Magyar Péter ultraliberális helyettes államtitkára, Bart István egyértelműen kiállt a migráció mellett. Egy interjúban a politikus arról beszélt, hogy miként

lehet felkészülni arra a szerinte ismeretlenebb problémára, hogy Szíriában kitör egy polgárháború, amiből egy milliós menekültáradat lesz, akik majd megérkeznek a határainkra. A műsorvezető felvetésére, hogy erre határvédelemmel lehet felkészülni, Bart István elmondta:

«Vagy esetleg be is lehet fogadni őket, hogyha egy országban munkaerőhiány van.»

Bart szerint nem lehetetlenség megoldani a migránsok integrációját - Magyar Péter embere örül a népességfogyásnak

Mint ismert, Bart Istvánnak már két korábbi megszólalása is nagy sajtóvisszhangot kapott. Egyrészt örömét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy csökkent Magyarország lakossága.

A Földnek jót tesz, ha nem nő tovább, később pedig csökkenésnek indul a népessége. Az, hogy Magyarországnak csökken a népessége, az egy olyan folyamat, amit nem kéne kézzel-lábbal megpróbálni megakadályozni, hanem kezelni kell és el kell fogadni, hogy ez egy ilyen ország, ahol ez a folyamat zajlik – mondta korábban Bart István.

Hasonló véleményt fogalmazott meg Bart István a magyar falvakról is. A tiszás kormány helyettes államtitkára szerint az Orbán-kormány feleslegesen sok pénzt költött a falvak fejlesztésére, hiszen a jövő úgysem arról szól, hogy vidéken élnek az emberek, hanem segíteni kell őket, hogy beköltözhessenek a városba. A kisebb településeket pedig, ahol még néhány idős ember ragaszkodik ahhoz, hogy a múltban éljen, mihamarabb vissza kell adni a természetnek.”

Ugye-ugye! Túl sok ez képességnek és tudománynak! S bár minden egyes pontja megér egy misét, de most csak ezt a falufelszámolást tartsuk szem előtt, ugyanis ez az örök kommunisták egyik örök vágya. Ez egyszerűen beégett a hülyéknek, nincs mit tenni. Vagy így, vagy úgy, de a falunak pusztulni kell, mert „nem elég korszerű”, menjen mindenki a városba, jöjjenek az egyre gigászibb városok, metropoliszok, sokkal nagyobbak a már most teljesen élhetetlen maiaknál, és akkor majd jó lesz minden.

Jaj, és el ne felejtsünk egy apróságot! Ezek a Bart-félék vásárolnak maguknak házakat a felkapott helyek falvaiban -Magyarországon elsősorban a Balaton-Felvidéken-, hogy aztán odaköltözve elkezdjenek őrjöngeni a harangszó meg a kutyaugatás meg a kakaskukorékolás miatt, és nekiálljanak ezeket betiltatni.

Ugye-ugye, mennyivel szebb lenne a világ ezek nélkül...

Arról nem is beszélve, ha már annyira szükségszerű a népesség csökkenése a Földön, és annyira üdvözlendő, hogy a magyar népesség csökken, akkor miért nem járnak jó példával elöl éppen ezek? Hogy az egyik kedvenc rajzfilmemből, a Jégkorszakból idézzek egy némiképp átalakított, erre a helyzetre aktualizált mondatot: Gyerekek! Miért nem ti játszotok kihalósdit?

Különösen annak tükrében, hogy már idén, 2026-ban, a földön megszületett és még december 31-ig megszülető újszülöttek mindössze hat (6) százaléka lesz európai és észak-amerikai fehér rasszhoz tartozó csecsemő. S ha minden így marad -és miért ne maradna így?- akkor tíz év múlva ez a szám majd 3, húsz év múlva pedig 1 százalék lesz.

A fehér ember játszik kihalósdit.

És a teljesen hülyék ennek örülnek, ettől boldogok.

Persze, mert van ennél fontosabb dolguk, van más szórakozásuk. Mutatom, mit lehet olvasni egy ilyen belterjes körben:

„Sűrűn jártam hozzá Szentbékkállára, amikor a Káli-medence még nem volt brand, csak néhány falu a hegyek között. A házban sokféle ember megfordult.

