Bocs, ha valamit kihagytam, csak elfáradtam. Nyilván nem egymaga viszi a hátán az egész pakkot, de azért kész szerencse a magam és a nemzet számára, hogy mindezekkel nem nekem kell bajmolódnom. Viszont a fent említett „bírásom” mindezektől csak fokozódott az eltelt időben, különös tekintettel a fogyasztóvédelmi tevékenységére, mert lássuk be szerényen, legtöbbünk az ezzel kapcsolatos dogokat gyorsabban és erősebben érzékeli a bőrén, mint mondjuk egy Mars-expedícióban való részvételünk eredményeit. És Nagy Márton nem gatyázik. Vagy ha igen, hát inkább felköti, mint hogy letolná, ugye.

Először erős miniszterelnöki hátszéllel a hazánkban állomásozó multinacionális kiskereskedelmi láncoknak adta értésére, hogy ha nem megy szép szóval, jön az árrésstop. Jött. Hozzátéve, hogy ha tovább szórakoznak (azt teszik egyébként, és nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy van ebben némi politikai szándék), könnyen visszatérhetnek a hatósági árak is. A Spar persze megint zokog, hogy így legfeljebb májusig húzzák ki nyomorgás nélkül, a többiek egyelőre más ócska bolsevista trükkökkel kísérleteznek. Mindeközben a magyarok nem hülyék. Szervezett bojkott nincs, mint például Horvátországban, de a multik előtti, hajdan teli, mostanában foghíjas parkolók árulkodók. Így viszont a high pressure economy egyik fontos szegmense, jelesül a lakossági fogyasztás bővülése csorbát szenved.

Ekképpen érkeztünk el a telekommunikációs cégekhez, amiket valami miatt szolgáltatóknak is neveznek. Na, velük aztán tényleg tele van a tökünk, a folyamatos áremelésekkel, a munkájuk minőségével, az elérhetetlenségükkel és az arroganciá­jukkal. Nagy Márton fel is kérte őket szépen egy kis önkéntes árkorlátozásra, ha már eddig is rohadt drágák voltak, nemzetközi összehasonlításban is. Ráadásul velük kapcsolatban a kiszolgáltatottságunk nagyobb, mint az élelmiszer-„kiskereskedők” esetében. Egyben és ugyanakkor a zsebeken túl lenne ennek az egésznek egy nem elhanyagolható pszichés vonatkozása is. Konkrétan az, hogy a gátlástalan pénzevők, az extraprofit beteges megszállottjai talán mégsem tehetnek meg mindent és bármit a tehetetlenségre kárhoztatott kedves fogyasztóval, ha úgy tetszik, az emberekkel.

Én megértem azt is, ha valakiknek ez nem tetszik, meraz­orbán és mindenisszar. Számukra azonnali jelleggel lehetővé tenném, hogy egy külön pénztárnál a multik által megszabott uzsoraáron fizessék ki a cechhet, külön csekken fizethessék be a telefon- és az internetszámlájukat, az igazi anarchoszindikalista partizánakció pedig az lenne, ha nem vennék igénybe a családtámogatásokat, és esténként Bokros Lajos életnagyságú szobra előtt fohászkodnának a messiásaikhoz ahelyett, hogy sorozatosan beletaposnának mások szabad helyváltoztatáshoz való jogába. Nagy Márton meg a foglalkozása jelentéséhez méltó módon szolgálja és védje tovább azokat, akiknek meg ez tetszik. Közben, remélem, felkészülnek a bankok. Mert ami azoknál megy…