A foglalkoztatás és a keresetek egyidejű növekedésének köszönhetően 2010-től 2024-ig a kifizetett munkabérek vásárlóereje összességében a kétszeresére növekedett, ami azt jelzi: a munkaalapú társadalom megteremtése egyben jóléti rendszerváltást is eredményezett.
Van egy, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által is mért fontos statisztikai mutató, amely az indokoltnál kevesebb figyelmet kap: ez az alkalmazásban állók bruttó keresettömege, ami megmutatja, hogy az adott évben mennyi pénzt fizettek ki összesen a munkáltatók az alkalmazottaknak.
Vállalati analógiával élve: olyan ez, mint egy cégnél a bértömeg. És bár nem ez a hivatalos neve, a továbbiakban említsük is ennek analógiájaként nemzeti bértömegnek, ami példátlan mértékben gyarapodott az elmúlt lassan másfél évtizedben.
Hazánk világviszonylatban is ritka nagy sikert ért el 2010 után a foglalkoztatás bővítésében. Ha a 15 és 64 év közötti népességet nézzük, akkor 2010-ben a korosztály 57 százaléka, míg 2024-ben már a 75 százaléka dolgozott. Ilyen magas szintre a rendszerváltás kezdete óta nem volt példa. És európai szinten nézve is rekorderek vagyunk. A foglalkoztatás aránya 31,4 százalékkal emelkedett 2010 és 2023 között, amely mértéket csak Málta tudta meghaladni az Európai Unióban, miközben az EU átlaga 12,5 százalék volt. A változás ütemét tekintve tehát az unión belül 26 országból 25-öt előzünk, a régióban pedig mindenkit, amivel a 23. helyről a 9. legjobb helyre léptünk előre. Elmondhatjuk tehát, hogy térben és időben is rekordot állítottunk fel a foglalkoztatás bővítésében. Pontosan ez volt a célja a kormányzatnak, amikor 2010-ben meghirdette a munkaalapú társadalmat. Megvalósult.
Ismét bebizonyosodott, hogy a legjobb szociálpolitika a munkalehetőségek bővítése, az emberek munkához, kereső tevékenységhez juttatása. Korábban a rendszerváltás sokkhatást okozott a tömeges munkanélküliség megjelenésével. Húsz évig úgy tűnt, nem tudunk mit kezdeni a foglalkoztatás alacsony szintjével, ami beragadt egy 55 százalék körüli szinten, vagyis a társadalom csaknem fele se önállóan, se munkahelyen nem dolgozott, legalábbis nem folytatott kereső tevékenységet. Akinek pedig nem volt munkája, az jobb híján segélyből élt, ami viszont nem megoldotta, csak enyhítette a problémákat, már amennyire. Szociológusok között közhelynek számító igazság, hogy a segélyezés a szegénység konzerválása. Ezért sem volt kitörés 2010-ig se a gazdasági inaktivitás, se a szegénység csapdájából. Erre volt a nemzeti kormány válasza 2010-ben az, hogy segély helyett munkát kell adni az embereknek.
Ennek gazdasági jelentőségén túl a társadalmi hatása is igen erőteljes: bár még ma is minden ötödik embert érint a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata, ez az arány 2010-ben a KSH szerint 56, az Eurostat szerint 62 százalékkal volt magasabb, mint 2023-ban. Míg 2010-ben a 22. helyen voltunk e téren az EU mai 27 országa között, és a szegénységi kockázat aránya negyedével haladta meg az EU27 átlagát, addig 2023-ban a 17. helyre léptünk előre, az EU átlagánál éppen kedvezőbb kockázati aránnyal. Vagyis mind az időbeli, mind a térbeli összehasonlítás szerint nagyarányú társadalmi felzárkózás kezdődött és ment végbe, tömegek emelkedtek ki a szegénységből.
A foglalkoztatás bővülésével együtt a keresetek is dinamikusan növekedtek: 2010-től 2024-ig átlagosan több mint háromszorosára emelkedtek. Persze, erre jön az a válasz, hogy jó, jó, de az árak is növekedtek, ezért a bérnövekedés egy részét el is vitte az infláció. Egy részét valóban. Vonjuk ezt le belőle.
