A foglalkoztatás és a keresetek egyidejű növekedésének köszönhetően 2010-től 2024-ig a kifizetett munkabérek vásárlóereje összességében a kétszeresére növekedett, ami azt jelzi: a munkaalapú társadalom megteremtése egyben jóléti rendszerváltást is eredményezett.
Van egy, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által is mért fontos statisztikai mutató, amely az indokoltnál kevesebb figyelmet kap: ez az alkalmazásban állók bruttó keresettömege, ami megmutatja, hogy az adott évben mennyi pénzt fizettek ki összesen a munkáltatók az alkalmazottaknak.
Vállalati analógiával élve: olyan ez, mint egy cégnél a bértömeg. És bár nem ez a hivatalos neve, a továbbiakban említsük is ennek analógiájaként nemzeti bértömegnek, ami példátlan mértékben gyarapodott az elmúlt lassan másfél évtizedben.
Hazánk világviszonylatban is ritka nagy sikert ért el 2010 után a foglalkoztatás bővítésében. Ha a 15 és 64 év közötti népességet nézzük, akkor 2010-ben a korosztály 57 százaléka, míg 2024-ben már a 75 százaléka dolgozott. Ilyen magas szintre a rendszerváltás kezdete óta nem volt példa. És európai szinten nézve is rekorderek vagyunk. A foglalkoztatás aránya 31,4 százalékkal emelkedett 2010 és 2023 között, amely mértéket csak Málta tudta meghaladni az Európai Unióban, miközben az EU átlaga 12,5 százalék volt. A változás ütemét tekintve tehát az unión belül 26 országból 25-öt előzünk, a régióban pedig mindenkit, amivel a 23. helyről a 9. legjobb helyre léptünk előre. Elmondhatjuk tehát, hogy térben és időben is rekordot állítottunk fel a foglalkoztatás bővítésében. Pontosan ez volt a célja a kormányzatnak, amikor 2010-ben meghirdette a munkaalapú társadalmat. Megvalósult.
Ismét bebizonyosodott, hogy a legjobb szociálpolitika a munkalehetőségek bővítése, az emberek munkához, kereső tevékenységhez juttatása. Korábban a rendszerváltás sokkhatást okozott a tömeges munkanélküliség megjelenésével. Húsz évig úgy tűnt, nem tudunk mit kezdeni a foglalkoztatás alacsony szintjével, ami beragadt egy 55 százalék körüli szinten, vagyis a társadalom csaknem fele se önállóan, se munkahelyen nem dolgozott, legalábbis nem folytatott kereső tevékenységet. Akinek pedig nem volt munkája, az jobb híján segélyből élt, ami viszont nem megoldotta, csak enyhítette a problémákat, már amennyire. Szociológusok között közhelynek számító igazság, hogy a segélyezés a szegénység konzerválása. Ezért sem volt kitörés 2010-ig se a gazdasági inaktivitás, se a szegénység csapdájából. Erre volt a nemzeti kormány válasza 2010-ben az, hogy segély helyett munkát kell adni az embereknek.