A magyar miniszterelnök évek óta figyelmeztet afféle ceterum censeóként, hogy az Európai Unió gazdag és gyenge, ami nagy veszélyt jelent az európai emberek számára. Az ismert bonmot szerint a nehéz idők erős embereket formálnak, az erős emberek jó időket hoznak el, a jó idők gyenge embereket formálnak, a gyenge emberek nehéz időket hoznak el.
A kör bezárult: megint itt vannak a nehéz idők, amiket Európa gyenge és ostoba vezetői hoztak el, és még mindig nem látjuk az erős embereket sem Brüsszelben, sem Berlinben, Párizsban, Londonban, akik a jó időket elhoznák.
Néhány napja ugyan a brit fővárosban több mint tíz uniós és néhány EU-n kívüli ország vezetője meghirdette „a tettre készek koalícióját”, amely megbízta Nagy-Britanniát és Franciaországot, hogy kezdjenek hozzá az ukrajnai harci cselekmények befejezését célzó tervek kidolgozásához. Mint a francia elnök kijelentette:
Ebben a veszélyekkel teli világban őrültség lenne szemlélődőnek maradni.
Mi is az őrültség? Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és közben azt várni, hogy az eredmény más legyen – szól a (valószínűleg tévesen) Einsteinnek tulajdonított találó megállapítás. Az ukrajnai háború már három éve tart, s ha az európai vezetők három év alatt semmit nem tettek a háború befejezése érdekében – ellenkezőleg, tömérdek pénzzel, fegyverrel, lőszerrel és miegyébbel támogatták az ukrán kormányt, ugyanakkor nem voltak hajlandók szóba állni, tárgyalni az orosz kormánnyal –, most miért higgyük el nekik, hogy valóban készek/képesek konkrét, érdemi tettekre?
Erős vezetőket Oroszország, Kína, és január 20-a óta az Amerikai Egyesült Államok élén látunk. A gyenge Európát (éppúgy, mint az első és a második világháborúban) megint Amerikának kell(ene) kihúznia a gödörből,
de Washington már nem vele együttműködve, hanem nélküle, közvetlenül Moszkvával akar megegyezni a háború lezárásáról, a tartós béke feltételeiről.
A mélyülő gazdasági, továbbá migrációs, közbiztonsági, erkölcsi stb. válsággal küzdő „gazdag” Európában az emberek végre békét, biztonságot, szabadságot, jólétet, élhető mindennapi életet szeretnének, de láthatóan (még) nem elég erősek ahhoz, hogy elzavarják alkalmatlan, idétlen, tettre gyáva és gyenge vezetőiket.
Ahol mégis a változásra, a fordulatra szavaztak – lásd legutóbb Ausztria és Németország –, ott a Galaktikus Birodalom gondoskodik róla, hogy megbízható, központilag kiképzett-vezérelt és persze jól fizetett helytartóinak s ügynökhálózatának totális uralmát – természetesen a demokrácia, a haladás, az igazságosság nevében – semmiféle „alternatíva” ne veszélyeztesse.
A történelem nem ismétli önmagát, de rímel, ezért lehet, sőt érdemes tanulni belőle. Mi megtanultuk, hogy az első és a második világháborúba is a nagyhatalmak rángatták bele Magyarországot, és végül velünk fizettették meg a legnagyobb árat.
Közép-Európa mindig egy sakktábla volt a nagyhatalmak számára, de mi többé nem szeretnénk gyalogáldozat lenni mások meccsében.
Ezért azok mellett állunk, akik nem csupán „tettre készek”, hanem tényleg tesznek a háború befejezéséért.
