Előtte azonban egy kitérő a teljes termékenységi arányra, ami szintén csökken egy ideje. Erre is szoktak hivatkozni – tévesen – a kritikus hangok akkor, amikor azt állítják: csökken a gyermekvállalási kedv. Csakhogy ennek az oka ugyanaz: bár a szülőképes kort a statisztika 15-től 49 éves korig méri, ez nem jelent egyenletes szülési valószínűséget. Míg a gyermekek kilencven százaléka az anya 20 és 39 éves kora között látja meg a napvilágot, addig 20 év alatt és 40 év fölött csak öt-öt százalék. Mivel a teljes termékenységi arány a teljes 15–49 éves korcsoportra vonatkozik, ha semmi más nem történik, csak nő ezen belül a 40 év felettiek aránya, akkor az önmagában is a mutató csökkenéséhez vezet. Pontosan ez történt.

A Századvég kiváló demográfiai szakértője, Gyorgyovich Miklós megjelenés előtt álló tanulmányában rámutat: ha valami csoda folytán egyik évről a másikra elérnénk a 2,1-es értéket, a népesség még akkor is jó hatvan évig csökkenne, a korfa elöregedése miatt. Fontos ezt szem előtt tartanunk akkor, amikor az aktuálisan kárörvendők a népességfogyás miatt „kormányzati kudarcról” beszélnek.

Ezek szerint hiába minden erőfeszítés? A legkevésbé sem, ellenkezőleg. Mindent meg kell tennünk azért, hogy előbb lassítsuk, majd idővel megfordítsuk a csökkenést. A tét drámai: szintén az említett tanulmányban ismertetett népesedési forgatókönyvek között az egyik azzal számol, hogyan alakulna Magyarország népessége, ha a 2011-es születési arányok rögzülnének. Ez esetben az évszázad végére négymilliós (!) lakosság maradna, egyharmada 65 év feletti. Mivel ezzel együtt drámaian zsugorodna a szülőképes korú nők száma, kimondhatjuk: ez a forgatókönyv egyenlő lenne a nemzethalállal.

2011-hez képest a 15–49 éves korú nők létszáma 11 százalékkal csökkent. Úgy, hogy ezen belül a 40 év felettiek létszáma 17, a 45 év felettieké csaknem negyven százalékkal emelkedett. Ezzel együtt a 20–39 éves nők – akikhez a születések kilencven százaléka köthető – létszáma 22,4 százalékkal fogyott. Így annak ellenére csökken a születések száma, hogy ebben a korcsoportban 2024-ben is 13,2 százalékkal haladta meg a születési arány a 2011. évit. Tegyük hozzá: a támogatási rendszer első tíz évében, 2021-ig a növekedés 32,3 százalék volt, vagyis csaknem harmadával nőtt a gyermekvállalási hajlandóság azok körében, akik a legnagyobb eséllyel tudnak életet adni egy újszülöttnek. Lehet azt mondani, hogy azóta, vagyis a legjobb évünkhöz képest 2024-ben volt a legrosszabb az arány, de mivel ez továbbra is messze fölötte van a 2012 előttinek, éppen azt bizonyítja: a mi legrosszabb évünk is jobb volt, mint a megelőző baloldali kormányok bármelyik éve.

Ahogy azt a február 5-én megjelent írásomban (A kétszázezer megszületett gyerek) is leírtam, a 2021-től tapasztalható visszaesés nem magyar, hanem európai jelenség. Azóta az Euro­stat nyilvánosságra hozta a 2023-as adatokat is. És most illene hallgatnia a kárörvendőknek: a magyar termékenységi ráta az egész EU-ban a harmadik (!) legmagasabb volt. Úgy, hogy 2010-ben és 2011-ben is az utolsó helyen álltunk. A dobogós helyezés egyik oka az, hogy 2021-ig messze nálunk volt a legnagyobb a növekedés (a teljes termékenységi arány 31 százalékkal nőtt, miközben az EU átlaga csökkent), majd az ezt követő visszaesés nálunk volt az egyik legkisebb (huszonkét országban volt nagyobb, sok esetben a többszöröse a magyarnak). 

Nem lehet elégszer kiemelni annak jelentőségét, hogy a családtámogatási rendszernek köszönhetően – még óvatos számítással is – legalább kétszázezer gyermekkel több született Magyarországon. (A számítás módját részletesen leírtam a Világgazdaság oldalán február 14-én megjelent Mérlegen a demográfiai fordulat című elemzésemben.) Ennek örömét már senki nem veheti el tőlünk.

Erről eszembe jut egy régi vicc, amely szerint a szovjetek bármit is készültek gyártani, a végén mindig tank lett belőle. Mint amikor nálunk kormányra kerül a baloldal: bármivel is készülnek, bármit is ígérnek, a vége mindig családsanyargatás lesz. Nem kaphatnak több esélyt. Most is csak tank lenne belőle.

A szerző a Századvég szenior makrogazdasági elemzője