Ezután, ha csak az infláció fölötti részt vesszük, vagyis a reálkereseteket, akkor ennek növekedése is csaknem nyolcvanszázalékos volt 2010 óta, vagyis négyötödével nőtt a keresetek átlagos vásárlóereje. Országos átlagban ennyivel tudunk többet költeni fogyasztásra vagy félretenni megtakarításként.
A foglalkoztatás bővülése és a keresetek dinamikus növekedése önmagában is jelentős eredménynek számít. De a bevezetésben említett bruttó keresettömegről, amit nevezzünk nemzeti bértömegnek, nagyon ritkán esik szó. Ez, mint említettem, azt mutatja meg, hogy az országban egy adott évben mennyi pénzt fizetnek ki összesen a munkáltatók a dolgozóknak. Időbeli változásának értelmezéséhez vegyünk analógiaként egy vállalati példát: ha egy növekvőben lévő cég az évek alatt megháromszorozza dolgozói számát, fizetésüket pedig átlagosan a duplájára emeli, akkor hatszor annyi bértömeget fog kifizetni, képletesen szólva: ennyivel többet tesz összesen munkavállalói zsebébe, ennyivel többet vihetnek haza összesen a dolgozók. Hasonló történik a nemzetgazdaság szintjén is: ha egyszerre bővül a foglalkoztatás és nőnek a keresetek, akkor ez a két hatás együttesen fogja megemelni a nemzeti bértömeget. Ez a növekmény pedig bámulatosan nagy értéket mutat: 2010-től 2024-ig közel a négyszeresére nőtt a keresettömeg, vagyis ennyivel több pénzt fizettek ki összesen a munkáltatók 2024-ben a dolgozóknak, mint 2010-ben.
Persze itt is lehet mondani, hogy közben az árak is nőttek, így a növekmény egy részét elvitte az infláció. Ez is igaz. Mindannyian emlékszünk a háborús infláció pusztító hatására, amit hamar megfékeztünk ugyan, de így is nagy károkat okozott. Vonjuk le az említett növekedésből azt a részt, amit felfalt az infláció, és nézzük a reálértékét a nemzeti bértömegnek, vagyis azt, hogy mennyivel nőtt a vásárlóereje: ez esetben is kiemelkedően magas számot kapunk. A nemzeti bértömeg 2010-től 2024-ig reálértékben több mint kétszeresére, a 214 százalékára nőtt.
Ez a többletpénz pedig ott van a dolgozó emberek zsebében, ott van a háztartásukban, és ott van a gazdaság egészében is, akár fogyasztásként a vásárlóerőt, akár megtakarításként a pénzügyi stabilitást erősítve.
Az emelkedés nem volt törés nélküli. A Covid, a háború és az energiaválság egész Európában megrogyasztotta a gazdasági növekedést és felhajtotta az árakat. Nagy eredmény volt, hogy Magyarországon ez nem vezetett elbocsátásokhoz, megmaradt a foglalkoztatás magas szintje. A háborús inflációt azonban első lendületre nem tudtuk kivédeni, így 2022 tavaszától 2023 őszéig olyan áremelkedéssel kellett szembenéznünk, amihez még csak hasonló sem volt 2010 óta. 2023 végére sikerült megfékezni az elszabadult árnövekedést, de a 2023-as bértömegnövekményt – bár a keresetek ez évben is jelentősen nőttek – így is felemésztette a háborús infláció.
2024-ben aztán korrekciónál is több történt: a 9,2 százalékos reálkereset-növekedésnek köszönhetően nemcsak kipótolni sikerült az inflációs veszteséget, hanem jelentős többletet is mutatott a két év mérlege: az infláció feletti értékkel számolva hat százalékkal nőtt az átlagos reálkereset, a nemzeti reálbértömeg pedig – a foglalkoztatás további bővülésével is támogatva – hét százalékkal.
Abban a számban pedig, amelyet korábban említettem, mely szerint a nemzeti bértömeg változásának mérlege 2010 óta 214 százalékos növekedést jelent, abban már a háborús helyzetnek köszönhető átmeneti, immár meghaladott visszaesés hatása is benne van.
Mindezt figyelembe véve a tényekre alapozva kijelenthetjük: 2010-ben nemcsak kormányváltás, hanem markáns jóléti fordulat is történt. És mivel ez együtt járt a munkaalapú társadalom meghirdetésével és megvalósításával, kimondhatjuk: a fordulat egyben jóléti rendszerváltás is volt.
A szerző a Századvég szenior makrogazdasági elemzője
