és egy igazságügy-miniszter, de talmi és igen rövid távú siker ez.

S amikor erre gondolunk, mostantól ne felejtsük el soha: Angliában évtizedeken át erőszakoltak gyereklányokat pakisztáni muszlim állatok, a teljes politika és államapparátus „asszisztálásával”, mert a teljes politika és államapparátus attól félt, nehogy „etnikai ügy” legyen a borzalomból, nehogy végképp lelepleződjön a multikulturalizmus és a nyitott társadalom borzalmas és bűnös és elmebeteg ideológiája. Mert azoknak a gazembereknek ott ez fontosabb, mint az angol, fehér, keresztény, európai gyereklányok élete és lelke. 

És akkor bontsuk ki a másikat, a Magyar Pétert.

Ez a pitiáner, szemét gazember így szólt Kövér Lacihoz:

„Lelkes MSZMP-tagként, KISZ-vezetőként és hithű kommunista család sarjaként óvatosabban kunbéláznék és károlyimihályoznék”.
No hát akkor, csepegtessünk még több szegfűszegolajat a keszkenőnkre, és lássunk hozzá. Kezdjük a legfontosabbal: Kövér Laci nem volt MSZMP-tag, hiába hazudják ezt újra és újra a régi és mostani magyarpéterek. Vessünk csak egy pillantást a hivatalos önéletrajzra!

„1959. december 29-én született Pápán (Veszprém megye). Apai nagyapja asztalosmester volt, az 1930-as évektől a szociáldemokrata párt, később az MSZMP tagja. Anyai fölmenői a középosztályhoz tartoztak, nagyapja taxizott.

Édesapja, Kövér László (1933–1993) lakatos, édesanyja, Ábrahám Erzsébet (1939) nyugdíjas adminisztrátor. Testvére, Szilárd (1964) jogász. 1987-ben nősült, felesége Bekk Mária néprajz–történelem szakos középiskolai tanár. Három gyermekük született, Vajk (1988), Botond (1989) és Csenge (1994).
Az általános és a középiskolát Pápán végezte, 1978-ban érettségizett a Türr István Gimnáziumban. 1978–1979-ben sorkatonai szolgálatot teljesített. 1986-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerzett oklevelet. Az egyetem elvégzése után, 1986. február–szeptember között az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének ifjúságkutató csoportjában dolgozott tudományos segédmunkatársként, majd fél évig ismét katona volt. 1987–1988-ban az MTA-Soros Alapítvány ösztöndíjasaként a közép-európai társadalmi mozgalmakat kutatta. 1984-tól 1988-ig a Jogász Társadalomtudományi Szakkollégium (1988-tól Bibó István Szakkollégium) – melynek 1983-ban egyik alapító tagja – szeniora, illetve nevelőtanára volt. 1984-ben a Századvég című társadalomelméleti folyóirat egyik alapító szerkesztője.

1985-ben egyik szervezője volt a Szarvason rendezett országos szakkollégiumi találkozónak. Ugyanebben az évben az Országos Tudományos Diákköri Konferencián első díjat kapott a Duna menti népek konföderációs elképzeléseiről írott Halhatatlan utópia című dolgozatáért. A KISZ-től való szervezeti elkülönülés gondolata először a szakkollégisták 1985. évi szarvasi táborában fogalmazódott meg. Elképzeléseiket 1988-ban sikerült megvalósítani: egyike a Fiatal Demokraták Szövetségét létrehozó harminchét fiatalnak, 1988. március 30-án a Bibó István Szakkollégiumban a Fidesz megalakítását eldöntő tanácskozás vitavezetője.”

Hát akkor ennyit az MSZMP-ről meg a „lelkes kommunista családról”. 

És akkoriban, a 70-es, 80-as években bizonyos dolgoknak volt kockázata, bizonyos dolgokhoz kellett némi civil kurázsi, például a templomba járás is ilyen volt, a Századvég szerkesztése is ilyen volt, a Fidesz alapítása is ilyen volt. Magyar Péter akkoriban még a csattogós lepkét tologatta, nincs is ezzel semmi baj, ám jellemét elnézve bátran kijelenthető, ha akkor korunkbeli lett volna, ő lett volna az MSZMP tagja. A nagypapák pedig, ó, a nagypapák… 

Itt ugye, érintettségem okán kissé nehéz megszólalnom, de annyit azért hadd jegyezzek meg, hogy 

 Egy bizonyos Föld S. Péter nevű alak (te, ez mind Péter?) például így írt erről 2020-ban, amikor Tusk Waffen SS-ben szolgáló nagyapjáról írtak a lapok:

„Úgy kezdődött, hogy a PestiSrácok visszaütött. A NER ezen kiváló szellemi verőlegénye szerint Donald Tusk, az Európai Néppárt elnöke jobban tette volna, ha hallgat, mert miközben gyakorlatilag lenácizta Orbán Viktort, a saját nagyapja náci kollaboráns volt. A portál azt is közölte az olvasókkal, hogy Tusk nagypapája a III. Birodalom hadserege, a Wehrmacht tagjaként együttműködött az SS-el is. Ezt a kedves kis epizódot azért kellett előásni a Néppárt elnökének nagypapájáról, mert előzőleg Tusk azt nyilatkozta a Spiegelnek, hogy »Carl Schmitt nagyon büszke lenne Orbán Viktorra«. Németországban ezt a mondatot nem kell megmagyarázni, mivel ott mindenki tudja, hogy kicsoda Carl Schmitt: jogtudós volt, 1934-től a náci párt tagja, a hitleri diktatúra egyik jogi megalapozója, és lelkes támogatója.

Hát akkor csapjunk bele a lecsóba! Apák és fiúk, nagyapák és nagyfiúk. Azt hittük, hogy már túl vagyunk rajta. Hogy ennek semmi értelme, mert 80-as IQ-tól felfelé mindenki számára nyilvánvaló, hogy a fiúk (és lányok) nem felelnek az apák (és anyák) bűneiért. A nagyszülők aljasságáért meg még annyira sem.”

Oké, stimmel. Csak hát nemrégiben egy másik becstelen gazember úgy döntött, hogy ez még sincs így, és én a nagyapám miatt, ugye… Annak a becstelen gazembernek biztosan nincs „80-as IQ-ja”.

De ha már, akkor ez a mostani Péter ne nagyon hencegjen a nagyapjával, ugye…

De ez is mindegy.

A lényeg, hogy ezek mélyen hiszik, ez a politika.

És pontosan ilyen országot is csinálnának. De nem fognak.

S ha már a nagyapák: arról beszélhetnénk, vajon ki volt a Kádár-rendszer nagyobb kegyeltje, Kövér Laci asztalos és taxis nagyapái, esetleg Kövér Laci lakatos édesapja, vagy a te nagyapád, akit egyenesen Kádár jóváhagyásával neveztek ki a Legfelsőbb Bíróság bírájává, és két vidám ávóssal szakértett a tévében? Beszélhetnénk, Magyar, de veled semmiről sem lehet és semmiről sem érdemes beszélni. Úgyhogy inkább kussolj!

(Utóirat: Te, Péter, reggel Frank Zappa Bobby Brown Goes Down című remekét hallgattam. Te, Péter, ez rólad szól!)