Ha már Magyarországot a szinte minden ideológiai oldalt képviselő német politika hazug vádakkal támadja, akkor beszéljünk azokról a kétes jogi állapotokról, amelyek a józan ész és az úgynevezett európai normák alapján
Németországban is erősen megkérdőjelezhetők.
A német jogállamiságról legtalálóbban egy könyveiről ismert német bíró, Thorsten Schleif nyilatkozott a Tichys Einblick magazinnak. Arra a kérdésre, hogy létezik-e az alaptörvényben megkövetelt független igazságszolgáltatás, azt válaszolta:
„Ez Németországban soha nem létezett. Az iskolában megtanultuk, hogy létezik a hatalmi ágak szétválasztása, hogy az igazságszolgáltatás a harmadik hatalmi ág a törvényhozó és a végrehajtó hatalom mellett. Németországban azonban ez a szigorú szétválasztás nem létezik. Ez például abban nyilvánul meg, hogy a bíróságok nem önkormányzati szervek, hanem az adott tartomány igazságügyi minisztériumának vannak alárendelve, és az igazságügyi minisztérium dönti el, hogy ki lesz egy regionális bíróság elnöke vagy egy járásbíróság igazgatója. A minisztérium az egyes bírák előléptetését is befolyásolja ezeken a posztokon keresztül. Thomas Fischer volt szövetségi törvényszéki bíró egyszer azt mondta, hogy meggyőződése szerint egy bizonyos fizetési fokozaton túl semmi sem történik pártpolitikai háttérzene nélkül. Egyet kell értenem vele. Ez a hatalmi ágak szétválasztásának elvének olyan felpuhítása, amelyet aligha vesz észre valaki. Ez a Német Birodalomig, majd a Hitler által szándékosan bevezetett 1935-ös bírósági alkotmányrendeletig nyúlik vissza, amelyet a mai napig nem töröltek el.”
Ha a német jogállamiság szereplőit vizsgáljuk, akkor kezdjük felülről, nézzük meg, hogyan nevezik ki a hatalmi ágak egyes vezetőit!
Angela Merkel a CDU/CSU helyettes frakcióvezetőjét, Stephan Harbarthot úgy emelte át a parlamentből szövetségi alkotmánybíróságba, majd nem sokkal később annak elnöki posztjára, hogy annak semmilyen bírói tapasztalata sem volt.
Nancy Faeser belügyminiszter és a Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal elnöke, Thomas Haldenwang 2022-ben olyan jogilag nem definiált kifejezéseket vezettek be olyan alacsony szintű cselekmények üldözésére, mint például „az állam delegitimálása”, amelyek nem szerepeltek a német büntető törvénykönyvben. Erre beiktatták a 188. cikkelyt, amelynek tartalma lényegében megegyezik az NDK 1968. évi büntető törvénykönyvének 220. cikkelyével, amely két évig terjedő szabadságvesztéssel vagy pénzbírsággal büntette az állami szervek vagy társadalmi szervezetek tagjainak nyilvános becsmérlését vagy rágalmazását. De Faeserék még rátettek egy lapáttal, és három évre emelték a büntetés mértékét.
Ezzel az önkényesen értelmezhető 188. gumiparagrafussal mindenféle kritikát elfojthatnak és megfélemlíthetik a lakosságot, mert bárkit, bármilyen nyilvánosság előtt vagy közösségi oldalon tett kijelentéséért bíróság elé citálhatnak és elnémíttathatnak. Mi ez, ha nem egy orwelli gondolatrendőrség? Nancy Faeser német belügyminiszter – angol mintára – egy olyan törvénymódosítást jelentett be, amely lehetővé tenné a hatóságoknak, hogy zárolják az állítólagos „szélsőjobboldaliak” vagy az azokat támogatók bankszámláit, hogy ezzel ellehetetlenítsék őket. A valóság azonban az, hogy ez a törvény a kormány minden kritikusával szembeni ellenőrzés és cenzúra új eszközeként szolgál majd. Elsősorban az AfD pénzforrásait akarják elzárni az adományozók bankszámláinak befagyasztásával. De ezt majd kiterjesztik mindenkire, akinek a véleménye nem tetszik nekik.
