Gyerekkoromból emlékszem egy kifejezésre, ami ott volt minden történelemkönyvben és iskolai ünnepségen. Kéknyakkendős gyerekek ismételgették a rajvezetővel, olyanok, akiknek fogalmuk sem volt se a dicsőségről, se a történelmi korszakról, se arról, hogy mi maga a nap, és mennyi a távolsága a földtől. 133-ig talán el tudtak számolni. Mármint a jó tanulók.
Azok, akik most megszavazták ezt az új korszakot, szintén nem tudnak semmit. 133-ig el tudnak számolni, az biztos, de ez egy szavazókorú állampolgártól nem nagy teljesítmény. Ezen kívül mást nem nagyon tudnak, ami nem is csoda, mert nem is lehetett tudni.
Senki nem tudott semmit, de az embereket nem is érdekelte. Ha valami tudálékos elkezdte volna magyarázni csücsörítve, hogy „A Nap és a Föld közötti átlagos távolság körülbelül 149,6 millió kilométer, s ezt a távolságot a csillagászatban 1 csillagászati egységnek (CSE) nevezik.”, leintették volna, és odavetik: „Biztos csak azért annyi, mert Orbán nem tudta ellopni. O1G.”
Ez volt az a tudás, amivel az átlag tiszás nekiment a választásnak, és ennek a birtokában döntött egy ország, egy nemzet sorsáról.
Én amúgy nem elsősorban felettük akarok most pálcát törni. Csak a tényeket állapítom meg. A hibást nehéz lenne megnevezni konkrétan. Pedig minden bizonnyal van. Akár a nemzeti oldalon is. De ha rábökünk a mindenen röhigcsélő álfüggetlen ellenzéki influenszerekre, a gagyi, mesterséges intelligenciával készült kampányvideókra, vagy Magyar Péter gátlástalan pökhendiségére, mindig csak az igazság egy szeletét találjuk el. Legalább annyira hibás maga az emberi természet. Churchill megnyerte a háborút, majd a ’45-ös választásokon vereséget szenvedett a Clement Attlee vezette Munkáspárttal szemben. Az ember – mint olyan – nem hálás természet. Se a 13. havi nyugdíjért, se a 14. havi nyugdíjért, se a 3 százalékos lakáshitelért, se az ingyenes tankönyvért, se a rezsitámogatásért, se a védett árakért. Ezekért nem hálás, és ezt mind ellensúlyozta az a szó, hogy lop. Ellenben az ember – mint olyan – nagyon dühös fajta, és nagyon haragszik, ha valamit elvesznek tőle. Az ajándékot ritkán köszöni meg, de aztán természetesnek veszi, hogy az az övé, az neki jár, és ha elveszik, mérges lesz. Mert az ember ilyen.





























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!