(...)

András pedig a házzal szembeni nyitott fáskamrát nevezte ki dolgozószobának.

Egy asztal állt benne.

Egy lámpa.

És egy Lenin-mellszobor.

Ősszel ott fagyoskodott, nyáron ott izzadt, és hajkurászta a szúnyogokat. Vendégség idején pedig hiába volt körülötte tíz ember, ha írni akart, egyszerűen kivonult oda.

Onnantól nem létezett.

Nem lehetett zavarni.

Mindig író akart lenni.

Írt is Kádár-drámát, mágikus realista regényt, teniszkönyvet és még sok minden mást. Valahogy mégis mindig hírlapíró maradt.

A Lenin-mellszobrot végül én örököltem meg. Azzal az ukázzal, hogy víz nem érheti, mert elporlad.

Megvan még ma is.”

Hát igen. Vagy puszta véletlen, vagy a Jóisten tréfája, de éppen most olvasom újra egyik kedvencemet, Robert Gellately Lenin, Sztálin és Hitler – a tömeggyilkos diktatúrák eredete című nagyszabású munkáját. S benne egyebek mellett ezeket a sorokat Leninről:

„Az erkölcsi kételkedés szikrája és a nemzeti lojalitás érzése NÉLKÜLI Lenin kétségbeesetten reménykedett abban, hogy az oroszok vereséget szenvednek az első világháborúban, és gúnyt űzött azokból a bolsevikokból, akik úgy vélték, hogy meg kell védeniük a hazájukat. (...) A szovjet kommunizmus alapítójaként az egypártrendszer, a koncentrációs táborok és a terror létrehozásának fő támogatójaként lépett fel. (...) Lenin figyelemreméltóan kevés empátiát érzett az átlagemberek reményei és vágyai iránt, függetlenül attól, hogy parasztokról vagy a munkásosztály tagjairól volt szó. Úgy vélte, hogy a munkásság az egyedüli «forradalmi osztály», ám ha tagjai saját magukra hagyatkoznak, akkor

pusztán magasabb béreket és társadalmi fejlődést -más szavakkal: szakszervezeti követeléseket- akarnának, ami Lenin szemében korlátolt képzelőerejükről tanúskodott. (...) Lenin pedig magától értetődőnek vette, hogy az osztályharc egyet jelent a polgárháborúval. Meggyőződése volt, hogy a kommunizmust erőszakosan kell kikényszeríteni.”

Így. Csak nehogy víz érje. Tanulságos kis olvasmány ez is – mutatom:

„(...) Erősen délutánba hajlott már az idő, amikor egy kiadós úszás után a partra visszaérkezve feleségemmel megálltunk a mélyvíz határán, ahol már leért a lábunk, de még nyakig ért a víz, fújni egyet, pihengetni, beszélgetni, jó kis semmittevésre. A játszadozó gyerekektől itt még távolabb lehettünk, kölcsönösen nem zavartuk egymást, sem mi őket a játékban, fröcskölésben, sem ők bennünket a pihegésben. Így ácsorogva figyeltem fel a kigyúrt apuka karjára: egy hatalmas, minden irányban legalább tíz centis kiterjedésű – ha nem nagyobb! – horogkereszt volt rátetoválva. (...)

Én egyébként nem vagyok olyan megengedő, mint a hatályos magyar jogszabályok. Én bizony elmeorvoshoz küldenék mindenkit, aki a 21. században még horogkeresztet tetováltat magára, és ha nem is börtönben, de mindenképp zárt intézményben és kényszerzubbonyban tartanám, szigorú felügyelet alatt.”

Nincs is ezzel semmi baj. De azért érdekelne a szerző véleménye arról, aki Lenin mellszobrot őrizget és dédelget. És vigyáz nagyon, nehogy víz érje, mert akkor még elporlad.

Nem tudom, említettem-e már: sokféle a hülye. Nagyon sokféle...

Borítókép: Bart István államtitkár (Forrás: Facebook)