Nehéz és súlyos következményekkel járó tárgyalások várnak tehát az új miniszterelnökre, és csak remélni lehet, hogy bírja majd az ezekkel járó stresszt. Mindenesetre a magyarok ötvenhét százaléka gondolta úgy a voksolás előtt, hogy a Tisza győzelme belesodorhatja hazánkat a háborúba, ezért ezen érdemes elgondolkodni ma is. Különösen annak fényé­ben, hogy Andrij Szibiha ukrán külügyminiszter sok sikert kívánt a győztesnek a magyar emberek elvárásainak megvalósításához. Vajon mi szerinte a magyarok óhaja? Ukrajna feltétlen támogatása a végsőkig, vagy az, hogy mi kimaradhassunk abból a pusztításból és öldöklésből, ami ott folyik? Lakner Zoltán, a Tisza Pártot számtalan megszólalásával támogató politológus azt mondta a Partizánban, hogy már most el kell kezdeni egy olyan csillapító külpolitikai tevékenységet, ami az ­uniós kapcsolatainkat és az Ukrajnával szétzilált kapcsolatainkat helyreállítja, mert ilyen ellenséges környezetben nem is szükséges és nem is tud működni Magyarország. Vagyis marad a brüsszeli elvárások teljesítése Ukrajna esetében is.

Beszédes az is, hogy Kirill Dmitrijev orosz politikus, aki rendszeres résztvevője a béketárgyalásoknak, azt vetítette előre, hogy a Tisza győzelme csak fel fogja gyorsítani az Európai Unió összeomlását. Szerinte Orbán Viktor veresége után az unió meggyengülése és belső válságának elmélyülése várható. Ez az álláspont is azt feltételezi, hogy Magyar Péter nem tud majd nemet mondani a brüsszeli globalisták kéréseinek.

Az Európai Unió ebben a kérdésben is olyasmit vár el a tagállamoktól, aminek ugyan semmi értelme, de eddig jól lehetett miatta konfrontálódni azokkal az országokkal, amelyeknek nem nagyon van más lehetőségük az olcsó energiahordozók beszerzésére, mint az orosz együttműködés fenntartása. A verdikt többször kimondatott, Európában nincs helye egyetlen molekula orosz gáznak és kőolajnak sem. Ezzel az őrültséggel szemben eddig egyedül a magyar és a szlovák kormányfő lépett fel kellő határozottsággal.

De mi lesz most? Szlovákia miniszterelnöke, Robert Fico azt írta hétfő reggel, miután méltatta az eddigi együttműködését Orbán Viktorral, hogy teljes tisztelettel tudomásul veszi a magyar állampolgárok döntését, és készen áll az intenzív együttműködésre az új magyar miniszterelnökkel. Hozzátette még a gratulációja után, hogy hiszi, 

 Brüsszel diktál majd, és nem jön többé olaj, meg­győzik Ficóval közösen Zelenszkijt, hogy nyissa meg a csapot, vagy marad az álságos időhúzás a megjavíthatatlan sérülésekre hivatkozva? Mély víz ez, és még nem láttuk úszni a győztest olyan helyen sem, ahol leér a lába.

Végül fontos lenne a Kárpátalján élő nemzettestvéreink sorsán is elgondolkodni a Tisza győzelme után. Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke jelenleg budapesti száműzetésben él. Pártja rendkívül korlátozott módon tudja képviselni a kinti magyarok érdekeit. Miközben az ukránok eljátsszák az uniónak, hogy ők mindent megtesznek a kisebbségek nyelvhasználatának és anyanyelvi oktatásának biztosítása érdekében, lassan már megszólalni sem lehet a saját lakásukon kívül magyarul azoknak, akiknek szülőföldjét más országba lökte a történelem. A felajzott tiszás csőcselék önmagából kivetkőzött tagjai pedig azt üvöltötték kárpátaljai kollégáim arcába, hogy takarodjanak haza a frontra Ukrajnáért harcolni, mit flangálnak itt Magyarországon. Ez a győztes kiindulópontja a nemzetpolitikában.

 Feszült figyelemmel várjuk tehát a kormány megalakulását és a kormányfő első lépéseit.