Mégis miért nem tartom valószínűnek, hogy a vasárnapi választás változást, valódi (nem látszat-) fordulatot hoz a német politikában? Alapvetően azért, mert
bár a jelenlegi ellenzék két legnagyobb politikai ereje, a CDU/CSU és az AfD a közvélemény-kutatások és előrejelzések szerint együtt megkaphatja a szavazatok, s így a Bundestag-képviselői helyek több mint a felét, vagyis együtt kormányozhatnának – mégsem várható jobboldali kormány Berlinben. A német pártok egyesült erővel tűzfalat húztak a szélsőjobboldali pártnak minősített AfD elé/köré,
s láttuk, hogy egyikük sem hajlandó együttműködni vele, hiába végzett az első, illetve a második helyen a múlt őszi tartományi választásokon. Az AfD-vel való koalíciót maga Friedrich Merz, a CDU/CSU kancellárjelöltje – feltehetően Németország új kancellárja – többször is kategorikusan kizárta.
Így viszont, ha a vasárnapi választást vélhetően megnyerő, de abszolút többséget el nem érő (névleg) keresztény CDU/CSU szövetség kormányozni akar, akkor csak a bukott szociáldemokrata–szabaddemokrata–Zöld koalíció egyik vagy esetleg két tagjával tudna kormányzó többséget összehozni. Ha a liberális FDP kiesik a Bundestagból – aminek van esélye –, akkor marad az SPD és a Zöldek, azok a baloldali pártok, amelyekkel élesen szemben áll a Merz által ígért migrációs és gazdaságpolitika is. Ki adja fel az arcát, ki mennyit fog engedni a koalíciós alkudozások során: a győztes vagy a vesztes? És ha a parlamenti matematika okán végül összejön a „nagykoalíció” a CDU/CSU és az SPD (plusz esetleg a Zöldek) részvételével, az mennyiben fogja tükrözni, illetve képviselni a népakaratot?
A német nép nagy többsége ugyanis gyökeres változást akar a migrációs politikában, a gazdasági, szociális, továbbá a közbiztonsági helyzet javításában, a már-már elviselhetetlen méreteket öltő hétköznapi erőszak – különösen a migránsok által elkövetett kegyetlen terrortámadások – visszaszorításában.
Magam már majd egy évtizede megírtam a migránsáradatot Németországra zúdító Angela Merkelről, hogy rá tökéletesen illik gróf Széchenyi István híres mondása:
Nincs nagyobb bűn, mint másokat vezetni, kormányozni akarni – ahhoz való tulajdon és talentum nélkül.
Ezt a nagy és jóvátehetetlen bűnt a CDU-s kancellár asszony éppúgy elkövette, mint az őt követő, s idő előtt megbukott baloldali koalíció: alkalmatlanok és felelőtlenek voltak, de amíg csak lehetett, ragaszkodtak a kormányrúdhoz. Sajnos úgy vélem – bár tévednék! –, a vasárnapi választás nyomán hatalomra kerülő Merz és társai megismétlik ezt a bűnt. Az egymillió dolláros kérdés az: mit szól majd ehhez a németek többsége?
