A veszély nem múlt el, inkább nőtt

Vélemény

A veszély nem múlt el, inkább nőtt

ŐRZŐK LÁZADÁSA – Nagy kérdés, mit kezd Magyar Péter a rázuhant felelősség terhével.

Gajdics Ottó

tisza párt veszély kormány felelősség választás háború Magyar Péter 2026. 04. 14. 4:40

Fotó: Hegedüs Róbert

Az eredmény egyértelmű, még akkor is, ha nem hivatalos és nem végleges. A Tisza Párt fölényes győzelmet aratott vasárnap. Azok, akik ennek feltétel nélkül örülnek, hajlamosak azt hinni, hogy a győzelem bizonyíték arra is, mindenben nekik van igazuk. Az elkeseredettek pedig hajlamosak feladni az álláspontjukat, amiért nem sikerült többséget szerezni a képviseletére. Mivel a világban zajló nagy tektonikus mozgások intenzitása nem csökkent a magyar választás lezárultával, és továbbra is a veszélyek korában élünk, az öröm és bánat érzelmi hullámzását nem árt gyorsan felcserélni a higgadt gondolkodás gyakorlatára.

Az említett veszélyek közül ránk, magyarokra leginkább a szomszédunkban dúló háború leselkedik. Ezért nagyon fontos, mit gondol a győztes és mit tesz majd a leendő kormány ezen a területen. Vesztes pozícióból is fontosnak tartom, hogy érveljünk amellett, amit a kampányban következetesen hangoztattunk: Magyarországnak ki kell maradni ebből a háborúból.

Nem adjuk a pénzünket, nem adjuk a fegyvereinket, és különösképpen nem adjuk fiataljainkat Ukrajnának a háború folytatásához.

Győzelmi beszédében Magyar Péter ugyan nem tett említést a háborúról, de korábban úgy fogalmazott, kormánya a béke pártján áll majd, bolondnak minősítette azokat, akik azt gondolják, bárki háborút akar Európában, közölte, hogy nem lesz sorkatonaság, és a kormányt vádolta háborúpártisággal. Árnyalta kijelentéseinek őszinteségét, hogy egy kiszivárgott hangfelvételen maga is azt vizionálta, hogy hatalmas háború van készülőben. A kampányban persze azt mondott a felelőtlenség boldog tudatában, amit akart. Most viszont egyáltalán nem mindegy, mit tesz majd kormánya a béke érdekében.

Mindenesetre

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök az elsők között gratulált Magyar Péternek. Úgy fogalmazott, bizakodva tekint előre a Magyarországgal való együttműködésre, készen állnak az egyeztetésre és a konstruktív munkára, ami mindkét országnak előnyére válhat, sőt Európa békéjét, biztonságát és stabilitását is elhozhatja. Óriási fordulat ez annak a szájából, aki nemrég még a katonáit akarta ráuszítani a magyar miniszterelnökre,

de továbbra sem lehet tudni, mit jelentenek a mézes-mázas szavak. Azt, amit a vereséget szenvedett patrióta erők gondoltak a kampányban, hogy Magyar Péter brüsszeli utasításra gátlások nélkül szolgálja majd ki az ukrán érdekeket, és segíti a háborúban álló ország gyorsított felvételét az unióba, amivel behozzák a szervezetbe a katonai konfliktust. Vagy azt, hogy a Tisza kormányfője megpróbálja letolni a szétlőtt ország elnökének a torkán azt, amit Orbán Viktornak nem sikerült. Vagyis azt a szilárd és következetes álláspontot, amiből kiindultunk az elején, hogy kimaradunk, és a segítségnyújtás eddig alkalmazott formáin túl nem vagyunk hajlandók bevonódni a konfliktusba.

Nehéz és súlyos következményekkel járó tárgyalások várnak tehát az új miniszterelnökre, és csak remélni lehet, hogy bírja majd az ezekkel járó stresszt. Mindenesetre a magyarok ötvenhét százaléka gondolta úgy a voksolás előtt, hogy a Tisza győzelme belesodorhatja hazánkat a háborúba, ezért ezen érdemes elgondolkodni ma is. Különösen annak fényében, hogy Andrij Szibiha ukrán külügyminiszter sok sikert kívánt a győztesnek a magyar emberek elvárásainak megvalósításához. Vajon mi szerinte a magyarok óhaja? Ukrajna feltétlen támogatása a végsőkig, vagy az, hogy mi kimaradhassunk abból a pusztításból és öldöklésből, ami ott folyik? Lakner Zoltán, a Tisza Pártot számtalan megszólalásával támogató politológus azt mondta a Partizánban, hogy már most el kell kezdeni egy olyan csillapító külpolitikai tevékenységet, ami az uniós kapcsolatainkat és az Ukrajnával szétzilált kapcsolatainkat helyreállítja, mert ilyen ellenséges környezetben nem is szükséges és nem is tud működni Magyarország. Vagyis marad a brüsszeli elvárások teljesítése Ukrajna esetében is.