Ez a „demokrácia” nevében történő elnyomó intézkedés is teljesen alkotmányellenes, mert szembemegy az alaptörvény 5. cikkelyével, amely kimondja, hogy „nincs cenzúra!”
De mennyire függetlenek a német igazságszolgáltatás egyéb résztvevői? Például kik nevezik ki a bírákat és az ügyészeket? Például Bajorországban a bajor igazságügyi minisztérium – tehát egy politikai intézmény – nevezi ki őket. Igaz, kinevezésük után a bírók függetlenek, utasításokat nem lehet nekik adni, döntéseiket elvileg önállóan hozzák meg. De mivel közülük sokan párttagok is, ezért ezt némi kétséggel kell fogadni. Persze csak akkor, ha van miről dönteni, azaz ha van ügy. Mikor lesz egy ügyből bírósági akta? Akkor, ha egy ügyész kinyomozza, összerakja és vádat emel. Onnantól kikerül a kezéből és a bíróság dönt. De ha visszavonják és nem lesz ügy, akkor a bíróság sem dönthet!
Mert van egy olyan törvény is, miszerint „Az ügyészség hivatalnokai kötelesek feletteseik szolgálati utasításait teljesíteni”. Ki az ügyész legfőbb felettese? Az igazságügy-miniszter, aki politikus és a kormány tagja.
A legfelsőbb bírói tisztségek politikai kinevezése körüli vitában a Német Bírói Egyesület korábban már nyilvánosan szembe szállt Christine Lambrecht akkori szövetségi védelmi miniszterrel. A szakmai szövetség azzal vádolta az SPD politikusát, hogy veszélyezteti az igazságszolgáltatás jó hírnevét: „Nem vet jó fényt az igazságszolgáltatás függetlenségére, ha nyilvánosan az a benyomás alakul ki, hogy a legfőbb bírói posztokat elsősorban pártpolitikai szempontok szerint töltik be”, nyilatkozta a szövetség elnöke.
A Legal Tribune Online egyik tudósítása szerint az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta, hogy a német ügyészségek nem jogosultak európai őrizetbevételi határozatok kibocsátására, mert nem függetlenek.
A strasbourgi bíróság ítélete szerint Németországban „nincs meg a megfelelő biztosíték a végrehajtó hatalommal szembeni függetlenségükre. A Németországban hatályos törvények miatt nem lehet kizárni, hogy adott esetben egy európai őrizetbevételi határozatot egy tartományi igazságügyi miniszer utasítására állítanak ki” – állt az ítélet indoklásában.
A bukott kormánykoalíció pártjai most egy olyan törvényjavaslattal álltak elő, hogy az alkotmánybíróságot „megvédjék a politikai befolyásolástól”, azaz az egyre erősödő AfD-től. Ezek szerint az alaptörvény 93. cikkelyét, az alkotmánybírósági törvényt az eddigi egyszerű többség helyett a jövőben csak kétharmados többséggel lehet megváltoztatni és a két szenátus nyolc-nyolc alkotmánybíróit tizenkét évre választják meg, a korhatárt 68 évben szabják meg.
Az alkotmánybírók felét a szövetségi parlament, a másik felét a szövetségi tanács, a tartományok vezető képviselői választják meg. A bíróknak jogukban áll majd, hogy eldöntsék, milyen sorrendben foglalkozzanak az aktákkal, hogy a politika ne sürgethesse őket bizonyos ügyekben.
A változtatás indoklásaként a baloldali pártok Lengyelországot és Magyarországot emlegették, mert szerintük a korábbi lengyel kormánypárt, a PiS ellenőrzés alá vonta és szankcionálta a bírókat. Magyarországgal kapcsolatban csak homályosan annyit állítottak, hogy az Orbán-kormány az igazságszolgáltatás függetlenségét veszélyezteti. Dirk Wiese, az SPD frakcióvezető-helyettese egy televíziós interjújában a baloldaltól megszokott mantra szerint hazánkat támadta a jogállamiság állítólagos hiánya miatt.
Hát, a fentiek alapján jobb lenne, ha a saját háza táján söprögetne, van ott is elég szemét!
A szerző újságíró (München)
