Ez mind rendben van. No, de nem ez a lényeg! A lényeg a befogadó közeg árulása!

Igen, a teljes, ideiglenesen Magyarországon állomásozó baloldal és a nácivadász liberálisok ölelték kebelükre a karlendítőket, viccesen zsidózókat, érdekes tetkósókat, a szalon- és nem is annyira szalonnácikat – miért? Egymillió szavazatért. Vagyis a hatalomért. És mit kaptak cserébe? Egymillióval kevesebb szavazatot. Ennyire hülye árulói még nem voltak a világnak. És most itt állnak, tönkreverve, becsülettelenül, és megszakértik, hogy a Jobbik szavazói hagyták el őket.

Bemegy a stúdióba az MSZP elnöke, soha nem fogom tudni megjegyezni a nevét, mert ő az a fajta alak, akinek annyiszor fogsz bemutatkozni, ahányszor összefuttok, ugyanis annyira izgalmas és érdekes, mint egy novemberi, esős, kedd délutánon a friss MÁV-menetrendet olvasgatni, szóval bemegy ez az alak a stúdióba, és büszkén elmondja, hogy nem, az MSZP nem tűnt el, „nagyon izgulunk Vajda Zoltánért, bízunk benne, hogy vele együtt meglesz az öt egyéni mandátum.” Meglesz, Tóth…

Leszögezhetjük: az árulás soha, de soha nem kifizetődő. Ám ennyire hülye és képességtelen árulók, mint ezek a mai balos-libsi árulók, akik összefeküdtek a kisnyilasokkal a semmiért, nos, ilyen képességtelen alakok még nem voltak ebben a hazában.”

Na de hol van már a tavalyi hó, hol vannak már a ’22-es árulók, hol van már Jakab Péter és Vona? Nincsenek sehol. Most hibbant Péter van meg Kollár Kinga, meg Tarr – meg az összes többi. És persze az árulás és a hazaárulás – csak az ugyanaz, ugyanolyan, mert ezeknek, mondom, ez a lételemük.

Ez van. Itt tartunk. De engem akkor sem hagy nyugodni ez a Kollár Kinga-ügy. És egyáltalán nem gondolom, hogy itt el kell engedni, és ennyiben kell hagyni. Egyre kevésbé gondolom…