Ahogy közeledik vasárnap, a közvélekedés szerint sorsdöntő, vízválasztó németországi parlamenti választások napja, én magam egyre inkább úgy látom, hogy vasárnap semmi nem dől el, illetve utána lényegében semmi nem változik az Európai Unió vezető államában. Pedig első blikkre úgy látszik, az idén ez lesz Európában a legfontosabb választás, ha csupán azt nézzük, hogy Németország az unió legnépesebb, gazdaságilag legnagyobb és politikailag legerősebb állama.
Még akkor is így van ez, ha tudjuk,
az ország több mint 83 milliós lakosságának immár egynegyede (!) bevándorló, illetve bevándorló-hátterű személy, és ez az arány – főként 2015, a Merkel-féle „Willkommenskultur” óta – évről évre nő. Bár a volt német kancellár és hívei azt állították (talán el is hitték), hogy az ázsiai és afrikai bevándorlók orvosolni fogják országuk demográfiai és munkaerőpiaci gondjait, tény, hogy a Németországba érkező menedékkérők túlnyomó többségének nem volt sem használható nyelvtudása, sem a német igényeknek megfelelő képzettsége.
Emiatt jó, ha tíz-húsz százalékuk tudott elhelyezkedni a menekültstátus megszerzése utáni években, többségük állami segélyből, kisebb, de nem elhanyagolható részük pedig alighanem bűnözésből él mind a mai napig.
Emlékszünk, az ENSZ portugál szocialista főtitkára,
António Guterres mondta anno, hogy „a migráció nem a probléma, hanem a megoldás”. Nos, ezen állításnak éppen az ellenkezőjét demonstrálja riasztó iskolapéldaként a német befogadó bevándorláspolitika, amely (más szarvashibákkal karöltve) hatalmas problémákat: társadalmi, gazdasági, kulturális, s mindenekfölött közbiztonsági, mára pedig politikai válságot is okozott az EU vezető államában.
Az egyre súlyosabb válsághalmaz megoldása ma már szinte emberfeletti feladat.
És hiába a német gazdaság adja még mindig az EU27 teljes GDP-jének egynegyedét, ha ez a gazdaság két éve recesszióban van, és a szakértők idén sem jeleznek előre érdemi növekedést. Ami nekünk, magyaroknak is nagyon fáj, hiszen továbbra is Németország hazánk első számú gazdasági-kereskedelmi partnere, s a német ipar teljesítménye és a német lakosság kereslete/fogyasztása számottevő – jelenleg kedvezőtlen – hatást gyakorol a hazai ipari, beruházási és exporttevékenységre is. A németországi politikai és gazdasági fordulat tehát nekünk, magyaroknak is nagyon fontos volna.
