Másról sem szólt a magyar politikai élet elmúlt másfél évtizede, mint az újra és újra megismétlődő külföldi beavatkozási kísérletekről.
A globális háttérhatalom egy percre nem hagyta szabadon lélegezni és nyugodtan dolgozni a választók által kétharmados többséggel felruházott Orbán-kormányokat, hiszen a legkülönfélébb intrikákkal és mestertervekkel igyekeztek káoszt és felfordulást kelteni, indulatokat korbácsolni s hatalomba segíteni a saját ágenseiket.
A mesterkedésükben az sem zavarta meg őket, hogy újra meg újra lelepleződtek és felsültek.
Emlékezzünk a háttérerők néhány emblematikus gazemberségére – a teljesség igénye nélkül. Például a magyar államkötvénypiac bedöntésének kísérletére 2011 november-decemberéből, amiből a kormány végül Orbán Viktor és Matolcsy György zseniális vezércselével, a nagy IMF-blöffel vágta ki magát. Meg persze a 2012 januárjában meginduló békemenet révén, hiszen a gyöngébb idegzetű puccsisták (például Angela Merkel német kancellár körei) a civilek több százezres, méltóságteljes áradatát látva inkább lefalcoltak, pedig már az ideiglenesen hatalomba lépő szakértői kormány névsorát is megálmodták a jágói intrikusok.
Aztán beindult André Goodfriend Budapestre állomásított amerikai ügyvivő. Olvasóink nyilván emlékeznek még az izgága helytartójelölt béna meneteléseire, az ő elhíresült zöld dossziés emberére, amely „atombombáról” utóbb kiderült, hogy a tízmilliárdos nagyságrendű adócsalás szálai inkább a baloldalra vezetnek, többek között Bajnai Gordon apjának köreihez. Amikor erre rádöbbentek, persze elhallgattak, hirtelen nem volt fontos a nagy lenyúlás felderítése.
Ám jött a bohócforradalom, amellyel a rendvédelmi dolgozókat hergelték, aztán jött a diákok, tanárok, szociális dolgozók uszítása (HaHa, Humán Platform, Milla és a többiek), meg a főquisling Bajnai Gordon ismételt csatába küldése: az MSZP-kormány korábbi miniszterelnöke 2014-ben mint a lánglelkű civilek jelöltje debütált újra – és nem utoljára. (Egyes elemzők szerint a megbízók megint őt ültetnék a kormányfői székbe, ha Magyar Péter orkserege ne adj’ Isten megdöntené a szuverenista kormányt – de ne szaladjunk előre!)
Anno, tehát a 2014-es kampányban a Soros-hálózat és a norvég támogatásokat osztogató kuratóriumok összefonódása tette egyértelművé, hogy szervezett, külső akcióról van szó, melynek célja egy névleg civilek által felkért, jól mozgatható bábkormány hatalomra juttatása. A hálózat tehát nyíltan lelepleződött, ezért szólt akkorát a Norvég Civil Alap ügye.
A következő ciklus is állandó machinációkkal telt, előkerült a semmiből a a Momentum és Fekete-Győr András, aki pont úgy totyogott, hápogott és festett, mint egy Soros-ügynök. Utóbb a Momentum-projekt is csak egy momentumnak bizonyult a Nagy Terv diadalra vitelének történetében.
2016-ban a DC-leaks botrány segített belelátni a hálózat működésébe, hiszen titokzatos hackerek sok száz oldalnyi levelezést szereztek meg és hoztak nyilvánosságra, bepillantást adva az amerikai mélyállammal összefonódó álcivilek európai mesterkedéseibe, köztük a magyarországi beavatkozási kísérletekbe.
Ekkor derült ki az is, hogy Sorosék az Európai Parlament 751 képviselőjéből akkor 226-ot tartottak számon a hálózat lekötelezettjeként.