Az emberi jogok vallása

Az európai népeknek tiszteletben kell tartaniuk, hogy nincs más választásuk, mint lelkesen üdvözölni az összes bevándorlót, aki letelepedni óhajt őseik földjén, főként az Afrikából és Közel-Keletről érkezőket?

SYRIA-SECURITY/TURKEY-MIGRANTS Fotó: Reuters

A nemzetek felett álló, de több etnikumú modell nevében szó nélkül hagytuk el a klasszikus liberális demokrácia modelljét, és újfajta demokráciába tuszkoltak át minket. Ez utóbbiban a népszuverenitás, a demokrácia hagyományos alapja a háttérbe szorult: helyébe az emberi jogok vallásának dogmái és annak imádata került, a bírók pedig felcsaptak annak papjainak.

Az emberi jogok vallása megalapozta a jogi-jogászi kormányzás mindenhatóságát, ezzel is tovább erősítve önmagát. Ennek az öngerjesztő rendszernek a kulcseleme az Emberi Jogok Európai Bírósága, amely rogyásig tele van rakva George Soros milliárdos-ideológus emberjogi híveivel. És annyira, hogy e bíróság azonnal ugrik, ha lehetőséget kap egy európai állam érdekeit sértő határozat meghozatalára.

A népi demokráciákhoz hasonlóan, amelyek valóban elnyomó rendszerek voltak, ma ott az emberi jogi demokrácia, amely az elnyomásnak egy enyhébb, de nagyon is létező formája. Azokban az országokban – így Franciaországban –, ahol ellenállás nélkül uralkodik, az emberi jogok vallása politikai-ideológiai szabályozást és kényszerítő, elnyomó rendszert hozott létre.

Az állam pedig az egyház szerepét betöltő segédeszköze. És az emberi jogi vallás „állami egyháza” üldözi a másként gondolkodókat. Az emberjogi vallással fertőzött nyugati demokráciákban – mint korábban a szovjet világ népi demokráciájában – ideológiai tabukkal tartják sakkban az állampolgárokat, szabadulási kísérleteiket pedig a büntetőjoggal torolják meg. Egyszóval: az emberjogi totalitarizmus átvette a kommunizmus helyét és szerepét.

Mi több, e vallásnak már az alapdogmája, a bevándorlással kapcsolatban kialakult ideológiája miatt is kommunista dimenziója van. Mivel ellenségnek tekinti a nemzeteket, a népeket, a családokat, és csak az azonos jogokkal rendelkező, egymással kicserélhető személyeket hajlandó meglátni az emberekben, az emberi jogok vallása arra szólítja fel az emberiséget, hogy éljen a kedvező helyzettel, és telepedjen máshova, azon nemzetek kárára, amelyek eddig hazájukban kedvező életfeltételeket teremtettek maguknak.

A szuverenitás a nép tulajdonjogán alapult. A szuverenitás azt jelenti, hogy sorsával, identitásával, szülőföldjével, anyagi és szellemi örökségével a nemzet önmaga rendelkezik. Az emberjogi vallás azonban a szuverenitás ellensége, felszámolja az anyagi és szellemi örökségünket, arra kényszerít, hogy vagyonunkat közkinccsé tegyük, és ebből mások is részesedjenek. Az emberi jogok vallása a lényegéből fakadóan ugyanúgy kollektivista, mint a kommunizmus: feléli és elherdálja a nemzeti vagyont.

Nyugat-Európa országainak forradalmár aktivistái nem csapták be önmagukat. Hamar rájöttek a kommunizmus és az emberi jogi utópia közti folytonosságra. Az 1980-as évektől kezdve sok értelmiségi és aktivista, akik a Szovjetunió és az internacionalista kommunista vallás összeomlása után árván maradtak, tömegesen áttértek az emberjogi vallás hitére, amely új eszközt adott nekik a gyűlölt nyugati világ megsemmisítéséhez, pótlékul szolgálva az utolsó vacsora megváltó ígéretéhez.

A kommunizmushoz hasonlóan az emberi jogok vallása is egy rugalmatlan historizáló mechanizmust követ. Azt állítják, hogy az Európán kívülről jövő tömeges migráció szakadatlan folyamata nem más, mint a történelem értelme, ezért igazságos is, jó is. Azt hirdetik, hogy az európai nemzeteknek nincs más alternatívájuk, mint meghajolni e boldog történelmi sors előtt. Kegyelettel telve kell elfogadniuk, hogy eltulajdonítják területeik tekintélyes részét.

Jó képet kell vág­niuk saját eltűnésükhöz, hogy helyet biztosíthassanak más népeknek, más civilizációknak. Röviden: hozzá kell szokniuk civilizációs megsemmisülésük gondolatához, támogatniuk kell ezt a mazochista magatartást. Az emberjogi vallás égisze alatt fejlődött ki ugyanis a nyugati mazochizmus. E vallás miatt tilos Nyugat-Európa népeinek az önbecsülés és egymás szeretete.

Az emberi jogok vallásának fő alkotóeleme tehát a bevándorlás hirdetése. A propaganda feltétel nélkül támogatja, hangoztatja a bevándorlás előnyeit, és arra kényszerítené az európaiakat, hogy feltétel nélkül engedelmeskedjenek neki.

Ez a vallás viszont a bevándorlás dimenziója miatt a kommunizmusnál is veszélyesebb Európára. A kommunizmus alávetette az embereket egy zsarnoki logikának, de legalább nem pusztította el népeik jövőjét. Ezzel szemben az emberi jogok vallása halálos veszélybe sodorta Franciaországot, ahol a bevándorlók száma gyorsan növekszik, és ahova tömeges méretekben települ be az iszlám népesség.

Miközben a nemzetállamokat öngyilkos erkölcsösségre kényszeríti a kötelező befogadás miatt, az emberi jogok vallása megtiltja a hatalmat gyakorlóknak, hogy politikai szempontból fontolgassák a fenti problémákat – és hogy egyáltalán reagáljanak rá.

Az emberi jogi vallás megtagadja a nemzetektől azokat a konkrét eszközöket, amelyekkel biztosíthatnák saját túlélésüket. A bevándorlás kultusza végzetes csapás az európai népekre, amelyek csak remélhetik, hogy túlélik ezt az önpusztító ideológiát, és demokratikus jogaik révén mégis a maguk urai maradhatnak.

A szerző francia író-esszéista, a párizsi Panthéon-Assas Egyetem professor emeritusa