A Politico azt írta, Magyar Péter várhatóan feloldja a kilencvenmilliárd eurós hitel blokkolását, Ukrajna pedig feloldotta azt az ajánlást, amely szerint az ukrán állampolgároknak tartózkodniuk kellett a Magyarországra történő utazástól. Szóval a jelek szerint már el is kezdődött, amitől féltünk.

Beszédes az is, hogy Kirill Dmitrijev orosz politikus, aki rendszeres résztvevője a béketárgyalásoknak, azt vetítette előre, hogy a Tisza győzelme csak fel fogja gyorsítani az Európai Unió összeomlását. Szerinte Orbán Viktor veresége után az unió meggyengülése és belső válságának elmélyülése várható. Ez az álláspont is azt feltételezi, hogy Magyar Péter nem tud majd nemet mondani a brüsszeli globalisták kéréseinek.

Nagy kérdés az is, megindul-e a szállítás a Barátság kőolajvezetéken, vagy azoknak a tiszás szakértőknek a kívánsága érvényesül, akik, élükön Kapitány István Shell-lobbistával, kiváló alkalomnak tartják a vezeték elzárását az orosz energiahordozókról való végső és visszafordíthatatlan leválás első lépésének megtételéhez. Ez ugyanis durván aláásná a rezsicsökkentés megtartásának feltételeit, pedig a leendő kormányfő többször megígérte választóinak, hogy nem fogja eltörölni azt.

Az Európai Unió ebben a kérdésben is olyasmit vár el a tagállamoktól, aminek ugyan semmi értelme, de eddig jól lehetett miatta konfrontálódni azokkal az országokkal, amelyeknek nem nagyon van más lehetőségük az olcsó energiahordozók beszerzésére, mint az orosz együttműködés fenntartása. A verdikt többször kimondatott, Európában nincs helye egyetlen molekula orosz gáznak és kőolajnak sem. Ezzel az őrültséggel szemben eddig egyedül a magyar és a szlovák kormányfő lépett fel kellő határozottsággal.

De mi lesz most? Szlovákia miniszterelnöke, Robert Fico azt írta hétfő reggel, miután méltatta az eddigi együttműködését Orbán Viktorral, hogy teljes tisztelettel tudomásul veszi a magyar állampolgárok döntését, és készen áll az intenzív együttműködésre az új magyar miniszterelnökkel. Hozzátette még a gratulációja után, hogy hiszi,

Szlovákiának és Magyarországnak, de egész Közép-Európának továbbra is kiemelt érdeke fűződik a Barátság kőolajvezeték üzemeltetésének ismételt helyreállításához. Mit fog erre lépni az a Magyar Péter, aki minden szomszédunkkal jóban szeretne lenni, miközben a magyar emberek érdekeit kellene elsősorban figyelembe vennie?

Brüsszel diktál majd, és nem jön többé olaj, meggyőzik Ficóval közösen Zelenszkijt, hogy nyissa meg a csapot, vagy marad az álságos időhúzás a megjavíthatatlan sérülésekre hivatkozva? Mély víz ez, és még nem láttuk úszni a győztest olyan helyen sem, ahol leér a lába.

Végül fontos lenne a Kárpátalján élő nemzettestvéreink sorsán is elgondolkodni a Tisza győzelme után. Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke jelenleg budapesti száműzetésben él. Pártja rendkívül korlátozott módon tudja képviselni a kinti magyarok érdekeit. Miközben az ukránok eljátsszák az uniónak, hogy ők mindent megtesznek a kisebbségek nyelvhasználatának és anyanyelvi oktatásának biztosítása érdekében, lassan már megszólalni sem lehet a saját lakásukon kívül magyarul azoknak, akiknek szülőföldjét más országba lökte a történelem. A felajzott tiszás csőcselék önmagából kivetkőzött tagjai pedig azt üvöltötték kárpátaljai kollégáim arcába, hogy takarodjanak haza a frontra Ukrajnáért harcolni, mit flangálnak itt Magyarországon. Ez a győztes kiindulópontja a nemzetpolitikában.

Magyar Péter persze azt mondta, számíthatnak rá és kormányára a határon túliak, de ebben a kérdésben sem tudjuk, mit takarnak a kijelentései. De abban az országban, ahol többen odavesztek már a magyarok közül az értelmetlen háborúban, és többen belehaltak a kényszersorozók vadállatias tevékenységébe, nagyon nem mindegy, mit jelent a konstruktív együttműködés az ukránokkal.

Feszült figyelemmel várjuk tehát a kormány megalakulását és a kormányfő első lépéseit.