Nem mindig a részletek tudása adja a megfontolt értékelés alapját a politika világában, hanem az átfogó összefüggések vizsgálata. Az államhatalomért versengő pártok rendszerében (vagyis a demokráciában) az egyik összetevő, hogy a formális jogi szabályok mellett gazdasági, média- és más kulturális források is kellenek a versengő politikai táborok mellé, hogy eséllyel küzdjenek a parlamenti többségért és a kormányhatalomért, illetve kormányra kerülve e források hiánya miatt ne tudják rövid időn belül megfosztani őket a hatalomtól.
Ennek konkretizálása Magyarországra azt teszi kiemelendővé, hogy
2010-ben a balos ellenzékkel szemben a gazdasági stb. háttérforrásokkal és támogató csoportokkal szinte egyáltalán nem rendelkező Fidesz került hatalomra. Ez pedig a hatalom stabilizálása miatt parancsolóvá tette, hogy a főként külföldi tőkéscsoportok hazai leágazásaiként működő itthoni gazdasági tőke mellé egy állami eszközökből történő jobboldali/konzervatív hazai tőkéscsoportot, majd médiát és kulturális hátteret építsenek fel.
Egy másik átfogó összefüggés a mai magyar politikai szerkezet megítéléséhez, hogy 1995-ben a korábbi jóléti nemzetállami kapitalizmus helyére évek alatt a globális monetáris világrendszert építették ki, az USA dollárjára mint világpénzre és világhatalmi dominanciájára alapozva. Ez pedig a WTO-egyezménnyel kötelezte az egyes országokat a határaik minden oldalú kinyitására, és a belső joguk, médiájuk, politikájuk és kulturális életük meghatározására a globális – főként amerikai gyökerű – szervezetek, NGO-hálózatok beengedésére, megtelepedésére.
Ennek révén ténylegesen az államok szempontjából
az egész nyugati világban egy globális vészhelyzet, szükségállapot jött létre, mivel a nyitott határok miatti kaotikus belső jogi, médiabeli, politikai, kulturális és migrációs eseményekre az államok nem tudtak a hagyományos jogállami eszközökkel reagálni.
Például az iszlám migránstömegek – főként amerikai – NGO-hálózatok által szervezett behozatala elleni fellépést leblokkolta már a kezdetekkor az, hogy ezt emberi jogi eseménynek ábrázolták a domináns nyugati médiában, és ezért a strasbourgi bírák milliárdos bírságokat szabtak ki, ha egy állam fel akart lépni ez ellen.
